+ Jegyzet

Hétre ma várom a nemzetinél

nemzeti

Nem lesz nemzeti italbolt. De ha lesz bor, lesz.

Mennyire igaz lesz: borra sör meggyötör, sörre bor bármikor.

Én nem értem ezt az egészet, bár szokásomhoz híven nem is kell, hogy mindent értsek. Egy hete kiszivárgott, hogy lesznek nemzeti boltok, vagyis töményeket csak majd az erre specializálódott, elsötétített helyeken kaphatunk, akár dohányárut vagy sztriptízt és ami azzal jár. Aki erről dönthet, a kormányzat, rögtön cáfolt, hogy ez fel sem merült, szó sincs róla, hírlapi kacsa. Most viszont az szivárgott ki, hogy dehogynem lesz. De most sem a kormányzat mondja, hanem az újság, és megint másoknál van a szivárgás, az úgynevezett piaci szereplőknél, akik szerint már csak azon megy a vita, hogy hol húzzák meg a határt, hány foknál. Mármint az alkohol fokánál. Meg hogy akkor vendéglőkben sem lesz alkohol, csak ahol meleg kaja van (kérdem én, mitől vendéglő a vendéglő, ha nincs ott meleg étel? – amúgy is, a virslit is megfőzik, a hamburgert meg sütik, de a Mekiben eddig se volt még alkoholmentes sör se).

És, hogy ez a bor-lobbi ügye, ők azt szeretnék, ha az emberek a bort szlopálnák – a raktáron, tudjuk, így is van épp elég -, megszűnne a kocsmai sör-unikum kombó. Meg ugye hát megint jól járhat pár ember, a tudjuk kik, akár a dohányboltoknál. Ami megint nem úgy igaz, egy csomó nemzetidohányos nem tud magának hasznot sem termelni, a fogyasztás meg általában csökkent, így a költségvetési bevétel is, viszont megnőtt az illegális dohányárusítás, a csempészés. És ki járt a legrosszabbul a dohányzásellenes törvénnyel is? Hát a nem dohányzók – ha elmész valakikkel valahová, előbb-utóbb magadra maradsz, mert végül kinn cigizik mindenki, ott beszélik meg az ügyeket, már külön kaszt a dohányos, az utcán viszont vágni lehet a füstöt. Vagyis én már nem tudom, ki ki alatt vágja itt a gyümölcsfát?

Szóval mi lesz itt?

Első körben azt hihetnénk, hogy a cél az alkoholfogyasztás visszaszorítása, ergo az egészségünk védelme. Ám ennek igazából a sokat hivatkozott északi országokban nem csak a nemzeti italboltok az eszközei, hanem az is, hogy például Norvégiában este nyolctól már sört se vehetsz a boltban, ugyanakkor baromi nagy adók vannak az alkoholos italokon – ez azonban az oslói nyugdíjast nem akadályozza meg, hogy kedvenc kocsmájában már kora délután megigya úgy a rövidjét, mint a 8, sőt, akár 15 eurós söröcskéjét. Vagy hogy a fiatalok a hétvégén a házibulikon ne dajdajozzonak hajnali ötig. A drogokat meg úgyis beszerzik.

Tehát nem tudjuk, mi lesz itt.

Egy a biztos, a magyar (is) inni fog továbbra is. Először is a pálinkatörvény még nagyon is hatályos, kérdés, meghátrálunk-e, meghátrál-e a kormányzat Brüsszel nyomására. No de ahol már egy litert is lehet főzni, főzni fognak ott ötvenet, százat is, nincs az a finánc, aki minden lityi nyomára bukkanna. Bort meg korábban is pancsolt magának az, akinek csak volt egy vödör szőleje. A svercelés meg szintúgy az egyik legősibb foglalkozás, az alkoholcsempészés pedig különösképp kiművelt és rafinált sport, valahogy mindig eggyel előbb járnak a vámosoknál.

Na meg aztán mi lesz, ha nemzeti italbolt lesz?

Az lesz, ami eddig is, csak esetleg drágábban és szofisztikáltabban. Mert láthatunk már ma is oly italozókat szép számban, akik öt óra alatt két sört isznak meg, de a nap végére úgy beállnak, hogy hiba abban nincsen – mert félóránként kiugranak a kisboltba egy féldekásért (gyengébbek kedvéért: fél deci égetett szesz, ha jól tudom, 120 forinttól, kiváló magyar termék, gyakorlatilag ihatatlan, mint a sósav, mégis lecsúsztatják; Szerbiában bombicának, azaz bombácskának hívják). Oké, a boltban majd nem lesz, és messzebb kell menni a kisüvegért, de ha azt venni lehet, hát venni fogják, és a zsebben úgyis elfér. Ahogy most is gyakorlat, hogy a vidéken járó kóstolót hoz a házipálinkából, és egy stampedli erejéig még akár a kocsmáros is szemet huny. Olyan tényleg nincs, amit e témakörben a magyar ne oldana meg.

nemzeti

: A szerző homályos felvétele az oslói Néprajzi Múzeumban (a skanzenben): norvég nemzeti italbolt az ötvenes-hatvanas évekből

Persze rengeteg jó érv szól amellett, hogy legyünk a kulturált, minőségi borfogyasztás nemzete. Ám ha a kocsmákat nem szántják be egy-az-egybe’, továbbra is a helyek túlnyomó többségében azt az ócska lőrét nyomatják majd, amit – aki már ivott kiváló bort, tudja, mi a különbség – csak az lök le, aki már beszintezte magát valami mással, és csak úgy szomjas, de nagyon, pont azért, mert már sokat ivott. Ha pedig a bor minőségét továbbra sem ellenőrzik komolyan, falra hányt borsó az egész. Mindaddig, amíg a boltban 250 forintért is lehet egy üveg bort venni, az egész egy nagy humbug – mert ha ebből az összegből levonjuk a különféle adókat, a kereskedő és a termelő hasznát, akiknek ugye költségeik is voltak, a szállítást, az üveg árát stb., ugyan hány forint esik magára a borra, illetve a szőlőre? Kiderül, hogy a bor mínuszból készült.

Egyébként szintén friss hír (magyar verzió itt), hogy nem igaz a közhely, miszerint az alkohol megöli agysejtjeinket. Mást csinál, és más miatt halnak meg az alkeszek agysejtjei.

Vagyis az sem biztos, amit biztosnak hittünk. Egy a tuti, a magyar továbbra is hülyíthető és hülyül is.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top