Archív

Amikor a lányt a sírgödörben – Opus 3

iancuMegjelent az Opusz című folyóirat idei harmadik száma, amelyből Merényi Krisztián Egy sírkertész emlékei című írását és Iancu Laura Hétköznapok című versét ajánljuk.A harmadik számról készült összeállításunkata szerkesztő ajánlójával zárjuk. (A képen Iancu Laura olvas)

 

Merényi Krisztián

Egy sírkertész emlékei

Az volt a legjobb, amikor a lányt a sírgödörben, vagy háromszor… Ahogy mocorogtunk, valami megreccsent a talpam alatt. Ránk sötéte­dett, de jó dohányosnál mindig van gyújtó! Levilágítottam. Sejtettem, hogy egy koponya. A csajszi sikoltozott, szedni kellett a lábunkat. Ő a szállásra, én a hullamosó haverokhoz, akik vacsorával kínáltak. Jólesett a szendvics, még akkor is, ha felismerhetetlen volt rajta a hús.

Apám mondta, hogy egy alkalmat se szalasszák el, máskülönben életem végéig bánni fogom. Nemcsak a papagájok, de az emberek nyelvén is remekül beszélt. Ez a gödrös eset a sírja közelében történt. Remélem, hallott valamit.

*

Szegény Tamásiné, még nyolcvanévesen is elszívott napi egy doboz Portit; mindig megkínált cigivel, ha látta, hogy milyen szaros anyagi helyzetben vagyok. Mendemonda vagy sem, rákos lett a lába. Kérésére azt külön temették el a testétől. Holtában sem akarta a beteg lábat.

Apám parancsára kefélés előtt mindig leigazoltattam a lányokat. Ki tudja, van-e bejelentett tartózkodási helyük, vagy esetleg valami fel­jegyzett betegségben szenvednek-e. Ma már az asszonytól nem kérem el. Benne az elejétől fogva megbíztam.

Ott, a sírgödörben még földes is lett a flepni, hisz egyből nekies­tem. Utólag szégyellem, mert az öreg mindig azt mondta, hogy ától cettig, én meg már a felénél…

*

Amíg a ravatalt készítettem, a lányok koszorút fontak. Ahogy ott hajolgattak miniszoknyában, hasra vágtam magam. Hol megigazítot­tam valamit, vagy épp feltekertem az ötödik anyát egy nem létező csavarra.

*

Katatón állapotban az OPNI-ba kerültem. Ma is járok a kezelőorvos­hoz, gyakran ír fel új gyógyszereket. Mindig betartom, amit mond. Nejecskémet ott ismertem meg, úgy jöttünk össze, hogy ugyanarra a kezelésre jártunk.

Ma már én szólok neki, ha be kell vennie a gyógyszert. Felejtős, pedig nincs negyven se. Múltkor a kutya helyett a fűzőjénél fogva a lakkcipőmet vitte sétáltatni.

*

A Lipóton volt egy furcsa eset. Nem tudom, hogy megtörtént-e, vagy sem. Valahányszor kérdeztem az ápolókat és az orvost, fejemet

simogatva mondták, hogy igaza van, Gyurika, ne féljen, úgy volt. De a többiek, akik­kel bent feküdtem, nem láttak semmit. Szóval órák óta ültem a kertben, napos idő, idillikus lipóthanguLit: fák zöldellnek, a csendet csak a madárfütty szurkálgatta, betegtársaimmal az udvaron. Egyikük gyógyszert kapott, a másikat pelenkázni vitték. Sokan csak ücsörögtek, mint én is, és örültünk, hogy lyuk van a seggünkön.

Berregés az égből, vad vihar szaggatta a lombokat. Mindenki szétrebbent, csak az ápolók viselkedtek nyugodtan. Felettünk egy helikopter. Leszállt a kert közepén. A kujon bátyám érkezett meg Amerikából. Régen láttam, jól megerősödött deréktól lefele. Elindultam felé. Nem ismert meg. Mondtam, édes testvérem, mi van veled, hogy vagytok, és a gyerekek? De ő a tündérszemű nővérkével kezdett beszélgetni, aki olyan szép, mint egy trópusi öböl a Sandokan filmből. Amikor levélben rákérde­zek, tagadja, hogy itt járt.

Mikor is? ja, apánk temetésén láttam utoljára. Akkor még nem volt ekkora a

segge, állítólag odakint csak kólát vedel és hamburgert zabál.

*

Drága nagymamám még él, ő temette el a fiát, édesapánkat. Emlékszem, temetés előtt az volt a baja, hogy nem lehet barna harisnyát kapni. A jócskán elnyűtt világos harisnyáját teába áztatta, egyúttal a mosás is megtörtént. Kivette száradni, én pedig gyanútlanul megittam a teát.

A harisnyalére ettem életem legízletesebb pörköltjét, amihez a tésztát nagymama akkori élettársa, Miskó bácsi szaggatta a vécén; náluk ez családi hagyomány volt.

A minap élesítettek a gyógyszeradagomon. Bazi erős injekciót kapok. Ha nem adják be idejében, török-zúzok. Állítólag kivágtam az ablakon a kutyát, a tévét… Legutóbb meg a kanárit kalitkástul, ami fennakadt a tölgyfán. Szegény madár – amíg le nem szedte a gondnok – órákig veszekedett a fa verebeivel.

Sokan mondják, hogy én vagyok a világ legjobb embere, ez nagyon jólesik. Mindenkit szeretek, van sok barátom, például itt az utcában az újságárus néni, a sze­meteskuka és a macskák. Tegnap egy villanyoszloppal gazdagítottam a baráti körömet.

 

Iancu Laura

Hétköznapok

Egy reggel, félek, arra ébredek:

Szakadt harisnyát húzok s nevetek

Azon, hogy kék az ég; s hogy micsoda

Szerencsém volt, egyenesen csoda,

(hogy)

Álmodtam, nem aludtam hiába.

Egy reggel, félek, arra ébredek,

S ha már félek, mi jót remélhetek?

Hogy este van. s te nem jöttél haza,

El sem mentél, itt sem voltál soha,

(hogy)

Megyek utánad, s nem tudom: hova.

 

Harmadszor is kész a mű!

Megjelent az Opus idei harmadik száma, mely a Horizontok rovatban versekkel és prózákkal indul, ahol Iancu Laura és Pál Dániel Levente líráját Merényi Krisztián Egy sírkertész című novellája színesíti. A következő, Posztkolonializmus elnevezésű rovatban tanulmány és korreferátumok olvashatók. Ardamica Zorán Hatalom, identitás, kultúra, interakció című írásában a szlovákiai magyar irodalom koloniális/posztkoloniális olvasatlehetősegeihez szól hozzá, majd Németh Zoltán Ellenőrizhetetlenségek összjátéka: az elnyomott elnyomottjának elnyomottja elnevezésű írásában reagál a tanulmányára. Erre tesz rá még egy lapáttal Bárczi Zsófia is, aki A posztkoloniális olvasat esélyi című korreferátumában szintén a fent említett tanulmányt boncolgatja.

A soron következő, ismét Horizontok címet viselő fejezetet Kulcsár Ferenc és Nagypál István versei, valamint Baka L. Patrik novellája alkotja. Ezekhez csatlakozik Walter J. Kovacs lírája H. Nagy Péter gyűjtéséből.

A Peremvilágok című blokk tanulmányokat vonultat fel. Hegedűs Norbert Modern mítoszok című tanulmánya Neil Gaiman Lovecraft újraírását tárgyalja. A dolgozat a Gaiman-univerzum egyetlen, jól körülhatárolható részével foglalkozik, azokkal a művekkel, melyekben Lovecraft Cthulhu-mítoszának hatása érhető tetten. Ezt Sánta Szilárd Láthatatlan forradalmak – parányi univerzumok című írása, majd Hegedűs Orsolya Worluk kiépülése elnevezésű esszéja követi, mely John Caldwell (azaz Nemes István) A Káosz Szava című 1990-ben megjelent könyvét boncolgatja.

A Palimpszeszt című fejezet Keserű József Elképzelt terek tanulmányával indít, melyben az elbeszélői hang és a térbeliség fogalmát boncolgatja Gazdag József, N. Tóth Anikó és Bárczi Zsófia műveiben. N. Juhász Tamás az Írói (kor)képek című kritikájában a tavaly megjelent Kedves filmem könyvet elemzi, illetve mutatja be. A kritikai fejtegetés után Z. Németh István Nagyon is. Nanochip. Igaz. elnevezésű kisesszéjében Mócsi Gergely Igaz című kötetét boncolgatja a maga humoros írásmódjával. Végezetül pedig Hushegyi Gábor a lapban megjelent illusztrációk megalkotóját, Balázs Istvánt mutatja be röviden Circulum Quadratum című írásában.

Az Opus mostani melléklete Hodossy Gyula 2011. április 15-én Garamkövesden elhangzott beszédével indul, mely a Gyurcsó István emléknapon hangzott el. Ezt követi Nagy Erika A tudomány szolgálatában című tudósítása, mely az azonos című könyv bemutatóját eleveníti fel. Benkő Tímea írásában a Versbetörés elnevezésű rendezvénysorozatról számol be, mely a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának évek óta zajló eseménye. Ismét Nagy Erika írása következik Az újraértelmezés hirdetője címmel, mely a hatvan éves Alabán Ferenc irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár köszöntéséről ad számot. Őt Csapody Kinga összefoglalója követi Text-túra – Nincsen tábor szöveg nélkül címmel, amely az SZMÍT május 6. és 8. között megrendezett fiatalokkal való műhelymunkát mutatja be, ami a keszölcési Árkádia ranchon zajlott immár hagyományosan. A következőkben a Talamon-díj átadásáról tudósít Nagy Erika, amit Csanda Gábor laudációja követ, mely a díjazottat, Szalay Zoltánt mutatja be. Ezt két képes bemutató követi, melyek a 2011. április 8-án Egerben bemutatott Opus folyóirat összejöveteléről tudósítanak, valamint a május 12-én nálunk járt Király Zoltán költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezető elnöke és László Noémi József Attila-díjas költő Hodossy Gyulával, az SZMÍT elnökével való beszélgetését mutatja be.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top