Archív

A munka frontján – utolsó rész

pizsama

Vagy marad a munkanélküliség, aminek számos előnye van. Például egész nap pizsamában maradhatok. Szerbhorváth György blogja.

Átvezettek a munka világából a dologtalanságéba. Most lógathatom a lábam, akár a szívasztmások – ez jót tesz, nekik biztos, mert nem fulladnak meg.

A dologtalanság frontján nincsenek lövészárkok, ármány és szerelem, hazudozás, lazsálás, elbújás a főnök elől – akár a katonaságnál. Igaz, zsold sincs, munkásbusz, üzemi konyha, karácsonyi céges buli és étkezési hozzájárulás.

Nemrég hollandiai barátaimmal arról beszélgettünk, mik lennénk, ha újrakezdhetnénk? A művészettörténész egyetemi oktató csak nézett ránk, mi más is akarna lenni valaki, mint aki, ő épp ilyesmi, mint ami, még ha ott is recseg minden szék, állás. A neurobiológus, aki most ritka betegségekben szenvedők civil egyesületeinek ír szakmai anyagokat, azt mondja, igen, talán más lenne, ez aligha.

A kertészkedésben egyezünk meg, abban minimum három fontos dolog van: 1) esztétika, 2) inkább növényi betegségekkel kell hadakozni, nem az emberi hülyeséggel, 3) az ember a természetben van és mozog, nem egy íróasztalnál ücsörög, s mástól fog a háta fájni, meg más is.

Egy haverom – sorstárs, mondhatni – jelzi, ismerőse állást talált Izraelben. Óránként 10 euróért lehet alagutat fúrni Jeruzsálemben. Visszakérdezek: valamelyik oldalról valamelyikre? A Hamasznak mondjuk? Vagy fordítva, például a Moszadnak? A csempészeknek? Ahogy Gázánál is alagút van? És különben is, baromi meleg van ott.

Nem, nincs, hát az a föld alatt van, az alagút, hűvösben. Menjünk? Két év alatt megtanulunk ivritül. Bár alagútban, hasonszőrű vendégmunkások közt aligha.

Esetleg Norvégiában festhetnénk idénymunkában házakat. Ott mindegyiket évente be kell.

Mi jöhet még számításba? Szexmunka? Erdőkerülés? Bakterkodás? Portáskodni éjjel, mint kedvenc Gion-regényhősöm A börtönről álmodom mostanában című regényben, aki éjjel portáskodott, közben Thomas Mannt olvasott. Végül sittre került, de a tengerparton, mert albán csempészeknek falazott.

A Vörösmarty téren azt javasolja bábkészítő barátom, adjak fel vicces hirdetést, az majd bejön! Ő ajánlja a szexmunkát is, már az éveken gondolkozik, hogy meghatároznám-e a kort, mit vállalok. Nem hiszem, hogy dzsigolónak születtem, mondom, de sose annak és oda születünk, ami (bla-bla bölcsességek).

A bátyám kamionsofőr akart lenni, bár erre ő nem így emlékszik – igaz, egy évig az is volt a hadseregben. Az unokaöcsém benzinkutasnak készült (talán), de ő is egy évig sofőr lett a hadseregben. Aztán persze egész mások. Én mintha mindig a betűk iránt vonzódtam volna, négyévesen vasárnap kora reggel már azért ordítottam, hogy hol az újság? És elengedtek egyedül, hozzam el a trafikból, hajnali fél nyolckor. A piaci kofák meg nem értették, megsajnáltak, almát adtak, lám, szegény kisgyereket a szülei már ilyen korán elzavarják az újságért.

Pedig ez is egy szakma, ráadásul szakmánkon belül: az újságkihordás.

Vagy marad a munkanélküliség, aminek számos előnye van. Például egész nap pizsamában maradhatok. Kiszámoltam, ilyen tempóval úgy tizenöt évig kitart a meglévő ruhakészlet (hát még ha foltozom is őket!). Igaz, végül kényelmetlen lesz öltönyben-nyakkendőben aludni, de valamit valamiért.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top