+ Ajánló

Életre keltjük a teret és párbeszédet folytatunk vele – a Shapers projekt búcsúfellépése Budapesten

“Hallgatunk az intuíciónkra, az érzelmeinkre, egy-egy ötletre, pillanatra, érzésre. Ebből írunk aztán vizuális párbeszédeket, és persze folyamatosan vizsgáljuk, hogyan hatnak a különböző szereplők egymásra.” – Interjú Anne Le Batard-ral, a Shapers projekt művészeti vezetőjével.

A Shapers név körülbelül azt jelenti, “formáló”. Legalábbis angolul, pedig ennek a táncos projektnek az ötletadói franciák, az előadók pedig mindenféle mediterrán országból származnak. Kicsit megilletődve vártam a telefon angliai végén, hogy az éppen Németországban dolgozó Anne Le Batard, az Ex Nihilo tánccsoport tagja és a Shapers művészeti vezetője felvegye a telefont, és életemben először élesben beszélgessek franciául. A hosszú és izgalmas interjúból szerencsére nemcsak azt tudhattam meg, hogy működőképes a nyelvtudásom, hanem rengeteg mindent az Ex Nihilo munkásságáról, a nemzetközi táncfesztiválok világáról, sőt, még arról is, hogy pontosan mit formál a Shapers…

Honnan jött a projekt ötlete?

Az Ex Nihilo társulat már több mint húsz éve működik. 2011-ben az alexandriai Nassim el Raqs fesztiválon rendeztünk egy helyszínspecifikus köztéri táncelőadást, amiből egy hosszabb távú kooperáció nőtte ki magát egyiptomi partnereinkkel. Később spanyolországi és marokkói fesztiválokra is elvittük a táncos workshopjainkat, műsorainkat, és ebből lassacskán már körvonalazódott egy több országra kiterjedő közös projekt. Nyílt pályázat útján kerestünk két egyiptomi, két marokkói, két spanyol és két francia pályakezdő táncművészt, és utólag már nehéz megmondani, ők voltak-e lelkesebbek vagy mi, szervezők. Mindehhez nagylelkű támogatást is kaptunk az Európai Unió Kreatív Európa Programjától. Így született 2016 áprilisában a Shapers projekt, amely már két és fél éve tart – ez idő alatt rendszeresen találkozott az egész csapat. Maga az alkotói folyamat egy teljes évig tartott, ennek során a művészek több workshopon is részt vettek. Végül elkészült az előadás, amelyet 2017 májusában be is mutattunk.

Hogy zajlott az első fellépés?

A már említett alexandriai Nassim el Raqs fesztiválon tartottuk az ősbemutatót. Nem is annyira fesztivál ez a szó klasszikus értelmében, inkább egy olyan művészeti eseménynek mondanám, amelynek középpontjában a tánc és a mozgásszínház áll. Egy francia művész, Émilie Petit alapította 2011-ben egyiptomi kollégák közreműködésével. Gondoljunk csak bele, Alexandria, 2011… A forradalmi légkör miatt szó sem lehetett róla, hogy a belvárosban lépjenek fel a művészek, így egy kevésbé frekventált, de emiatt talán jobban is védett térre került a fesztivál. Természetesen jó pár kört le is kellett futnia a szervezőknek, hogy megkapják a szükséges engedélyeket. Minden nehézség ellenére már nyolc éve folyamatosan megrendezik a Nassim el Raqst, ezen nem változtatott a forradalom sem, vagy hogy ki van éppen hatalmon. A célja, hogy a világ minden tájáról összehozzon táncművészeket, és kivigye őket az utcára. A tehetséges fiatalok szó szerint ország-világ előtt mutathatják meg, mit tudnak. Az alkotásaink mindig reflektálnak arra a térre, ahol éppen zajlanak, egészen sajátos művészi kontextusok keletkeznek ilyenkor.

Ha ennyire helyspecifikus az előadás, hogyan lehetett később áthelyezni máshová?

Ez a Shapers egyik lényege: minden helyszínen újra kell értelmeznünk az egész előadást. Fel kell fedeznünk a nagyobb összefüggéseket, amelyek közé bedobjuk a táncosokat, meghatározni a teret és a határait, megírni a koreográfiát, elpróbálni, finomítani rajta… Azt is alaposan végig kell gondolnunk, hogy a közönség milyen szögből fogja látni a táncosokat. Nem könnyű munka, de huszonöt év tapasztalat a szakmában már megteszi a hatását. Az Ex Nihilo munkája megfigyeléssel, egy még érintetlen tér “dekódolásával” kezdődik, miközben hallgatunk az intuíciónkra, az érzelmeinkre, egy-egy ötletre, pillanatra, érzésre. Ebből írunk aztán vizuális párbeszédeket, és persze folyamatosan vizsgáljuk, hogyan hatnak a különböző szereplők egymásra. Dialógus folyik egy táncos és a csoport között, két táncos között, a szólótáncos és a tér, a duó és a tér, az egész csoport és a tér között.

Tehát a tér nagyon fontos eleme a darabnak.

A végeredmény varázslatos, a tánc gyakorlatilag életre kelti a teret. A helyszín nemcsak egy háttér, hanem nagyon fontos szereplője is a darabnak, és tényleg rengeteg energiát fektetünk abba, hogy megtaláljuk, felfedezzük és értelmezzük. Sevillában például egy olyan térben játszottunk, ami húsz évre le volt zárva, és kifejezetten az előadásunk kedvéért nyitották meg újra. Vagy ott volt Szarajevó, ahol a Zvrk fesztivál keretében léptünk fel: dacára annak, hogy kültéri táncokra specializálódtunk, az ottani Nemzeti Múzeum épülete, belsőépítészete és kiállításai fontos szerepet játszottak a felkészülésünkben. Az is érdekes kérdés, hogy a különböző helyeken tartott előadásaink hogyan épülnek egymásra, mit vihetett magával a táncos például a marokkói fellépésből a szarajevóiba, habár, amint említettem, minden tér teljesen új olvasatot igényel. Ugyan a koreográfia meg van írva és a zene is mindig ugyanaz, de a darab természetéből adódóan itt-ott improvizálnak is a művészek.

Hol lépett fel eddig a csapat?

Alexandria után Casablancában, Szarajevóban, Mostarban, Banja Lukában, Marseille-ben és Sevillában, legújabban Newburyben, és még hátravan a budapesti előadás.

Amikor már megvan a város, akkor utánajártok a történelmének, tánckultúrájának?

A tánckultúrájának nem, de a történelem nagyon fontos eleme a felkészülésnek. Megnézzük a házakat, utcákat, utánajárunk, miért olyan valami, amilyen, milyen volt régen, képeket nézegetünk az interneten. A budapesti felkészülésben Nánay Fanni, a PLACCC csapatának egyik tagja segített, mivel én például egyáltalán nem ismertem a várost. Hosszas nézelődés, tanakodás után választottuk ki a végleges helyszínt. Egyébként a táncosok már most Budapesten vannak, már most belevetették magukat a városba, hogy a lehető legjobban befogadják, mire fellépnek ott. Vasárnap én is csatlakozom hozzájuk, ha véget ért ez a munkám Düsseldorfban, majd hétfőn lemegy az előadás. Egyébként az egész projektnek ez lesz a záróelőadása, két és fél év igazán intenzív munka után itt ér véget a Shapers.

Akkor itt igazán sok érzelem szabadul majd fel…

Igen, a fellépés után biztosan vissza kell egy kicsit vonulnunk, megemésztenünk ezt a hihetetlen időszakot. Nagy örömmel hallottam, hogy a táncosaink egymás között már mindenféle közös fellépést terveznek, támogatják egymást az új ötleteik megvalósításában. Már ezért is nagyszerű, hogy megszületett a projekt és összehozta őket. Egyébként nem kizárt, hogy valamilyen formában a Shapersnek is lesz folytatása, de erről még nem tudok nyilatkozni, hiszen nagyon távlati terv. Most a budapesti búcsúelőadás a következő lépés, minden figyelmünket, energiánkat erre összpontosítjuk.

 

SHAPERS – köztéri táncelőadás

2018. szeptember 3. 18.00
helyszín: Rákóczi tér

Táncosok: Lucia BOCANEGRA, Mourad KOULA, Natacha KIERBEL, Shady ABDELAHMAN, Elvira BALBOA, Ayoub KERKAL, Aurore ALLO, Ahmed SHAMEL
Zene: Pascal FERRARI, Jean-Antoine BIGOT
Koncepció és művészeti vezetés: Anne Le BATARD, Jean-Antoine BIGOT
Külön köszönet: Rolando ROCHA, Corinne PONTANA

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top