+ Zene

Öt inspiráló gondolat egy világszínvonalú karmester kapcsán – Gilbert Varga hazatér

A koncertsorozat címe Kontinenseken át, de Gilbert Varga számára, aki egyébként keresztül-kasul röpköd a kontinensek között, ez afféle hazatérés…

fotó: felix broede

Unod már a motivációs plakátot a falon, legszívesebben elrejtenéd a Facebookon a bölcsességeket posztoló ismerőst, és már a reggeli kávésbögréd szövegét is kívülről fújod? Akkor indítsd a napot ezzel az írással, amelyből nemcsak egy különleges embert (és családot) ismerhetsz meg, hanem azt is, hogy a tehetség minden áldatlan körülmény ellenére utat tör magának, és a kemény munka eredménye mindenképpen megtérül. Lehet, hogy Gilbert Varga lesz az új példaképed?

Akkor is elérhetjük a célunkat, ha nem egyenes út vezet felé

Varga Lajos a húszas években elismert hegedűművésznek számított, ő kezdte el tanítgatni kisfiát, Varga Tibort is. Egy háborús sebesülés miatt azonban sajnos fel kellett hagynia a zenéléssel. Mégsem távolodott el teljesen a hangszertől: ő maga hegedűkészítő lett, fia pedig csodagyerekből a hangszer egyik legnagyobb, legnépszerűbb mestere. Akkor még egyikük sem sejthette, hogy egyszer majd Lajos unokájának is le kell írnia egy efféle vargabetűt az életben…

Bárhová vet a sors, mindenhol megvalósíthatjuk az álmainkat

Varga Tibor 1947-ben Londonba emigrált, itt született 1952-ben fia, Gilbert. Mivel a kisfiú sokat betegeskedett, a család a jobb gyógykezelések reményében 1956-ban Svájcba költözött. Ugyanebben az évben kezdett Gilbert hegedülni is, hiszen apja nem csak művésznek, hanem pedagógusnak is kitűnő volt. A nemzetközi sikerek miatt Varga Tibor sokat vándorolt Európában, visszajárt Nagy-Britanniába és megfordult Németországban, Ausztriában, Hollandiában is. Koncertezett, fesztiválokat és zenei formációkat alapított, oktatott, sokuk még ma is létezik. Gilbert és húga, Susan pedig mindeközben apjuk nyomdokain haladva hegedültek.

Újrakezdeni mindig nagyon nehéz, de soha nem túl késő

Csakhogy Gilbert huszonkét évesen egyszer csak megbetegedett. Tíz nap után meggyógyult ugyan, de ekkor szembesülnie kezdett a szörnyű ténnyel, hogy nem tudja már úgy lefogni a hegedű húrjait, mint a betegsége előtt. Egy egész gyermekkor munkája, egy ígéretes karrier lehetősége veszett kárba… vagy nem? Nem bizony! Gilbert Varga ekkor döntött a karmesteri pálya mellett, hiszen ha a hegedülést fel is kellett adnia, magát a zenét azért mégsem. Három mestertől, Franco Ferrarától, Sergiu Celibidachétól és Charles Brucktól tanult vezényelni, és kitartóan haladt előre ezen az új pályán.

Ahhoz, hogy megtanulj úszni, be kell hogy dobjanak a mély vízbe

Ez egy szó szerinti idézet Gilbert Vargától, amikor pár évvel ezelőtt felidézte egy bama.hu-nak adott interjúban, hogyan is kezdődött a karmesteri karrierje. Erre a pályára – így a művész – kifejezetten jellemző, hogy a zenekarok a már jól ismert, bejáratott nagy neveket hívják, nem egy ismeretlen pályakezdőt. Így viszont a fiataloknak nagyon nehéz bizonyítani, hogy méltók a bizalomra. Sokszor megesett, hogy egy külföldi zenekar csak a szállás és az utazás költségeit térítette meg, és Gilbertnek gyakorlatilag ingyen kellett dolgoznia. De a kitartása itt is meghozta a gyümölcsét, ugyanis huszonnyolc éves korában egy német kisvárosban már saját zenekarhoz jutott. Az első elismerést újabbak követték, és a művész ma már megengedheti magának, hogy szabad emberként mindig oda menjen, ahová éppen hívják. Vezényel többek között Minnesotában, Malajziában, Berlinben, Indianában, Spanyolországban – és nemsokára Pécsett és Budapesten is.

A gyökereink örökké megmaradnak, és bármikor visszatérhetünk hozzájuk

Bizony, a világhírű, világszínvonalú karmester hamarosan hazatér “ősei földjére”, hogy John Adams, Samuel Barber és Szergej Prokofjev műveit vezényelje a Pannon Filharmonikusok és Baráti Kristóf hegedűművész közreműködésével. A koncertsorozat címe Kontinenseken át, de Gilbert Varga számára, aki egyébként keresztül-kasul röpköd a kontinensek között, ez afféle hazatérés. Ugyan ő soha nem élt Magyarországon, de különleges szálak fűzik Győrhöz, apja és anyja, nagyapja és nagyanyja városához. Gyakran látogat el ide, megáll, tűnődik, elképzeli, hogyan rohanhatott ki édesapja gyerekként a nagykapun. Hogyan nézhetett a nagypapa, kezében egy félkész hegedűvel, mosolyogva az ő kis csodagyereke után, aki már megint milyen ügyesen gyakorolt. Gilbert Varga koncertjein magunk is elmélázhatunk azon, milyen különös, hogy ez a kis Magyarország még több generáció elteltével is vissza-visszahívja idegenbe szakadt gyermekeit.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top