Installáltuk a nyarat, futtatjuk teljes gőzzel. Cseresznyézünk, lubickolunk, homokozunk, biciklizünk, aztán kimegyünk a játszótérre, hogy társadalmi életet éljen a gyerek. Szórjuk magunkra a forró homokot. Nézzük a nagypapákat, amint fuvallatnyira hajtják unokájukkal a hintát, és közben sopánkodnak, hogy ómama, ha látná, mit csinálunk! Ó, mama… Szép ez az ómama, csak nem mondják hosszú ó-val.…
Húsvét volt. Most is siettem haza. Hogy otthon, otthoni hangulatba, otthoni illatokba bújva ünnepelhessek. Ajándékokkal az utazótáskámban szálltam le a vonatról. Apám az állomáson várt. Fészket már nem építek, a húsvéti nyusziban már rég nem hiszek, de még mindig izgatottan várom, hogy magamba szippanthassam a húsvét szagát.
Melyben hőseink alaposan megtollasodnak, bár nem úgy, miként remélték, de aztán kiderül, hogy a tetőkön még él a barátság.
A nagyságos fejedelem valójában hobbiasztalos: kincsek helyett összecsukható székei, asztalai vannak. Bercsényi uram, miután eltemeti feleségét, elveszi az egyetlen hajadont a magyar kolóniában, és a kedvéért már nem havonta fürdik, hanem sokkal gyakrabban. Bujdosók, törökök jönnek-mennek, nagyhatalmak ármánykodnak, aki pedig minden fontosat megfigyel és leír, a legszórakoztatóbb magyar írók közül való, első mondatától az utolsóig…
Első rész, melyben megismerkedünk hőseinkkel, s ők is egymással.
- avagy történet arról, hogy mi lehet a nadrágunk alatt
„Jakab Ernő, alias Rostás Kálmán, Csalog Zsolt Fel a kezekkel! című könyvének egyik szereplője a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, dr. Orbán Viktor úrnak és a Magyar Köztársaság kormányának, tisztelettel!” Blikkfangosan a nyomorról. Hogy el is olvassák. Mert ki nem unja már. És kit nem fenyeget? „Háltak az uccán”? Szegény József Attila. Lépni nem lehet az utcán…
A barátnőmmel sokat szoktunk fára mászni, főleg ősszel, mert akkor jobban látjuk egymást. És ha összegereblyézem a fa alatt a levelet, mondom a Lizának, hogy ugorj. De a Liza nem mindig ugrik, én meg nem mindig kényszeríthetem, mert a múltkor ő kényszerített, és benne hagyta a levélben a gereblyét. Nem hogy fejbe vágott, de még…
Rég nem láttam Norcit. Pedig volt idő, hogy nap, mint nap találkoztunk. Norbi apám műhelyében dolgozott autószerelő-inasként. A műhely közvetlenül a házunk mögött van. Norbi gyakran átjött, hogy beszélgessen Józsikával, aki az első udvart tartotta rendben. Józsikával jókat lehetett beszélgetni. Egyrészt mert nagyot hallott, másrészt, mert egyéb fogyatékosságai is voltak. Apám csak azért vette föl,…
Janó kopasz. Vagy ahogy mondani illik: tar. De nem. Janó nem tar. Janó kopasz. Gyerekkoromban nagy élvezettel paskoltam a fejét, élveztem, ahogy tenyerem csattog a csupasz, fényes bőrkoponyán. Ő pedig tűrte szelíden pajkoskodásomat.
Édes és keserű, bús és mosolygós volt egyszerre a rőt levélruhába bújt lány története. Kutakodtam a titka után, de az jól elrejtőzött a mesebeli öreg fa ágbogai között. Segítséget kérve sandítottam a nagyapámra. Neki azonban szólnia sem kellett, elég volt csupán ráncos arcát megpillantanom, hirtelen elém pattant a megfejtés.
"Három éve temettük el anyámat, az volt a kívánsága, hogy hamvasszuk el, és szórjuk bele a halastóba. De nem maradt utána semmi pénz a hamvasztásra, úgyhogy a Dezsőék a kertben csináltak ilyen máglyát, azt mondta, látta a tévében, hogy Indiában is így szokták." Részlet a Döglött kutyával őrzött terület című könyvből.
Mire a mese véget ért, én biz’ úgy éreztem magam, mintha egész nyáron ama furcsa nevű rókával hordtam volna a téglát. A szalmakalapos úr türelmesen kivárta, míg megtörlöm a homlokom, s szóhoz jutok.
Zoli bácsi tornaórái is kirándulások voltak valamiképp. Zoli bácsi nem volt szerzetes, hanem "civil", feleséggel (a metektnárnőnk), három lánnyal. De mindez mintha mellékes körülmény lett volna, mert Zoli bácsi ugyanúgy ide tartozott évtizedeken át, mint a legöregebb atyák, mint az Asztrik-szobor vagy mint a bazilika tornya. A tornaóra mégis más volt, mint a többi.
A naptekintetű úr becsukta a száját, de a szeme, az továbbra is engem vizslatott. Én azonban már a meséje felénél tudtam, hogy markomban a titok, s máris fújtam a megfejtést. – Azt tanítja a történeted, hogy olykor még a saját szemünknek sem szabad hinnünk. Gondoljuk át mindig, hogy mit is láttunk, mielőtt butaságokkal árasztjuk el…
Tetszik az ismeretlen utca, és jó érzéssel tölti el a sejtelem: a négy kockaház biztos véletlenül lett árnyalatnyival sötétebb a többinél. Amikor még mindegyik elem bugyogott a házgyárban, ezekbe több ömlött valamilyen alapanyagból; de talán mégsem egészen véletlenül, lehet, ez volna az eredeti recept,
1992 nyara. A művésztelepiek éjszakai horgászatra készülnek.A nyúlzugi telken nincs áram, muszáj a szomszédból lopniuk a magnó, és a lámpa miatt.
Borcsának két fia született. Bütyök és Tódi. Bütyök jó gyerek volt. Türelmes, megbízható. A felnőttek kedvence. Bármit rá lehetett bízni. Tódi kevésbé volt kötelességtudó. Ő jobban szerette az izgalmakat.
{jcomments on} A búzaszőke legény türelmetlenül leste, mit mondok a meséjére. Én rögvest tudtam, hol bújik meg abban az okosság, de vártam kicsit, had furdalja a kíváncsiság.
A számiknak (lappoknak) a hóra sok szava van.Yngve Ryd, számi író Jokkmokkból származik, az évezredes számi kultúrát feldolgozó nagy monográfiái közül az egyik a Snö: renskötaren Johan Rassa berättar (Hó: Johan Rassa, rénszarvastenyésztő mesél) címet viseli.
Annyira elámultam az éjjel nyíló mezei virágok varázslatától, hogy észre sem vettem, mikor ért véget a mese. Végül nagyapám köhintett. Én meg úgy néztem végig az égből pottyant vendégek során, mint aki csudás, mély álomból ébredt. – Tudod-e, mit rejtett a mesém? – kérdezte lágyan búgó hangján a gyönyörű tündérasszony. A válasz azonban most…
(...) ne haragudjatok, párdon és ansanté, de tényleg. És már csak a fenekét látjuk, ahogy beveszi magát a fürdőszobába, kályháznia kell ugyanis, rettenetesen rátört a kályházhatnék. Nyihu-nyihu-nyihu…, nyerít a kályha, két lábra áll, ágaskodik, Máté felpattan, rázza a zablát, vágtat a kályha, körbe-körbe, kirúgják a kád oldalát, meglapogatják az öregedő mosógépet, nyihu-nyihu… …
Nem volt velünk sok baj. A bátyám és én jó gyerekek voltunk. Sosem hisztiztünk a boltban, hogy ezt vagy azt vegyék meg nekünk. Boglárka. Így hívták a boltot, ahova minden héten egyszer-kétszer elkísértem anyát.
Gyilkosság, erőszak, tüntetés, fosztogatások. De mi is történik valójában Egyiptomban? Egy egyiptomi műfordító barátunkat kértük arra, hogy közölhessük a napokban írt levélét, amiben belülről nézve láthatjuk az eseményeket. A nevét kérésére nem közöljük. Fél, mert kiszolgáltatott, kisgyermeke van. A levele szívszorító, helyszíni tudósítás a forradalmak és a hatalmi erőszak természetéről.
Kormos Anett, a stand up comedy első női magyarfenegyereke a Librariuson bemutatja, hogy legalább olyan jó a sit down comedy-ben is, vagy mondjuk így: novellaírásban. Az elkövetkezendő hónapokban keddenként közöljük a novelláit, amelyeket, legnagyobb meglepetésünkre, először nálunk publikál úgynevezett irodalmi közegben.
Tudom én jól, hogy a felét se hiszi senki annak, amit most elmondok. Pedig legkedvesebb gördeszkám lötyögő kerekére fogadom: minden úgy esett, ahogy eme könyvben áll! Kereken hét esztendős voltam, mikor a házunk előtt porfelhőt verve lefékezte óriási terepjáróját az én nagyapám. A fülrepesztőn dübörgő járgány kerekeire sár tapadt, a lökhárítóba bodzagally akadt, de mindezen…
Jön az a fehér izé, ami belül kézből van, piros a nyelve, fehérek a fülei, le van hányva szegénykémnek az orra, na, és akkor jön hozzá a hangsor, hogy birka. Mindig ugyanaz a hangsor, ez a lényeg.
III. Gondolatok az önmagunkban kucorgás óráira Burkold be magad szobád saroksötét csendjével, és csak arra gondolj, hogy e percben mennyi dolog történik tőled függetlenül az Univerzumban. A borzongás, amit ekkor érezni fogsz, nem jó tündérek bársony-lehelete lesz, de nem ám!
Ma megdicsért az edző, mert azt mondta, úgy úsztam, ahogy még soha. Az az igazság, eddig mindig aludtam úszás közben, csak most eljött anyu is, és odaült a medence szélére, és nézett. Anyu úgy tud nézni, hogy még a vasszöget is meghajlítja a falban.
Volt egyszer egy szomszéd, akinek nem voltak szomszédjai. Ennek a szomszédnak már a puszta léte is problémákat vet fel, hiszen hogyan lehet ő bárkinek is a szomszédja, amikor neki nincsenek szomszédjai. Nem volt ez mindig így. Ennek a szomszédnak apránként költözött el az összes szomszédja. Először a három-, négy házzal arrébbi szomszédjai szedték a sátorfájukat,…
