Archív

KIRÁLYGYILKOSSÁG A MOHÁCSI VÉSZ IDEJÉN?

„Úgy tanítják, hogy a mohácsi csatavesztő király belefulladt a Csele patakba, de nem így történt! Meggyilkolták!” – [Böszörményi Gyula könyvajánlója]

A Dekameron Könyvkiadó ajánlata

Illés György

A KIRÁLYNÉ TESTŐRE

című történelmi regénye. Ez a rendkívül fordulatos, izgalmas, hangulatos történelmi regény igazi hősökről, kalandokról, szerelmekről regél, s egyúttal bemutatja a magyar történelem egy súlyosan nehéz korszakát, melynek eseményei máig kihatnak Magyarország sorsára…

A főszereplő, Sárffy Ferenc győri várkapitány valóban élt, hőstetteiről a Pray-kódex is megemlékezik. Részt vett a mohácsi csatában, tanúja volt II. Lajos meggyilkolásának.

Erről ma már szinte senki sem tud. Úgy tanítják, hogy a mohácsi csatavesztő király belefulladt a Csele patakba, de nem így történt! Meggyilkolták! A gyilkosság hátterében a hatalomért való harc, a trón megszerzésének vágya húzódik, mely még ebben a katasztrofális helyzetben, a Magyarország sorsát végleg tragikus irányba fordító végzetes csata idején is fontosabb volt, mint az ország megmentése…

A drámai események szolgáltatta háttérrel, a derék hős, Sárffy Ferenc ifjúságáról, felemelkedéséről, bátor kalandjairól és nagy szerelméről mesél a könyv, miközben fellebbenti a fátylat egy középkori titokról a királygyilkosságról.

RÉSZLET A KÖNYVBŐL:

Nem tartott sokáig az ütközet, talán két óra sem volt. Amikor vége lett, Sárffy csak azt nézte, merre meneküljenek az ordítozó török elől. Nagyon sokan voltak a pogányok, nem bírtak velük. A király is levágott néhányat közülük, mert ott verekedett Sárffy mellett az első sorban. A győri kapitány se tudta, hány kutyafejű bukott el a kardja alatt. Nagy szomorúság volt a szívében, nem tudott kedvére verekedni, mint hajdanában Nándorfehérvárnál. Maroknyian voltak a mindenfelől rájuk özönlő pogányok között. A magyarok földre tiporva haldokoltak.

Ki tudja mi történt tőlük messzebb, ahová a szem el nem láthatott a tengernyi pogányság miatt? Bizonyára ott is úgy szorongatták szegény magyarokat a kutyafejű sáskák, mint itt középen, ahol Lajos király oldalán Sárffy is harcolt. Talán győz Drágffy a jobb szárnyon? Talán tartja magát Perényi balról? De nekik menekülni kellett, ha nem akartak az egyre özönlő, rájuk zúduló pogányok fogságába esni.

– Szegény Magyarország! – hallotta Sárffy a király jajkiáltását. Golyó találta el mellvértjét, de nem sebesítette meg.

Sárffy megragadta a király lovának zabláját. A szilaj német ló nehezen engedelmeskedett, beleizzadt, amire a lovat elkormányozta az első hadisorból. Aztán neki a mezőnek, neki a Csele-pataknak, amely piszkosan, sárgán kavarogva futott csúszós partok között.

– Bele a sarkantyúját! – kiáltotta Sárffy a királynak. Mindketten átugrattak, s partot értek. Utánuk a jókora kíséret többi tagja, Zápolya János testvére, Zápolya György szerémi gróf és Tomori Pál fővezér is.

Átvergődtek a mocsáron keresztül, s vitték, vezették a királyt Szekcső faluba, a plébános házába. Az éjszaka nagyon sötét volt és zuhogott az eső, két mérföldre lehettek az ütközet helyszínétől. A plébános szobája meleg volt. Lajos királyt kivetkőztették páncéljából és sisakjából. Az uralkodó fáradtan ült, Sárffy parancsot adott, készítsenek neki vacsorát.

– Egyék hamar királyi felség, mert a törökök gyorsan utolérnek – mondta Tomori, majd Zápolya Györgyhöz szólt:

– Nagyságod menjen szállására, én is hasonlóképpen az enyémre. Ne késlekedjünk, mindjárt lovagolnunk kell Buda felé.

– Én kész vagyok – mondta Zápoly György –, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására, én bizony a királlyal maradok.

Tomori elment katonáival, hogy valahol megpihenjen. Lámpásokkal keresett a faluban megfelelő házat, ahol éjszakázzon.

Zápolya György, az erdélyi vajda fivére megvárta, míg a király megvacsorázott, aztán durván rászólt:

– Te táncos király! Te parázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot, családunk összes birtokát!

Dühösen megragadta hajánál fogva a királyt, és jobb oldalába három helyen beledöfött a háromélű cseh karddal.

Sárffy, Czettritz és a királyi kíséret tagjai szinte megdermedtek, s döbbenten nézték végig a jelenetet. Valaki kisurrant, s Tomori szállására futott a szomszédba.

– Gyorsan, gyorsan nagyságos uram, mert megöli Lajos királyt Zápolya György.

Tomori azonnal felkelt és tombolva rohant katonáival a paplakba. Rárohant Zápolya Györgyre, s megölte. A gróf egyik hadnagya pedig Tomorit szúrta le. Még sokáig tartott a harc Zápolya és Tomori hívei között. Sárffy megsebesült, menekülnie kellett, bevetette magát az ingoványba. Azon az éjszakán házakat gyújtottak fel, oly nagy volt a zaj, hogy mérföldekre hallatszottak a kiáltások. Hajnalig tartott a küzdelem. Zápolya György csapata megmaradt, Tomori Páléból kevesen menekültek meg.

Zápolya népe tanácsot tartott, s a merénylő grófot meg Tomori Pált a falu templomában egy márványsírba tették. A királyt lepedőbe göngyölték, mezítláb, fedetlen fejjel, a királyné hímezte aranyos ingben, nyakában aranyláncon függő kis kereszttel, aranygyűrűjével az ujján. Aztán beburkolták vértől ázott ruhájába, s visszavitték a patakpartra, közel Csele faluhoz. Kis gödröt ástak éjjel, lámpák fényénél, s eltemették.

Sárffy elvergődött Bátaszékre, s a falu plébánosa elrejtette. Hetekig ápolták, míg lábra állt.

Internetes ár: 2.366 Ft

Oldalak száma: 184
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 230 gr
ISBN: 9789639331884

Megrendelhető:

Dekameron Könyvkiadó

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top