+ Interjú

Lehetsz-e boldog, ha szabadon rendelkezel az emlékeid fölött?

A főhősnek, Aaronnak különösen nehéz a sorsa, mégis megtalálja a szépséget a káoszban. Sokszor ez a legjobb, amit tehetünk, és még mindig jobb így, mintha feladnánk… Beszélgetés Adam Silvera íróval.

A Menő Könyvek egyik újdonsága, az Inkább boldog ifjúsági regénynek álcázva vet fel olyan komoly létkérdéseket és egzisztenciális problémákat, amelyekbe még a legnagyobb filozófusok bicskája is beletörne. A főhősnek, Aaronnak egy kilátástalan élethelyzetben arról kell döntenie, kitöröltesse-e azokat az emlékeit, amelyek egy szeretett személyhez kötődnek, hogy egy másik személy mellett maradhasson. Az is bonyolítja a helyzetet, hogy egy fiú és egy lány, azaz két olyan identitás között tépelődik, amelyek egyikét általában megbélyegzi, a másikat pedig „normálisnak” tekinti a heteronormatív társadalom. Adam Silverát, a regény íróját kérdeztem az Inkább boldog háttértörténetéről.

Korábban irodalmi ügynökségnél dolgoztál, gyermekkönyvekről és ifjúsági regényekről írtál kritikákat. Mi motivált arra, hogy „átállj a másik oldalra”, és magad is regényt írjál?

Igaz, dolgoztam könyvkritikusként, könyvárusítóként és a marketingben is. De a nagy szerelmem mindig is az írás volt, és ezek a munkák nemcsak abban segítettek, hogy miként lehetnék jobb író, hanem abban is, hogy jobban megérthessem a könyvpiac működését.

Amikor még csak ötleteket gyűjtöttél a regényhez, mit találtál ki elsőnek? A történetet vagy a szereplők személyiségét?

Számomra általában a szereplők érkeznek meg előbb. Mindannyian sokféle tapasztalatból táplálkozunk, és ezek a tapasztalatok azok, amelyek a szereplők döntéseit is befolyásolják, és ebből lesz aztán maga a történet.

Nekem kifejezetten tetszik az elbeszélésedben, hogy olyan szókimondó és életszerű. Gondolod, hogy az olvasók, ha Aaron küzdelmeivel szembesülnek, elgondolkodnak a saját életükön, és főleg az élet nagy kérdésén, az „örök boldogságkeresésen”?

Köszönöm szépen. Az én életemben voltak nagyon sötét, depressziós időszakok, amikor a boldogság elérhetetlen messzeségűnek tűnt, és ha el is indultam felé, mindig visszazuhantam. Ezért találtam ki egy szereplőt, akinek különösen nehéz a sorsa, mégis megtalálja a szépséget a káoszban. Sokszor ez a legjobb, amit tehetsz, és ez még mindig sokkal jobb irány, mintha egyszerűen feladnád.

A realista történetben mégis megjelenik egy kis természetfeletti: a Leteo Intézet memóriatörlő szolgáltatása. Ez az ötlet honnan jött?

Egyszer belegondoltam abba a gyakran ismételt téveszmébe, hogy az emberi szexualitás választás kérdése. Meglódultak a gondolataim, és egyszer csak kitaláltam egy világot, ahol a szexualitás tényleg választható. Emellett mindig is szerettem az olyan történeteket, ahol egy szereplőnek gondjai vannak az emlékeivel vagy azok miatt, így tulajdonképpen ez a két ötletem keveredett össze.

Mit tanácsolnál valakinek (a mi világunkban, ahol nincs Leteo), aki nem tud dönteni két szeretett ember, két életcél vagy két identitás között?

Afelé kell menned, ami a legboldogabbá tesz. Legyen az egy város, egy munka, egy ember, vagy valami saját magaddal kapcsolatban, csakis akkor hozhatod ki magadból a legtöbbet és a legjobbat, ha őszintén felteszed magadnak a kérdést, melyik úton leszel a legboldogabb, és azon indulsz el.

Lehetsz-e boldog, ha szabadon rendelkezel az emlékeid fölött?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top