+ Jegyzet

Nem lesz nemzeti italbolt. De ha lesz bor, lesz.

Az új tanév elején tele a net a tankönyvek bornírtsága miatt sóhajtózó, panaszkodó, kétségbe eső szülők, pedagógusok és kívülállók bejegyzéseivel. Pedig örülni kellene!

A kiadványt a Stefánia Palotában mutatták be augusztus 28-án, csütörtökön. A szerző versei esztétikai szempontból sem igazán értékelhetők.

Állítólag fölösleges hiszti, ami az új tankönyvek körüli botrányról kering. Annyi biztos, hogy némelyik erkölcsi normának azok sem felelnének meg, akik írták.

A kerékpárom a sajátom, a metrót használom, de semmi közöm hozzá. Egyébként is drága a bérlet, bunkók az ellenőrök, a főpolgármester pedig nem ért semmihez...

Tudom, hogy sokkal izgalmasabb dolgok történnek a meztelen celebek világnapján, de engem most valami sokkal jobban aggaszt.

Nógrádi Gábor ezúttal a könyvespolcán szemezgetve újra olvasta Bächer Iván Névsorolvasó című könyvét, és rájött, hiányzik neki ez a szókimondó hang.

A Dózsa György féle parasztháborúval foglalkoztam vagy fél évig regényírás ürügyén, és meghökkentett Erdélyi Gabriella tudós dolgozata – Nógrádi Gábor jegyzete.

Negyed Budapestnyi multikultúráról szólva mennyire kerülhető meg az általánosítás? Meg se próbáltuk: cappuccino és Sziget Fesztivál.

Vajon mennyire érdemes a Lucy tudományos megalapozottságát firtatni? Összegyűjtöttük, mit gondol a kérdésről a rendező...

Nemrég megérkezett a film előzetese, ami felvetett bennem néhány kérdést. Hajtás után mutatjuk.

Erle Stanley Gardner javában büntető ügyvédként praktizált a 30-as évek elején, amikor bűnügyi sztorikat kezdett publikálni amerikai magazinokban. 125 éve született.

Ez nem azt jelenti, hogy a vidék-főváros problematikát úgy kéne fölmelegíteni, mint a tegnapelőtti krumplipaprikást, s a már megsavanyodott tejföllel úgy nyakon önteni, hogy fosasson.

Felmerült bennem a kérdés, milyennek kell lennie egy holokauszt megemlékeznésnek. Azt gondoltam ilyennek: szomorkásnak, mégis figyelemfelkeltőnek, békésnek és mégis erőteljesnek, hangosan csendesnek.

Eljutottunk oda, hogy 2014-ben nálunk a nyár egyik legnagyobb zenei dobása az, hogy David Hasselhoff felkonferál régvolt egyslágeres produkciókat.

Folyton ez megy, hogy a mieink meg lettek károsítva, a mieink gatyája lett letépve, a mieink küzdenek orrvérzésig, amazok sosincsenek kiállítva és húzzák az időt.

Számunkra egyértelmű, hogy a Caps Lock hisztihez való. Nekünk eltelhet egy nap úgy, hogy ki sem nyitjuk a szánkat, de elintézünk számtalan szociális kört.

Ciki tinikor ide, vagy oda, végig énekeltem, végig táncoltam, végig ugráltam a koncertet, sikítottam ha a nagy kedvenceim intro-it hallottam, és nem akartam, hogy vége...

Tésztát választott, paradicsomos szósz nélkül, második fogásnak halat.

Sehol sem jelzett elmaradt órák, utolsó héten publikált olvasmánylisták, elérhetetlen tanárok, átláthatatlan adminisztráció, ilyen egy magyar egyetem. Van megoldás.

Eleve irtóztam a vízhez kapcsolódó sportoktól, még első nagymedencébe való csobbanásomat is egy Bicskei Bertalan-aláírással kényszerítette ki belőlem a kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkező tornatanárnőm.

Ki mitől rúgott be a regényekben? Az alkohol ilyen, medvék kötöződnek rendőrökhöz, Kingsley Amis-nál szépen ég tőle az ágy, Hardy figurái eladják miatta a feleségüket.

Addig jó a szoborháború, amíg igazi nem lesz belőle. Utána meg majd valaki felrobbantja. (A Német Megszállás emlékművéről)

A Magyarországon élő kínaiakról valamiért nem a több ezer éves kultúra jut eszünkbe, persze lehet, hogy erről ők is tehetnek. (könyv)