Archív

A piacképes kortárs irodalomról – interjú Sárközy Bencével

Bence

A rendszerváltás óta nagyon lassú, de folyamatos átalakulásban van a magyar könyvszakma. A piac ma másképp értelmezi a kiadói és az írói szerepeket, még akkor is, ha az állami mecenatúra fenntartó ereje sok esetben azt a látszatot kelti, hogy nem az életképességgel párosuló művészi produkcióban jelenik meg a korszerűség.

A változások egyre tisztább képet mutatnak a könyvszakmáról, amelynek legfrissebb eseménye a Libri Könyvkiadó létrejötte. A kiadót Balogh Ákos, a Libri Könyvkereskedelmi Kft. tulajdonosa, Halmos Ádám, a Nyitott Könyvműhely Kft. tulajdonosa és Sárközy Bence, a Magvető Könyvkiadó Kft. közelmúltban leköszönt főszerkesztője alapított.

A Literán olvasható interjúban a kiadó háttér-információiról is olvashatnak. Ebben a beszélgetésben Sárközy Bencét, Libri Könyvkiadó társtulajdonos igazgatójáta könyvszakma változásainak motívumairól kérdeztük.

Egy tavalyi interjúban magvetősként még azt nyilatkoztad, hogy „szerencsére olyan szerzőlistánk van, amire büszkék lehetünk”. És most mégis megváltál ettől a szerzőlistától. Mi az a kiadói elképzelés, koncepció részedről, amit ott nem sikerült megvalósítanod, a Librinél pedig lehetőség látsz rá?

A Magvető Kiadó szerzőlistája, a nívó és a presztízs egyértelműen elsősorban Morcsányi Géza érdeme, aki feltámasztotta és életképes gazdasági alapokra helyezte a nagy múltú kiadót. Öröm és megtiszteltetés volt ebben a légkörben közel kilenc évig tanulni, nevelődni és művelődni. Megismerni azokat az írókat, akik ma a magyar irodalom krémjét alkotják, és dolgozni velük a szövegeken. És közben az ő műveikhez mérhető színvonalú világirodalmi alkotásokat olvasni és közlésre választani évről évre. Viszont alkatomból adódóan mindig is nyitott voltam a változásra, újabb és újabb modellek és lehetőségek megismerésére. Ezért is pályáztam számos külföldi ösztöndíjra (Sydneytől Guadalajaráig) az utóbbi években, és/vagy finanszíroztam önerőből az utazásaim, hogy megismerhessem a különböző könyvpiaci viszonyokat, és ráláthassak a működés lehetőségeire másutt. Az én generációmban nemcsak a könyves szakemberek, hanem az alkotók is vágynak és várnak a változásra – és ez így természetes. Sok az ambiciózus fiatal, aki szeretné megvalósítani az elképzeléseit, és inkább képesek vagyunk hinni újabb modellekben, mint a bejáratott régiekben, és ez nem azt jelenti, hogy ezek az újabb modellek jobbak, és a régiek fölött eljárt az idő, hanem egyszerűen annyit tesz, hogy ezek a mieink; sajátunknak tudjuk érezni őket. Amit elérünk, a mi érdemünk lesz, és a hibáinkért is csak magunkat okolhatjuk. Helyünk biztosan van a piacon, máskülönben nem válhattak volna alig pár év alatt a nagy múltú kiadók mellett meghatározó cégekké az olyan újabb kiadók, mint az Ulpius-ház, a Cartaphilus, a Jaffa, az Agave vagy a Nyitott Könyvműhely. Visszatérve a listához; sok mindent tekintettem és tekinthettem joggal a sajátomnak, de muszáj áldozatokat hozni, és ugyan a harmadik Carver-gyűjteményt, Pynchont, César Airát, McCarthy további könyveit, vagy a magyar „szerzőimet” már nem én szerkesztem, viszont biztos nagyon jók lesznek az elkövetkező könyveik, és örömmel olvasom majd el őket, ahogy a többi olyan könyvet is, melyek az én szívügyeim voltak, és még csak eztán jelennek meg. Rengeteg kiváló irodalom van a világban és itthon is, és mindent nem adhat ki egyetlen kiadó, úgyhogy biztosan nálunk is sorra jönnek majd magyar és külföldi remekművek és közönségsikerek egyaránt – ahogyan néhány kudarc is szükségszerű. Amit biztosan a saját elképzeléseim szerint fogok csinálni – melyek szerencsésen egybeesnek Halmos Ádám kollégám elképzeléseivel –, az a könyvek megjelenés utáni menedzselése, mert azt a luxust viszont senki nem engedheti meg magának egy ilyen piacon, ahol ekkora a túltermelés, ilyenek a gazdasági körülmények és az állami szerepvállalás, hogy sorsukra hagyja a „gyermekeit”.

Kiadóként határozottan igazodsz a saját elvárásaidhoz, látod a változásaidat. De mit gondolsz azokról az írókról, akikkel majd szeretnél együtt dolgozni? Milyen számodra egy piacképes szépíró?

Azt gondolom, hogy vannak bizonyos könyvek, de leginkább bizonyos műfajok, mint a vers vagy a novella, vagy a komolyabb ismeretterjesztő irodalom és az igényes művészeti könyvek, melyek kis kivétellel „piacképtelenek”. Viszont ezek – is! – konzerválják a jövő számára a jelen kultúráját és világképét. Vagyis fontos, hogy megőrződjenek, és erre módot kell találni – amire talán egy racionálisabb bolti kihelyezés, illetve az online boltok előtérbe kerülése és az e-technológia megoldást jelenthet. És az is fontos és szép feladat, hogy a legjobb tudásunk és lehetőségeink szerint népszerűsítsük ezeket a műfajokat. Viszont van piacképes szépirodalom, amely képes akár a lektűr-irodalmat megközelítő olvasóbázisra is szert tenni, amennyiben megszólítja a kor hangját, érzéseit és problémáit, amely a jelen témáiról szól a jelen emberének, aki ugyanúgy, ahogy mindig is az irodalomtörténet során, az esztétikai öröm mellett világmagyarázatokat is keres a művészeti alkotásokban.

Melyek azok a témák, vagy nevezzük így, hangok és motívumok, amelyek feldolgozásra várnak a magyar irodalomban?

Elsősorban a korunk valósága és szimulákrumai, a gazdasági és politikai koncentrálódás, a virtualitás és a társadalmi diverzitás, és az ezekből fakadó nyelvek Bábele, valamint a szubjektum önvédelmi mechanizmusai ebben a sodródásban és „zajban”. Az aktuális kiszolgáltatottságok a szubkultúrákban és a falanszterekben. A rendszerváltozás, amely mint érzékeljük, sokkalta inkább folyamat, mintsem esemény, és még inkább jelen, mintsem múlt. A lecserélődő fogalmi rendszerek és gondolkodási sémák. A verseny változékonysága és a család állandósága. A morál szerepe a mindennapokban és a történelem nagyobb összefüggéseiben. A jelenből fakadó múlt-értelmezések. Az új-spiritualizmus és az intelligencia lehetőségei. Rengeteg téma van, amely megérinti az olvasót. És rengeteg nyelv, melyeken ezek képesek megszólalni.

A Literán adott interjúban mondtad, hogy csak olyan könyvet szeretnél kiadni, amelyben hiszel. Ezek szerint látsz olyan gyakorlatot, amelynél a kiadónak nem a szerző és könyvének a sikere a cél?

Pesszimizmust látok és kiábrándultságot, és nemcsak egyes kiadókban, hanem a könyvpiacról szóló diskurzusokban. Piacidegen szólamokkal, szinte kéjelegve kesergünk az állami szerepvállalás visszaszorulásán, és bizonygatjuk egymásnak és magunknak, hogy ami sikeres, az értéktelen, ami pedig értékes, azt az adott kor úgysem képes felismerni. Biztosan van ebben valami közép-européer romantika is – akár csak úgy, hogy mi értelmiségiek, persze, jobban tudjuk, mi kellene az embereknek, ha nem azt vennék, amit reklámmal rájuk tukmálnak, de szegények az istennek sem akarják, hogy meggyőzzük/megváltsuk őket –, meg van egy jó adag tehetetlenségi nyomaték. Ugyanakkor mindenkinek a siker a cél, csak a megszokásokon nagyon nehéz változtatni, és még akkor is könnyebb hinni egy esetleges visszatérésben, az idő visszafordulásában, ha közben folyamatában látjuk, hogy a számunkra kényelmes és megszokott eszközök egyre kevésbé képesek elérni a kívánt célt.

A Szegedi Tudományegyetemen végeztél magyar-összehasonlító irodalomtudomány szakon. Széleskörű rálátásod van a kortárs irodalomra. A rendszerváltás idején temették a Gutenberg-galaxist, mostanra viszont az látszik, hogy nem tűnik el, hanem a könyvtartalmak változnak. Mi erről a véleményed?

Akik nem akarnak változni és változtatni, általában azok mennek előszeretettel „sírásónak”. Idővel kiderült, hogy a számítógépben, majd később az internetben rengeteg lehetőség van, amik éppen hogy népszerűsítik az olvasást, és nem elfelejttetik. És ugyanígy lesz az e-könyvekkel is. Hihetetlenül sok praktikus haszna van az e-könyv olvasóknak és a táblagépeknek; ha csak a szakmámat nézem, például az, hogy nem nyomtatok olyan kéziratokat, melyekről az első pár oldal után kiderül, hogy nem akarok velük foglalkozni, vagy hogy frissiben kapom meg azokat a könyvszakmai lapokat, melyek a világ másik felén nyomtatnak, és nagyon lassan jutnának a kezembe postai úton. És ettől még pont ugyanannyi könyvet vásárolok. De esetleg majd lesznek generációk, akik nem a hagyományt követik, és szívesebben olvasnak ebben az újabb formában. Ha már a nyomtatás megspórolása kapcsán felemlítettem, hogy mennyire környezetbarát megoldás e-könyv olvasót használni, akkor a Gutenberg-galaxis állandó temetését is hadd hasonlítsam a radikális öko-pesszimisták víziójához, és hadd tegyem hozzá, hogy amennyiben a környezetünk pusztításával katasztrófát idézünk elő és az élet számára lehetetlen körülményeket, akkor is csak mi pusztulunk el, esetleg a teljes élővilág, de nem a Föld. És ha változnak is az olvasói szokások, akkor majd bezárhatnak könyvkiadók, eltűnhetnek brandek, nyomdák, könyvterjesztők és kőboltok, de az olvasott szövegből fakadó örömöt nem taszítja el magától az ember. Esetleg majd mást olvas és máshogy, ahogy más zenéket hallgat, máshol és máshogy szórakozik rájuk.

Olvastam, hogy a külföldi könyvek jobb eladhatóságuk okán szereztek maguknak növekvő teret a magyar könyvpiacon. Látod-e ezeknek a műveknek bármilyen hatását a kortárs irodalomra? Illetve a kortárs irodalom miért kevésbé piacképes?

Nem hiszem, hogy több pénzt lehetne keresni külföldi könyvekkel. Van egy-két világsiker évente, melyekhez film is társul, és a kiadójuk meglovagolhatja a világméretű kampányt, a gondosan tervezett dizájn-elemeket és stratégiákat. Ezeket megszerezni és kiadni ugyan drágább mulatság, de sok pénzt is tudnak hozni a konyhára. Viszont a százezer példány fölötti magyar sikerek szintén. És voltak a közelmúltnak azért nagyon nagy magyar sikerei, nem is kevesebb, mint a világirodalomból. Épp ezért azt például vállalhatatlannak tartom, ha egy magyar kiadó nem fekteti bele a magyar szerző művébe ugyanazt a pénzt, amit a külföldi könyvbe – főként, ha nagyságrendileg ugyanazt a sikert várja tőle. Az olvasás népszerűségével és a magyar irodalom presztízsének áhított emelkedésével annak is együtt kell járnia, hogy a szerzők megbecsülése és ezáltal önbecsülése is változzon. Ezért is nyilatkoztam azt, hogy olyan könyveket adok ki szívesen, amikben hiszek, mindenkinek ezt kellene tennie, és viszont meg is mutatni a szerző, a kereskedők és az olvasók felé, hogy mennyire hisz benne. A kérdés második felére felelve, nagyon sokféle történés zajlik egyszerre a világirodalomban, ezek némelyike hatással van a hazai szerzőkre, másika nem. Én nagyon sajnálom például, hogy az az aktuális életérzésekre és társadalmi problémákra való érzékenység, ami mondjuk a Carver hatására jelentkező minimalizmusban megvan, nálunk szinte követő nélkül maradt.

Mi a Libri kiadói stratégiája, külföldi és magyar művek tekintetében?

Szerintem erre tényleg annyi csak a válasz, hogy minden olyat megpróbálunk megszerezni és kiadni – természetesen csakis jogszerű eszközökkel –, amiben fantáziát látunk. Szépirodalmat, ismeretterjesztő könyveket, szórakoztató- és gyermekirodalmat egyaránt: ezért is mondjuk, hogy ez egy nyitott profilú kiadó.

Szerinted létezik-e ma Magyarországon úgynevezett elit irodalom, amit a szerzői névben cipel a hátán egy sznob olvasói réteg? Illetve mit tekintesz ma irodalmi értéknek, hogyan viszonyul ez a piaci értékhez?

Vannak elit szerzők, akiket zömében az elit olvas, de közben a legnagyobbak azért is vannak a pozíciójukban, mert valaha letettek valamit az asztalra, amit tömegek is olvastak és/vagy annyira unikálisan képviselnek egy közép-európai irodalmi hangot, hogy emiatt számtalan nyelvre lefordították őket. Az „irodalmi értékről” csak nagyon bonyolultan és hosszan tudnánk beszélgetni. Nyilván szükséges a megállapításához az aktuális hangadó ítészek és entellektüelek kompromisszuma, vagyis hogy egy közös halmaz részévé tudjon egy adott könyv vagy szerző válni. Ugyanakkor a művészetnek van piaca és egyre inkább csak az van. Meg kell teremteni a divatját és/vagy kiszolgálni az igényeket. És közben nagyon sok a véletlen is, a „ráhibázás”. Egy biztos, a könyvkiadói döntésekben nagyon sok a szubjektív elem. Az igazán fontos kiadók markáns, definiálható szemléletmódot képviselnek a választásban, vagy épp tág teret engednek a hangoknak és a műfajoknak, és a közönségre bízzák a döntést, miközben tudatos stratégiával igyekeznek elérni az egyes könyvek lehetséges olvasóit. Mi ez utóbbira törekszünk.

Első körben milyen címekből és szerzőkből válogathatnak a Libri Könyvkiadó olvasói?

Sokféle könyvünk jelenik meg ősszel, ezek zöme a Nyitott Könyvműhely őszi kiadványai, hiszen ennek a cégnek az átalakulásával jön létre a Libri Könyvkiadó. Mivel most engem kérdezel, hármat említenék, melyekhez a legtöbb közöm van. Az egyik Julie Orringer Láthatatlan híd című rendkívül olvasmányos, folyondár-szerű és izgalmas családregénye, melyben a sikeres amerikai írónő magyar sorsokat mutat be a huszadik század derekáról. Valamint két magyar regényünk is lesz még az idén, az első még szeptemberben ténylegesen Egy magyar regény címmel az elsőkönyves, Izraelben élő Barna Dávid könyve. A másik pedig, amitől minden okkal várom, hogy az ősz szépirodalmi szenzációja legyen, Papp Sándor Zsigmond regénye a romániai rendszerváltásról, mely október végén, legkésőbb november elején lesz majd kapható, és amellyel kapcsolatban jelenleg már csak a címen dolgozunk.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top