Ma este 18 órakor a Roham Cafébanmutatja be a Csillagszálló című folyóirat Mosoly tematikájú lapszámát, melyben többek között Kalász István, Turi Tímea, Kertész Anna, Podmaniczky Szilárd, Tóth Kinga, Ferencz Anna, Miklya Anna, Németh Zoltán, Biczó Gabriella - Pálfi Anna, Vekerdy Tamás, Fenyő D. György írásait olvashatják. A lapszámból Podmaniczky Szilárd Sztendapkamedi című írását olvashatják, amely…
Böszörményi Zoltán Regál címűregénye irodalmi feldolgozásban eddig ismeretlen tábori életet mesél el. Aki a két részre osztott világ egyikében úgy határozott, áttelepül a másikba, nem egyszerűen átutazott, munkát keresett, szerencsét próbált, ahogy a mostani fiatalok, vagy időben a középkortól kezdve a peregrinációs diákok és mesterséget tanulók, hanem az életét tette kockára.
A cigány, a görög meg a kiskutya. Utóbbi származása teljesen bizonytalan. Utcagyőztes. Így szoktuk jelölni a fajtáját. Az Illatos úti kutyatelepről hozta el Jakab Ernő. Ő a cigány, a képeken keresztcsíkos ingben. A felesége, Róza ott mosolyog vagy szomorkodik a közelében.
Ezen a héten is tovább bizonygatjuk - ha még akadnának kételkedők -, hogy sünnek lenni épp olyan, mintha embernek születtünk volna. Elvégre nem a járásra használt végtagok, a szimatra képes nózi, vagy a bökésre alkalmatos tüskék léte, avagy hiánya teszi az embert emberré, a sünt pediglen sünné, hanem a... No, mi is? Lehet töprengeni!
Olvastam, hogy az ember hangulatát csak 10%-ban határozza meg a környezete, 50% öröklött tényező a maradék meg rajtunk múlik. Ezzel a mostani 10%-al egy életre boldog lennék.
– Tudod, mikor lenne itt jobb világ? – kérdezte egyszer Gyuri, aki azzal szerzett magának előbb megvetést, majd elismerést, hogy elsőként merte vállalni ország-világ, vagy legalábbis előttünk, osztálytársai előtt, hogy szerelmes egy lányba. Mi az effélét egészen odáig titkolni valóként kezeltük, azt gondolván és állítván, hogy a szerelem nevetséges és ostoba dolog (talán nem is…
Örömmel vettem kézbe a megújult Modern könyvtár sorozat nemrég kiadott friss kötetét, merthogy a régebbi sorozat is tartogatott meglepetéseket. Miután elolvastam, a következő kérdések foglalkoztattak: Mikor vagy gyáva és mikor vagy bátor? Lehet-e félre állni? A mostani köteta szerb születésű, majd Amerikában és Angliában élő népszerű ember első angol nyelvű könyve. Dragan Todorović (1958) hazájában…
Petri György emlékének Egyszer volt egy Mirko Kovač nevű szerző, aki ugyan még most is él mint író; valahol arrafelé, ahol a hazát újabban rendre szülőföldemnek nevezik, és meg is tudom őket érteni, tudniillik a házaikat földig rombolták, meg egyébként is, arrafelé más furcsaságok is történtek, például amiből ab ovo kettő volt, azt szépen…
Húsvét volt. Most is siettem haza. Hogy otthon, otthoni hangulatba, otthoni illatokba bújva ünnepelhessek. Ajándékokkal az utazótáskámban szálltam le a vonatról. Apám az állomáson várt. Fészket már nem építek, a húsvéti nyusziban már rég nem hiszek, de még mindig izgatottan várom, hogy magamba szippanthassam a húsvét szagát.
Szezonsláger a szoláriumos pocokriasztó Az Újszövetség a Szinonimaszótárhoz lapul Jobboldali kormány magyar rendszámú kocsiban A szél változatlanul nyugatról fúj
1993 májusa. Shadóék autóbalesetet szenvednek. Öten ülnek a Trabantban, ami pár perc után felborul velük. Agyrázkódás, zúzódások és varrott sebek.S végüla fellélegzés, hogy nem történt komoly tragédia.
Némi megdöbbenéssel vettem észre, hogy kedvenc szerbiai honlapom, az e-novine arról cikkezett, hogy kié nagyobb.
Édes és keserű, bús és mosolygós volt egyszerre a rőt levélruhába bújt lány története. Kutakodtam a titka után, de az jól elrejtőzött a mesebeli öreg fa ágbogai között. Segítséget kérve sandítottam a nagyapámra. Neki azonban szólnia sem kellett, elég volt csupán ráncos arcát megpillantanom, hirtelen elém pattant a megfejtés.
Zoli bácsi tornaórái is kirándulások voltak valamiképp. Zoli bácsi nem volt szerzetes, hanem "civil", feleséggel (a metektnárnőnk), három lánnyal. De mindez mintha mellékes körülmény lett volna, mert Zoli bácsi ugyanúgy ide tartozott évtizedeken át, mint a legöregebb atyák, mint az Asztrik-szobor vagy mint a bazilika tornya. A tornaóra mégis más volt, mint a többi.
{jcomments on} A búzaszőke legény türelmetlenül leste, mit mondok a meséjére. Én rögvest tudtam, hol bújik meg abban az okosság, de vártam kicsit, had furdalja a kíváncsiság.
Kacagnom kellett, ahogy véget ért a huncut mosolyú lány meséje. S biz’ velem nevetett a nagyapám, meg a tizenkét égből pottyant vendég, míg a bokrokról fel nem röppent az utolsó szentjánosbogár is. – Szólj, legényke, mit tanított neked az én tilinkós mesém? – kérdezte a kócos leány.
Gyilkosság, erőszak, tüntetés, fosztogatások. De mi is történik valójában Egyiptomban? Egy egyiptomi műfordító barátunkat kértük arra, hogy közölhessük a napokban írt levélét, amiben belülről nézve láthatjuk az eseményeket. A nevét kérésére nem közöljük. Fél, mert kiszolgáltatott, kisgyermeke van. A levele szívszorító, helyszíni tudósítás a forradalmak és a hatalmi erőszak természetéről.
Eme kötet, mit az éppen aktuális T. Olvasó a kezében tart – ki tudja, miféle különös ötlettől vezérelve, de bizonyára reményteli várakozással, ami már önmagában is megtiszteltetés a számunkra – bizony előszót, vagyis némi magyarázatot igényel. Tehát: az elkövetkező oldalakon P. Kratochwill elmeszikráit, szösszeneteit, fájdalmas nyögéseit, felszakadó sóhajait, valamint dünnyögéseit, mormogásait találhatjuk. A mai…
Ezeken az oldalakon csajok és pasik mesélnek titkos vágyaikról és álmaikról, olyan eseményekbe engednek bepillantást, amelyekről itt és most beszélnek először. Kínzó szerelmek, szexuális bizarrságok, csalások és szenvedélyek, elveszített társak és gyermekek, szóval, az élet sűrűje, amelyben a véletlen és a sors írja a könny- és mosolyfakasztó történeteket.
GULAG fantázia a Könyvkóstoló irodalmi esten Immár ötödik éve létezik egy irodalmi est, mely nem a fővárosban, de biz’ Tiszakécskén, az Alföld szép, barátságos és befogadó városkájában tartatik, bizonyítván, hogy vidéken is élnek olvasni szerető, az irodalom és alkotói iránt egyaránt érdeklődő emberek. 2010. november 5-én, pénteken este 18 órától a Könyvkóstoló különleges estet…
Aznap reggel Alexandriában ébredtem. Fáradt voltam az előző napok kairói sétáitól, az erőszakos árusoktól, akik mindent el akartak adni az európaiaknak. A portól és a szmogtól időnként bevérzett az orrom.
Mintegy bemutatkozásként, jelzésként, hogy itt vagyok, s a jövőben szívesen bukkannék fel időnként ezen az oldalon, álljon itt egy novella, mely egykor az ÉS-ben debütált, s az azóta sajnos eltávozott Olgi néninek állít emléket. Íme A TÚRA: Döbbenetesen, szégyenteljesen keveset tudok Olga néniről. Gyerek voltam akkor. Nyomorék gyerek, úgy hat-hét és nyolc éves. Átölelve…
