reklám
+ Interjú

A verseny, ahol a résztvevők nem lenyomják, hanem felemelik egymást – interjú Hollerung Gáborral, a Kórusünnep szervezőjével

Idén hétszáz ember jön velünk táborba a Kórusünnepet megelőző hétvégén, ahol a már felkészült énekkarok tudását elmélyítjük a Messiásról, és a két és fél napos próbafolyamat során összerakjuk a darabot – mondja Hollerung Gábor karnagy, aki már alig várja, hogy elstartoljon az idei Kórusünnep…

Világtalálkozó, verseny, gálaestek és átütő erejű klasszikus zenei élmény egyben? Létezik! Sőt, hamarosan kezdődik is: május 18. és 21. között a Müpában minden a Nemzetközi Kórusünnepről szól. Több ezer ember fordul majd meg a különböző helyszíneken és műsorokon – profi és amatőr kórusok, zenekarok, versenyzők, kibicelők és persze a hallgatóság, akik, ha sokban különböznek is egymástól, egyben mindenképpen hasonlítanak: szeretik a kórusmuzsikát. Hogyan lehet egy ekkora kavalkádot megszervezni, és mi minden történik majd ebben a négy napban? Hollerung Gábor karnaggyal beszélgettem.

A Kórusünnep programját átfutva olyan érzésem támadt, hogy itt aztán egy percre sem áll meg az élet. Mi vár ránk ebben a négy napban?

A Kórusünnepnek alapvetően két célja van: kiváló énekkari produkciók bemutatása, illetve a közös éneklés örömének ünnepe. Mivel az énekkarok szeretnek visszajelzést kapni, ezért egy verseny is folyik a fesztivál alatt. A Kórusünnep első sarokpontja egy nyitóhangverseny, ahol nagyon magas színvonalú együttesek lépnek fel, általunk meghívottak és önként jelentkezők egyaránt.

Szombattól kezdődnek a kórusversenyek, körülbelül harminc együttes részvételével, akik a világ minden tájáról érkeznek. Lezajlik egy válogató, majd a legjobbak egy Grand Prix-ért versenyeznek. Szintén szombaton a Kongresszusi Központban három együttes, a The Real Group, Jazzation és a Sjaella lép fel, így a klasszikus karének mellett egy a cappella jazzbulit is tartogat nekünk a Kórusünnep. Mindeközben már zajlani fog a fesztivál csúcspontjának, a Messiásnak a próbája is, hatalmas kórussal és zenekarral, amely kétszer szólal majd meg: Pünkösdvasárnap és Pünkösdhétfőn. A Müpában nemcsak a színpadon, hanem az előcsarnokban is lépnek fel kórusok, szó szerint folyamatosan és mindenhol szól majd a zene.

Vasárnap délelőtt lesz a gyerekeknek szóló Cifra Palota, délután egy V4-es gálakoncert a nagyteremben cseh, szlovák, lengyel és magyar kórusokkal, illetve folyik tovább a verseny is a Fesztiválszínházban. Különösen hangulatos az Éjféli hangok című program vasárnapról hétfőre virradóan, ahol fényjátékkal, fényről és árnyakról szóló dalokkal, nagy közös énekléssel szerzünk felejthetetlen élményt magunknak és az érdeklődőknek. Hétfő délután pedig a versenyen legjobban szereplő együttesek gálaestjét és az ünnepélyes díjkiosztót tartjuk majd.

Hosszú múltra tekinthet vissza ez a rendezvény: 1986 óta szervezzük az Énekel az ország zenei táborokat és hangversenyeket, eleinte ifjúsági kórusokkal, manapság pedig fiatalokkal és felnőtt kórusokkal egyaránt. Idén hétszáz ember jön velünk táborba a Kórusünnepet megelőző hétvégén, ahol a már felkészült énekkarok tudását elmélyítjük a Messiásról, és a két és fél napos próbafolyamat során összerakjuk a darabot.

Hogyan lehet megítélni a kórusverseny során, hogy kik a legjobbak? Összeférhet a versenyszellem a közös éneklést népszerűsítő rendezvénnyel?

Abban, hogy összeférhet, leginkább én vagyok a bűnös. A nyolcvanas években a kórusommal nagyon sok versenyt nyertünk, de egyáltalán nem éreztem úgy, hogy ezek a versenyek elősegítenék a kórusmozgalmat. Az akkori szisztéma úgy nézett ki, hogy a zsűri választott első, második és harmadik helyezettet, mindenki más meg mehetett haza lógó orral. 1988-ban tartottuk az első olyan kórusversenyt, ahol nem helyezéseket osztottunk ki, hanem arany-, ezüst- és bronzdiplomákat, és így minden kórus részesülhet valamilyen elismerésben, visszajelzésben. Így a fellépők nem vetélytársai egymásnak, hanem barátai, együtt élhetik át a közös éneklés csodáját, és ha mondjuk mind a tízen remekül szerepeltek, akkor semmi sem tartja vissza a zsűrit attól, hogy akár tíz aranydiplomát is kiosszon. Na jó, azért az életben ilyen ritkán fordul elő, de elvileg lehetséges. Mivel a kórusversenyeken szereplők sikerélménye és motivációja megnőtt, ezért a versenyek iránti érdeklődés is meredeken emelkedett – akárcsak az egyes kórusok helyi szintű támogatása, mert látszott a munkájuk eredménye akkor is, ha még csak az első versenyükön indultak is el.

Visszatérve a Kórusünnepre, hét-nyolc kórust mi hívtunk meg, de közel harmincan maguk jelentkeztek, hogy szeretnének benne részt venni. Vannak, akik indulnak a versenyen és szerepelnek a Messiásban is, vagy gálakoncertet adnak. Részesei lehetnek egy nagy, közös örömnek, de emellett visszajelzést is kaphatnak a teljesítményükről. A kórusversenyek tapasztalt veteránjai a Grand Prix-re hajtanak, de mezőnytől, szakmai háttértől függetlenül garantálhatom, hogy senki sem fogja magát vesztesnek érezni. Éneklünk egymásnak, a közönségnek, feloldódunk egy nagy, közös alkotásban. Erről szól ez az egész.

Milyen lesz a Messiás? Hányan szerepelnek benne?

Tíz-tizenkét teljes kórus és még további harminc-negyven kórusból származó énekesek. Mindkét alkalommal háromszázhatvan ember áll majd színpadra, ennyien férünk el egyszerre. Vannak, akik kétszer is szerepelnek, például fiúk, mert a férfikar kisebb, mint a női kar, tehát összesen körülbelül hétszáz ember énekli majd a Messiást. Ebből száz körüli a külföldiek száma, a többiek mind magyarok.

Nem nehéz ekkora tömeget koordinálni?

Mivel ez a harmincharmadik alkalom, ezért már jócskán van benne rutinom. Az Énekel az ország afféle kultikus esemény lett, az énekkarok szinte versengenek a bekerülésért, és október tájékán már betelik a résztvevők listája a májusi táborra és a koncertekre. Az egyes kórusok maguk készülnek fel, mi februártól májusig szombatonként próbát tartunk a budapestieknek, így a tábor idejére már felkészült csapatokkal dolgozunk. Péntek estétől vasárnap délutánig öt próbát tartunk, és a sokféle külön gyakorlásból egyszer csak összeáll egy homogén darab, ahol az egyes kórusok tehetsége együtt hatványozódik. Hihetetlen akaratereje van ennek a társaságnak, és az elmúlt évek alatt kialakult egy rutinos kemény mag, akikkel még az amatőrök számára lehetetlen Cantata Profanát is színre tudtuk vinni pár éve.

Így keletkezik a komolyzene közösségi utánpótlása abból az eksztatikus örömből, amit a tábor és a fellépések során átélünk. A kórustagok számára annyira fontos a zene, hogy a gyerekeiknek is átadják a szeretetét. Az idei hétszáz fős táborunkba úgy nyolcvan-száz gyereket is várunk, akiknek külön zenei játékokat szervezünk, és az utolsó napon előadják a felnőtteknek, amit tanultak.

A gálaműsorokon kik lépnek fel?

Vegyesen szerepeltetünk amatőr és profi kórusokat. A már említett a cappella jazzestre három profi kórust hívtunk, az amatőrök közül pedig sok meghívottunkra nemzetközi versenyeken figyeltünk fel. Így került az idei Kórusünnepre egy lengyel, egy horvát és egy szlovák énekkar. Amint látszik, nem mindegy, hogy egy elvileg amatőr kórus rengeteg versenyeredménnyel a tarsolyában a Grand Prix-ért indul-e, vagy amolyan „igazi” amatőrként, elsőversenyesként a kvalifikálón. Az viszont biztos, hogy a közönség a világ élvonalával találkozik majd nálunk. A Kórusünnep felvonultatja a kóruséneklés különböző változatait régiónként, kontinensenként, országonként, kultúránként, és úgy általában a műfaj legszebb, legvonzóbb arcát mutatja. Ez pedig remélhetőleg minden néző és résztvevő lelkében nyomot hagy majd.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top