szegény keresési eredmények

A peronon állok és egy fényképre gondolok, valamelyik napilapban jelent meg pár évvel ezelőtt: formaruhába öltözött, jól megtermett vasutas hasal a váltókat mozgató karon, hogy működésbe hozza a befagyott szerkezetet. (fotó: Révai Sára)

Telefon csörgött. Toszka anyja tapintatos volt. Mindig félt valami rosszat mondani, olyat, ami Toszkának rosszul eshet. Neki volt kellemetlent, de mindig ő hívta fel ilyenkor. Már előre tudta a csendből, ami a köszönése után beállt: Szia, kisfiam…, rossz hírt kell közölnöm! És mindig vele közölte először, mégis olyan volt, mintha vele akarta volna közölni utoljára.…

A sünmese tovább szusszan, mocorg, araszol az avar alján. Olvasd, ha víg vagy, olvasd, ha bánatos, olvasd, ha szúr az oldalad, s akkor is, ha fültövön bök a kacagó napsugár, csiklandva cimpát, nyakadon pihét. S ne csak magadnak olvasd - keress gyorsan egy gyereket, és neki, vele olvasd a sünfiú esetét, hogy mosolygós legyen a…

Meséket írtak már kis manókról, hókról, bókról, csíkos takarókról, sárkányon lovagló hercegekről, sőt, égben suhanó szekerekről. Továbbá szólt varázslótanoncról is rege, kinek hangosan suhogott köpönyege, meg erdőről, mi kerek, s mégis négy szöglete van, s ki nem ismeri, mind boldogtalan. Szóval mesék szóltak már mindenről, s ha meggondoljuk, tán még annál is többről. De vajon…

Azóta naponta többször elskandál a kedvemért egy-egy gugylegugyle rigmust. Meg akar nevettetni. Ezt hogy imádom. Ül, szöszmötöl, és mivel tudja, hogy nevetni fogok, belenéz a szemembe, és elkezdi mondogatni, szinte hang nélkül, csak formálva a betűket, hogy gugylegugylegugyle. Néha a g elhásodik, az u-ból a-lesz, hagylehagylehagyle.

- részlet a készülő "Az ördög Budapesten" c. regényből

Csöpike volt az első. Az első csikó, amely nálunk született. Nálunk. Apám lovagolni taníttatott bennünket. Eleinte megelégedett azzal, hogy hetente kétszer elvitt minket a lovas iskolába, és ilyenkor megpaskolta az istállóban álló lovak nyakát. De aztán annyira beleszeretett a lovakba és a lovaglásba, hogy úgy döntött, saját lovas iskolát alapít. (Fotó: Révai Sára)

- avagy miért nem járt sehova szegény Móricz Zsiga? (részlet egy készülő regényből)

Kutya mindig volt a háznál. Néha macska is. De madarunk csak egyszer volt. Egyetlen egyszer. Nem. Igazából nem is a mi madarunk volt. Hanem a bátyám madara. Csak a bátyámé. (Fotó: Révai Sára)

Búcsú az, amikor pörög a lánchinta, jár a sárkányvasút, köröz a csészealj, és a házak felé fordított hangfalak dübörgik a zenét, mindjárt szétdurrannak. Ahol nincs trafó, csatlakozó dugalj, oda nem mennek mutatványosok. Az ilyen helyen tartott búcsúk csöndesebbek. A kápolnába egyszerre tíznél többen nem férnek be, és le kell hajolni az ajtóban, hogy be ne…

Kétségtelen, hogy mióta az emberiség öntudatra ébredt, és felbukkantak az első, önmagukat íróként, sőt, „tudós elmeként” jegyző emberek, műveikre sokan voltak kíváncsiak – még akkor is, ha azok sokszor fikarcnyival sem voltak többek hagymázas ömlengéseknél.  

Meg mertem volna esküdni, hogy a 645-ös bőven elég lesz, erre tessék, rövid. Hiába illesztem az elejére, végére, híja van. Emlékszem, pár éve simán kihúztuk egy 423-assal, ráadásul nem is volt rajta oldalsó ráfnihenger. De a 766-ost ki tudja megfizetni? És mi a garancia arra, hogy nem lóg túl?

Ennek a macskánknak nem volt neve. Még neve sem volt. Se gazdája, se öröme. Tisztességtelen dolog a névtelenség bizonytalanságban hagyni egy állatot, de nálunk ez mégis többször előfordult. Általában akkor mulasztottuk el a keresztelőt, ha új macskánk vagy kutyánk született, és ezeket el akartunk ajándékozni. Úgy gondoltuk, csak megzavarnánk szegényt, ha a fülébe belenevelnénk egy…

Melyben elérkeztünk a végkifejletig, ami jó, mert hát ez volt a célunk, ám szomorkás is, mert immár búcsút kell intenünk barátainknak.  

  A harmadik világ igazi páriái a szamarak. A belüket is kidolgozzák, megszakadnak, éhen halnak – vagy szerencséjük lesz, és megmenti őket az alapítvány. A Save-a-Donkey Foundation aktivistái azért járják az utcákat a Közel- és a Távol-Keleten, hogy ha nagyon rossz sorsú szamarat látnak, megvegyék. A kiválasztott eleinte bizalmatlan, tiltakozik, nem szívesen lép föl a…

Borcsa szereti a kutyákat. Különösen az uszkárokat. Mióta csak ismerem egy ezüstszínű törpeuszkár az álma. Persze törpe ezüstuszkárja még sosem volt. Volt viszont törpeschnauzere, fekete középuszkárja, ezüst középuszkárja és szálkás szőrű tacskója. Ahányszor csak elindult, hogy megkeresse álmai kutyáját, valahogy mindig célt tévesztett. Vagy a tenyésztő tájékoztatta félre, és adott neki középuszkárt a törpe helyett,…

Végül nem a Múzeumok éjszakáján néztem meg a Műcsarnokban Borremans festményeit, hanem pár nappal később, arra számítva, nem kell a tömeggel bajlódnom. Egyszer Berlinben jártam úgy a MOMA kiállításán, hogy az emberek eltakarták a képeket, borzalmas volt az irányítatlan tömeg műélvezetlenségével sodródni.

Most jelent meg az Apák könyve új kiadásban és borítóval az Európánál. Ha jól számolom, ez a harmincötödik magyar kiadás.Az élet nagyjából ugyanekkorra írt egy újabb fejezetet a regényhez. Ha kicsit előbb teszi, a kötetbe kerülhetett volna. Nem baj. Olvassátok, irigyeljétek, terjesszétek!

Megjelent az Opusz című folyóirat idei harmadik száma, amelyből Merényi Krisztián Egy sírkertész emlékei című írását és Iancu Laura Hétköznapok című versét ajánljuk.A harmadik számról készült összeállításunkata szerkesztő ajánlójával zárjuk. (A képen Iancu Laura olvas)

Petri György emlékének   Egyszer volt egy Mirko Kovač nevű szerző, aki ugyan még most is él mint író; valahol arrafelé, ahol a hazát újabban rendre szülőföldemnek nevezik, és meg is tudom őket érteni, tudniillik a házaikat földig rombolták, meg egyébként is, arrafelé más furcsaságok is történtek, például amiből ab ovo kettő volt, azt szépen…

Emlékszem, nem volt nevezetes nap, február végét írtuk. Dél felől érkeztem a fővárosba, aztán Bécs felé hajtottam. Reggel még derűs volt az ég, de az osztrák határhoz közeledve ötpercenként eset egy fokot a hőmérséklet. Bekapcsoltam a rádiót, hátha mondanak valamit. A hidegfront olyan gyorsan érkezett nyugat felől, hogy még a meteorológusok sem tudtak róla. Ilyenkor…

Melyben szegény Brunyákné panaszai az égig szállnak, segítség azonban sokkal közelebbről érkezik.  

A Nyolcvankettedik ez. Mármint a nyolcvankettedik könyvhét. Ünnepi. Az ünnep pedig olyan, hogy vidáman zajos, forgatagos mód színes – másnak meg olyan, hogy bensőséges, csendes, elmerengő. Mert ünnepelni lehet így is, meg úgy is. Csak egy módon (vicsorgón, acsargón és a többi) nem lehet, mert az úgy már nem ünnep... Az csupán „hagyományos szomorúmanóság”.  …

Az idei82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok június 2-től 6-ignemcsak Budapestre, a Vörösmarty térre, nem csupán a főváros még öt másik könyvheti helyszínére, hanem Balatonfüredtől Debrecenen, Miskolcon, Szegeden át Vácig több mint félszáz vidéki városra is kiterjed. A Librarius könyvesboltjánnak könyveit a szegedi Dugonics tér Librarius-pavilonjában vásárolhatják meg.

Az idei82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok június 2-től 6-ignemcsak Budapestre, a Vörösmarty térre, nem csupán a főváros még öt másik könyvheti helyszínére, hanem Balatonfüredtől Debrecenen, Miskolcon, Szegeden át Vácig több mint félszáz vidéki városra is kiterjed. A Librarius könyvesboltjánnak könyveit a szegedi Dugonics tér Librarius-pavilonjában vásárolhatják meg.

Az idei82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok június 2-től 6-ignemcsak Budapestre, a Vörösmarty térre, nem csupán a főváros még öt másik könyvheti helyszínére, hanem Balatonfüredtől Debrecenen, Miskolcon, Szegeden át Vácig több mint félszáz vidéki városra is kiterjed. A Librarius könyvesboltjánnak könyveit a szegedi Dugonics tér Librarius-pavilonjában vásárolhatják meg.

  Installáltuk a nyarat, futtatjuk teljes gőzzel. Cseresznyézünk, lubickolunk, homokozunk, biciklizünk, aztán kimegyünk a játszótérre, hogy társadalmi életet éljen a gyerek. Szórjuk magunkra a forró homokot. Nézzük a nagypapákat, amint fuvallatnyira hajtják unokájukkal a hintát, és közben sopánkodnak, hogy ómama, ha látná, mit csinálunk! Ó, mama… Szép ez az ómama, csak nem mondják hosszú ó-val.…

Húsvét volt. Most is siettem haza. Hogy otthon, otthoni hangulatba, otthoni illatokba bújva ünnepelhessek. Ajándékokkal az utazótáskámban szálltam le a vonatról. Apám az állomáson várt. Fészket már nem építek, a húsvéti nyusziban már rég nem hiszek, de még mindig izgatottan várom, hogy magamba szippanthassam a húsvét szagát.

Melyben hőseink alaposan megtollasodnak, bár nem úgy, miként remélték, de aztán kiderül, hogy a tetőkön még él a barátság.  

A nagyságos fejedelem valójában hobbiasztalos: kincsek helyett összecsukható székei, asztalai vannak. Bercsényi uram, miután eltemeti feleségét, elveszi az egyetlen hajadont a magyar kolóniában, és a kedvéért már nem havonta fürdik, hanem sokkal gyakrabban. Bujdosók, törökök jönnek-mennek, nagyhatalmak ármánykodnak, aki pedig minden fontosat megfigyel és leír, a legszórakoztatóbb magyar írók közül való, első mondatától az utolsóig…