Archív

Sünmesék – A hős

hedgehog

Meséket írtak már kis manókról, hókról, bókról, csíkos takarókról, sárkányon lovagló hercegekről, sőt, égben suhanó szekerekről. Továbbá szólt varázslótanoncról is rege, kinek hangosan suhogott köpönyege, meg erdőről, mi kerek, s mégis négy szöglete van, s ki nem ismeri, mind boldogtalan. Szóval mesék szóltak már mindenről, s ha meggondoljuk, tán még annál is többről.

De vajon regét olvastál-e, mondd, a tüskéshátúról, ki sün?

Sün bizony, erdei süni, kinek hátát ezer tüske fedi, orra szuszog-szipog, s a kertek alján csendben sustorog. Kedves kis állat ő, barátom nékem régtől fogva, s néked is az lesz, ha nyafogva félre nem lököd ezt a könyvet. Mert itt és most sünmeséket mondok én neked, míg torkom reszelős lesz, és bereked. Ha füled nyitva tartod, kiskomám, jól fogunk szórakozni, úgy biz’ ám!

Ráadásként rejtély lappang e könyv oldalain, hisz mit elmondok néked, azok mind az álmaim. Szemem lehunyva láttam az összeset, s ez valóban nem szokványos eset. S hogy ki vagyok én? No, ez lesz a titok, mit a könyv végéig néked én el nem árulok! Legyen elég annyi, pajtikám, hogy sünmeséket mondok, míg bereked gigám, s te végül a titkomat is megfejtheted, felfedve álmokban búvó, rejtélyes személyemet!

(Tudományos megjegyzés: ki azt gondolná, hogy versmesét tart kezében, az nagyot téved, s erre ráébred, remélem, mivel én a versbeszédhez cseppet sem értek, így csak véletlen, hogy olykor suta rímben regélek!)

A hős

Álmodtam egy sünről, ki potty, vízbe esett. Biz’ nagyon kellemetlen ez az eset, mivel a sünök az úszáshoz csöppnyit sem értenek. Lábuk túl kurta, hogy a habokat tapossa, és két mellsőjük sem elég erős, hogy hullámot hasítson.

Megijedtem hát, mert a kis süni álmomban csak merült és süllyedt, mint aki oktondi módon tengeralattjáró-sün lett. A halacskák csak lestek, hisz nem láttak soha még ilyen tüskeböki testet, mi a víz alatt biz’ esetlenül festett.

– Szerintetek rokon lehet, tán távoli tengerek szülötte? – kérdezte a naphal, míg társai pislogtak körötte.

– Inkább tűpárna ez, mit a gazdasszony a tóba ejtett – vélte merengve a márna.

– Ha nagybátyám, a bálna erre járna, ő meg tudná mondani, kiféle szerzet – okoskodott a keszeg. – Elvégre ő már sokféle vizet átszűrt a száján a világnak számos táján, így láthatott tán halból is ilyen tüskést.

A sün közben tovább merült a tóban, mint szappan a lavórban, nem törődve a vitázó uszonyosokkal. Mikor már-már a homokos fenékre ért, hát látom ám álmomban, hogy szemben úszik vele egy csigabiga. Házas volt szegény, kertlakó féle, kinek fenn a parton sírt a felesége, hisz süllyedő urának inkább fűcsomó alján, lapulevél árnyán lett volna igazán boldog a léte. Ehelyett a csiga, mint a sün, tóba merült, s nem lehetett tudni, e két állat oda hogyan került.

A tüskéshátú hirtelen a karjába kapta a csigát, s megfeszítve lábának minden inát, felküzdötte magát a partra. Ahogy a kis házast a fövenyre rakta, a sün előbb csak pihegni tudott. Azután lerázta magáról a vizet, és mérgesen pufogott:

– Íme, egy csigabiga, ki búvárharangnak képzeli magát! Ki látott már ilyen ostoba csodát?

– Én… Én… – hüppögte a szeppent fűben csusszanó – Én csupán uszonyos kutató szerettem volna lenni, és a tengerfenéken tenni-venni, mint nagy tudós és felfedező.

– Ha nem mentlek ki, hát ott is maradsz örökre, te balga – enyhült meg a sün nagyokat szuszogva. – Kevesebbet bámuld a csigatévét, s többet okosodj a nejed mellett, ki oktató a káposztamezei iskolában, én azt ajánlom!

– Úgy is lesz, ígérem, sün barátom – motyogta a csiga, s így végül együtt csoszogtak haza.

folyt. köv.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top