reklám
+ Interjú

Az mindig jó, ha a nyelv mozgásban van

Ez nem egy felolvasásos költészeti est vetítéssel és háttérzenével. Számomra ezek a formák teljesen egyenértékűek, mellérendeltek, én ezek keveredéséből tervezek egy „élő szövegtestet” létrehozni. – Tóth Kingát kérdeztem a performansz-estjéről, a nyelvről és a félrehallásokról.

„Te mutattad azt is, amelyikben az van, hogy ’nekimentem a kanapénak, néni’, nem?”

„De! Hogy emlékszel, ezt legalább három éve mutattam!”

„Az ilyen zenék forrása valahogy mindig te vagy (vagy a Trafó)…”

Ez az üzenetváltás egy barátommal zajlott nem is olyan régen. Persze ha már szóba került, rá is kerestem a felejthetetlen kanapés-nénis dalra és klipre, meg az egész zenekarra, a Tóth Kína Hegyfalura. Három éve tűnődtem már, hogy honnan származhat a nevük, és a böngészés során véletlenül meg is találtam a magyarázatot: ez egy félreírás volt eredetileg, amelyben Hegyfalu település mellett a zenekar egyik tagjának, Tóth Kingának a neve veszett el valahol félúton. Néhány nappal később aztán megtudtam, hogy Tóth Kinga hamarosan performansz-esttel lép fel a Trafóban, és ennek kapcsán elkaphatom egy interjúra. Véletlenek tényleg nincsenek…

Kívülről nézve úgy tűnik, hogy a te munkásságod a művészet minden dimenzióját eléri, a nyelvészeti tudományos megközelítéstől a versíráson és azok előadásán keresztül a zenéig. Mindezt három nyelven. Neveztek már polihisztornak? 🙂 

Nem, de nem is várok semmi ilyesmit és én sem gondolom, hogy polihisztor lennék. Viszont az igaz, hogy a „köztes terek”, a kategóriák közöttiségek, metszéspontok, találkozások érdekelnek, ahol valóban számos terület képes új hibridformákat, tartalmakat kialakítani. A munkámban is ezzel foglalkozom, új intermediális-nyelvi organizmusok alkotásával. Most épp a készülő Kukoricadaloknál – érdekes módon – a csend és a kiüresedés lesz majd ez a köztes tér, azt vizsgálom, mennyire veszik el az ebben való megszólalás, hogy lehet tartalmakat kiüresíteni, megfosztani-átkódolni a jelentést. Szóval épp most „visszabontok”, de persze ezt is műfajötvözéssel-mixeléssel.

Tényleg rengeteg mindenről lehetne beszélni, de most szorítkozzunk erre a performansz-estre. A színlap szerint hat miniperformanszt, egy versfelolvasást és egy videómunkát láthat majd a közönség. Miért éppen ezek kerültek egymás mellé?

Az elmúlt évek mini intermediális munkáit fogom bemutatni, ahol a szöveg, a hang, a vizualitás (grafika, montázs, videó) és az élő performansz mindig máshogy keveredik.

A köteteimhez kapcsolódóan jelennek majd meg versek-kisprózák, emberi-ipari hangok, grafikák, röntgenek, montázsok és magam is, kiterjesztett vokális technikával élőben fogom a „soundtracket” hozzáadni. Minden egyes miniperformansz egy-egy projektemnek a „kivonata”, melyekkel az elmúlt 5-8 évben foglalkoztam, megjelennek majd a könyvek (Zsúr, All machine, Wir bauen eine Stadt, Village 0-24, Holdvilágképűek és a készülő Kukoricadalok), és a mellettük párhuzamosan futó – egyelőre még munkafázisban lévő – performansz alapú munkák is (A víz és a lány, Máriamontázsok). A miniperformanszok önálló egységek, de párbeszédbe lépnek majd egymással, egy-egy téma vagy megvalósítási mód, technika is vissza-visszatér, a többi a színpadon kiderül.

A honlapodon külön részt szentelsz az ALL MACHINE projektnek, ahol azt írod róla: „kortárs hangköltészeti projekt élő loopingolással”. Ezt hogyan kell elképzelni?

Igen, az ALL MACHINE volt az első jelenleg is futó szólóprojektem, ahol az előadást az elő loopolásra építettem rá. Egy nagyon egyszerű looper pedállal dolgozom itt, sávokat veszek fel és játszok egymásra, a hangokból létrehozva egy kórust. Ami itt különösen fontos és általában a munkámban végig, hogy nem használok torzítást. Az ALL MACHINE-ben elsősorban az emberi testgépezet érdekel, hogy milyen hangokat tudunk magunkból előhívni és mely testrészeinkből, hogy válunk mi magunk hangszerré. Itt is élek a grafikai formákkal és a videóval is, az All Machine kötet nyomtatott szövegeit is használom, ez a szöveg pedig lassan a performansz alatt „organikus hanghálóvá” alakul.

Mit kell tudni a többi miniperformanszról és a videóról? Néhánynak angol vagy német címe van, a videónak német és magyar – ezek a nyelvek az előadásban, a felhasznált szövegekben is visszaköszönnek?

Nem szeretnék mindent előre elmesélni, szeretettel várok mindenkit a Trafóba. Annyit elmondhatok, hogy visszaköszönő témák lesznek a nőiség, természeti elemek, mint pl. a víz, építkezés, konstrukció-dekonstrukció nyelvben, testben, átalakulások, hibriditás. Valóban felbukkannak német és angol szövegrészletek is a külföldön megjelent kötetekből, de alapvetően ez nem egy felolvasásos költészeti est vetítéssel és háttérzenével. Számomra ezek a formák teljesen egyenértékűek, mellérendeltek, én ezek keveredéséből tervezek egy „élő szövegtestet” létrehozni.

A Kukoricadalokból „klasszikus” felolvasást tartasz, vagy ezt is megcsavarod valamivel?

Lesznek „klasszikus” pillanatok is, de azért ezeket is a magam módján valósítom majd meg, igen.

Bónusz kérdés, amit a zenekarod, a Tóth Kína Hegyfalu neve ihletett: mit gondolsz a félrehallásokról, elírásokról, a random, értelmes vagy értelmetlen “szabad ötletekről”? Mennyiben befolyásolja szerinted a tudatalatti a versírást, alkotást?

A félrehallások, hibák, akcentus stb. mint beérkező, új elemek a nyelvben nagyon érdekelnek, erről kutatok is és workshopjaimon-előadásaimon is rendre előkerülnek. Külföldön is tartok előadásokat és idegen nyelven, magam is hibázom, ezzel is jól lehet dolgozni. A kreativitást, alkotást hihetetlenül izgalmasan befolyásolják ezek a folyamatok, hibának pedig semmiképp sem nevezném őket. Múlt héten vettem részt Grazban az Alpok-Adria-Allianz konferencián egy nyelvész és egy költő-tanár kollegával és ott is előkerült ez a téma, hogy pl. az angol nyelv „beözönlése” és az angol + anyanyelv kapcsolata, ragozások, „anyanyelvítési eljárások” mennyire veszélyeztetik az eredeti nyelvet. Én egyáltalán nem tartom ezeket a tendenciákat aggasztónak, sőt, kimondottan izgalmas kérdés, vajon az anyanyelv is képes lesz-e saját verziókat létrehozni, hibridformák születnek-e, mi a helyzet a kódnyelvvel (pont ezzel foglalkozom a Wir bauen eine Stadt-ban is). Azt gondolom, az mindig jó, ha a nyelv mozgásban van, erre törekszem én is a különböző médiumokkal való operálással.

Hogy mit csinál a tudatalatti az alkotással? Konceptalkotó vagyok, minden munkám mögött egy jól át-kigondolt valóságegység bújik meg, így hát nagyon remélem, hogy a tudatalatti alattomos vírusként időnként azért befészkelődik, megbontja és felrázza-át-és kiforgatja ezeket a rendszereket, hiszen amúgy a játék a legfontosabb, nem?

Az mindig jó, ha a nyelv mozgásban van
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top