"A legcsodálatosabb keverékből származom, és ebből a keverékből szökik fel az a forrás, amelyből aztán az alkotásaim születnek." Yasmin Levy apjáról, a szefárdokról, Jeruzsálemről és a zene egyetemes misztériumáról mesél.
Sokévi kemény munka, gyakorlás, a szűkebb környezetben már elért sikerek után mind az országos ismertséget, mind a győztesnek járó pénznyereményt megérdemli jó pár zenész. Például ők hárman.
Nem kérdés, hogy sok ezer hallgató- és zenésztársuk közül miért éppen ezeknek a fiataloknak van helyük egy olyan különleges programban, mint a Rising Star.
Mindig arra törekszem, hogy nyitott elmével lépjek a színpadra, mert számomra az improvizáció azt jelenti, hogy „itt és most” vagyok. A nagy keleti bölcsek is azt mondják, hogy a spirituális növekedés kulcsa az, hogy meg tudd élni a pillanatot. Gitárzene Stanley Jordannal és másokkal, ahogyan még soha nem láttad.
Sokan a közösségi oldalaknak róják fel, hogy a XXI. századi ember a látszatnak él - de vajon nem volt ez még sokkal megterhelőbb két-háromszáz évvel ezelőtt, amikor az ismerkedő hajadonokat és a gavallérokat árgus szemmel figyelték a többiek? - A Pannon Filharmonikusok Classical Chill Out sorozata kifejezetten olyan egyetemistáknak szól, akik szeretnék megismerni az autentikus…
És mentem újra és újra, a járásom sokat javult, már tulajdonképpen semmi gyakorlati haszna nem volt a táncoktatásomnak, mégsem mondtam le az órákról...
Andrej Ivanov eltűnt embereket keres egy rejtélyes városban, mi pedig észrevétlenül bebarangoljuk vele Budapest utcáit. Interjú Ivanyos Ambrussal a HOW TO DISAPPEAR COMPLETELY című interaktív előadásról.
"Hallgatunk az intuíciónkra, az érzelmeinkre, egy-egy ötletre, pillanatra, érzésre. Ebből írunk aztán vizuális párbeszédeket, és persze folyamatosan vizsgáljuk, hogyan hatnak a különböző szereplők egymásra." - Interjú Anne Le Batard-ral, a Shapers projekt művészeti vezetőjével.
Már tizenhat évesen komponált, de a klasszikus zenei világ elitista hozzáállását elvetve a saját útján próbál járni - ebbe pedig sok minden belefér. Ólafur Arnalds érdekes életútja dobolással, létkérdésekkel, robotokkal, elveszett harmóniával és visszanyert csenddel...
Ki ez az ember a lakóházak előtt felbukkanó botlatókövek mögött? Utánajártunk. Interjú Gunter Demniggel, aki Budapesten legutóbb Radnóti Miklósnak állított emlékkövet...
Kezdő és haladó lázadóknak, klasszikuszene-rajongóknak, könnyűzene-rajongóknak, sőt, még a világzene rajongói is hegyezhetik a fülüket!
– Én egyszer kutattam Tirolban. – Hol? – A Pitztaler Gletschernél. – Mit? – A szemét és az érzelmek kapcsolatát. – Erre ők is úgy néznek, ahogy mindenki szokott.
Ez nem egy felolvasásos költészeti est vetítéssel és háttérzenével. Számomra ezek a formák teljesen egyenértékűek, mellérendeltek, én ezek keveredéséből tervezek egy „élő szövegtestet” létrehozni. - Tóth Kingát kérdeztem a performansz-estjéről, a nyelvről és a félrehallásokról.
Idén hétszáz ember jön velünk táborba a Kórusünnepet megelőző hétvégén, ahol a már felkészült énekkarok tudását elmélyítjük a Messiásról, és a két és fél napos próbafolyamat során összerakjuk a darabot - mondja Hollerung Gábor karnagy, aki már alig várja, hogy elstartoljon az idei Kórusünnep...
Az előadás témája, kiindulópontja én vagyok. Van egy visszatérő álmom, egy bolyongás egy házban, ahol mindig felfedezek újabb tereket, amelyekről néha mintha tudtam volna, hogy vannak, és mégsem nyitottam volna be... - Interjú Mészöly Andreával arról, hogyan született az álomból táncelőadás.
Van benne nyomozás, gyomorszorító feszültség és feltáruló titok. De a történet narrátora „csak” egy lány. Szerelmi történet vagy vérfagyasztó pszichothriller? ... Ez Ida Hegazi Høyer Bocsáss meg című regénye.
Hegyi Barbara, Telekes Péter és a rendező Czeizel Gábor az Egy egyszerű szemöldökráncolás (stílusgyakorlat) című darab próbájáról érkeznek. Az energia szinte szétfeszíti őket, csupa lélekkel, felfokozott hangulatban mesélnek, ami már így is sokat elárul a darabról…
Egyre tisztábban rajzolódott ki előttem az alakja, megnyugtató baritonhangjával, véget nem érő koncertkörútjaival, melankolikus, elmerengő dalaival. De mindeközben ott motoszkált az a kis kérdés...
José Cura kórusénekesként, majd karmesterként is dolgozott a Máté-passióval, és minden alkalommal valóságos sokkhatás alá került a remekműtől. Így formálódott meg a fejében egy modern passió gondolata... - José Cura Magyarországon lép fel.
Nyolc évtizednyi élettapasztalatot vegyít egy évszázadokon át őrzött és ápolt kulturális örökséggel. Dona Onete portréja.
A főhősnek, Aaronnak különösen nehéz a sorsa, mégis megtalálja a szépséget a káoszban. Sokszor ez a legjobb, amit tehetünk, és még mindig jobb így, mintha feladnánk... Beszélgetés Adam Silvera íróval.
A koncertsorozat címe Kontinenseken át, de Gilbert Varga számára, aki egyébként keresztül-kasul röpköd a kontinensek között, ez afféle hazatérés...
Általában mindhárom kifejezésmódot, a zenét, a színházat és a látványtervezést is együtt tudtam itt működtetni egy előadáson belül. A hangszerek – hagyományosak és kísérletiek – mind szereplői voltak a darabnak. - Interjú Szőke Szabolccsal.
"Látszólag nagy kérdések végtelenül egyszerű megtárgyalása, vagy éppen elfedése zajlik, de valahogy az egész átmegy egy pókerjátékba, tettetésbe." Interjú Rozgonyi Ádámmal A fizikusokról.
Lányát, a szintén hegedűművész Gyermán Júliát kérdeztem az idén nyolcvan éve született Gyermán Istvánról, illetve a január 27-én tartandó, Fehéren izzó hegedű című emlékkoncertről.
Hogy lehet egy énekkar „családi vállalkozás”, mit szólna Kodály a Mindenki rövidfilmhez, és mi mindenre képes a közösség ereje a mai egyéniségközpontú világban? Szabó Somával, a Cantemus kórus egyik vezetőjével beszélgettünk.
Más közegből indultak a népzenéjük kincseit büszkén ápoló karéliai bandatagok, és másból az identitását sokáig szégyellni és titkolni kényszerülő énekesnő. De ha közelebbről megnézzük őket, van bennük van valami közös.
Tavasszal azt írtam róla, hogy minden koncertje intim élmény. Mivel nemsokára jön a Müpába, a figyelmem fél év elteltével újra Rufus Wainwright felé fordult...
Nagyon izgalmas technikai világ épül Hajnóczy Péter regényére - az alkotók különböző színházi és filmes eszközökkel nyúlnak az egymásba gabalyodó történetszálakhoz és idősíkokhoz. Interjú Szenteczki Zitával, A halál kilovagolt Perzsiából rendezőjével.
Az első felvonásban a viktoriánus korba helyezve találkozunk hiánytalanul a főszereplő családdal. A második felvonás Londonban játszódik száz évvel később, mégis ugyanannak a családnak a sorsát kísérjük tovább, de ők a két felvonás cselekménye között csak huszonöt évet öregszenek. – Földi Paradicsom először Magyarországon, a Trafóban.
