Annyira magával ragadó volt Mácsai Pál előadása, „szubjektív fecsegése”, ahogy ő nevezte, hogy még az se nagyon zavart senkit, hogy a forróságban egyre fogyott a levegő a kis teremben. A Díszletek közt kiállításon Mácsai Pál mesélt a Szentendrei Teátrumról.
Idén Ön volt a POSZT egyik válogatója. A benyomásait több interjúban is elmondta már, úgyhogy inkább azt kérdezném: ezek az intenzív színházi élmények hatottak valamiképpen arra, ahogyan kurátorként, múzeumvezetőként és művészetközvetítőként gondolkodik?
A Budapesti Tavaszi Fesztiválon olyan különleges produkció vendégszerepelt a Trafóban, amely másfajta nézői élményt nyújtott, mint általában a kortárstánc-előadások, és a táncosoktól is egészen mást kívánt. A Sunny című performansz után a koreográfussal, Emanuel Gattal, Juhász Péter táncossal és az izraeli nagykövetséget képviselő Fares Saebbel is tudtunk váltani pár szót.
A szentendrei MűvészetMalomban Csiszolatlan gyémántok címmel izgalmasan összetett és ingerlően friss kiállítás látható.
Szétvetett lábbal, összefont karral néz el a látogató feje fölött. Férfiasnak tűnik elsőre, de nő. A karja eltakarja a mellét, de amúgy meztelen, hangsúlyosan az. Mégis inkább a szemébe próbálunk belenézni. Rabóczky Judit szobrászművésszel beszélgettünk a Judith című munkájáról.
Berszán Zsolt helyspecifikus installációi formailag belesimulnak a kert közegébe, mégis hatalmas kontrasztban vannak vele. A folyékony szilikonból csorgatott alakzatok élősdiként lógnak a fákon.
A korabeli kabarékra jellemző volt az éles társadalombírálat és a kendőzetlen szókimondás. A mai világunknak is jót tenne, hogy szabadon lehessen fogalmazni, véleményt alkotni - Bozsik Yvette-tel beszélgettünk.
Nem is feltétlenül szeretnék már kiállítást csinálni, csak leteszem ezeket a tárgyakat az emberek elé…. ezeket a morzsákat, és szembesítem őket velük - Imre Mariann képzőművésszel beszélgettünk.
Ha hunyorítva, megfelelő távolságból nézem a képeinket, akkor elképesztő vizuális hasonlóságot fedezek fel. Mind a két esetben talált formákat rendez újra valaki. Az egyikünk analóg, a másikunk digitális rendszereket. - Palotai Gáborral és Bp. Szabó Györggyel beszélgettünk a közös kiállításuk a Talált pixelek kapcsán.
A film a szimbolikus, sejtető építkezésével a lelki valóságot mutatja be, a két főszereplő befelé megélt világát. Ahol olyan érzelmi szakadékok és magaslatok nyílnak számukra, amit a hétköznapi életükben maguk sem éreztek még meg. Nem véletlen, hogy mások nem is tudják követni őket ezekbe a szélsőséges állapotokba. A Szicíliai kísértettörténet sajtóvetítésén jártunk.
Gerő László közgazdász olyan magángyűjteményt épített ki az elmúlt három évtizedben, amely egyedülálló a maga nemében Magyarországon. Nemzetközi összefüggésekbe emeli a magyar alkotókat, és markáns, saját nézőpontból tekint a kortárs képzőművészetre. Muladi Brigitta kurátorral beszélgettünk.
Anne Fontaine filmje, a Színpadon az életem nem sokkol, nem vájkál, hanem figyelmesen követi a szereplőit. A senki által meg nem értett gyereket éppúgy, mint a gyerekkorát önkéntelenül is tönkretevő szüleit.
A Megszállás 1968 című dokumentumfilm rendhagyó módon az öt megszálló országnak a szemszögéből tekint vissza az 50 évvel ezelőtti eseményekre, nem pedig a mindezt elszenvedő Csehszlovákiáéból.
Idegen közegben néha könnyebb felvállalni a legszemélyesebb dolgainkat, mint szűkebb köreinkben - Magyarósi Éva animációs rendező és képzőművész mesélt a személyes történetek intimitásáról, a befejezetlenségről és a rajzolás-írás-animáció hármasságáról.
Kiben hogyan jelenik meg Tatiana? Ki kicsoda a nagy Tatianán belül? Furulyás Dórával beszélgettünk egy táncelőadásról, amely az érzelmeit, gondolatait minden következmény ellenére is felvállaló és kimutató nő karakterére épül.
A nagymama látszólag azért őrült, mert mindenáron férjhez szeretne menni. De tulajdonképpen a magány az ő őrülete - a Bernarda Alba háza című előadásról beszélgettünk.
A szülők érzelmi hullámai, a srác monoton mindennapjai, az ajtón újra és újra bekopogó katonai tisztségviselők, az egyre kuszálódó történet, a váratlan fordulatok úgy mennek körbe-körbe, mint a foxtrott lépései. Láttuk a Foxtrott című német-izraeli filmet.
Ott minden társadalmi elvárást, minden szülők által rátett béklyót levet Alan, és hatalmas boldogságot, szellemi-érzelmi kielégülést él át. Nem tudom, honnan jön ki belőlem az a rész. Elképesztő energiák szabadulnak fel bennem. - Varga Ádám mesélt az Equus című előadásról, amelynek az egyik főszerepét játssza.
Mit tesz a tánc velünk? Hogyan hat arra, aki táncol, és hogyan hat arra, aki nézi? Veszélyes? Félünk tőle? Mindent szabad a táncban? Milyen lesz a tánc jövője? Hód Adriennel, a Hodworks kortárstánc-társulat vezetőjével beszélgettünk a legújabb, SUNDAY című produkciójukról.
„Perverz szemétláda!” – üvölt ki az ablakon a sofőr. A prostituált lakonikusan felszól a kormánykerék alól: „Te beszélsz?” A Teheráni tabuk című animációs film sajtóvetítésén jártunk.
A szellemesség, váratlanság és bravúrosság olyan könnyen átélhető értéket ad a benne felvetett komoly művészetelméleti kérdésekhez, hogy azt is lenyűgözi, aki még sosem akarta tízpontos kiáltványban rögzíteni a képzőművészet Egyetlen Helyes Megközelítését – bármi legyen is az. A Manifesztum sajtóvetítésén jártunk.
Nagyon szeretem ezt a mondatot a darabban: „A szerelem miért nem elég?” Miért kell mindig valami vagy valaki más? - mondja Bányai Gábor, a Closer rendezője.
Hiányzik az a beszédmód, amely analitikusan, a maga komplexitásában próbálná felfejteni a szülés élményét. Szabó Réka koreográfussal beszélgettünk.
Ha Eichmannt a szervilizmusa tette bűnössé, akkor Josef Mengelét a nárcisztikussága, a saját képességeibe vetett kritikátlan hit. Persze mindannyiunknak vannak rossz tulajdonságaink – önszeretet, irigység, gyávaság, szolgalelkűség –, ezek azonban akkor válhatnak pusztító erővé, ha hatalommal párosulnak.
Van egy tűzszerészünk, aki véletlenül rádöbben arra, hogy az apja nem a biológiai apja. Egyúttal van egy várandós lánya is, aki pedig közli, hogy az ő babájának pedig nem is volt és nem is lesz apja, slussz-passz. A Szerelem tesztelve című belga-francia vígjáték sajtóvetítésén jártunk.
Josef Mengele az egész emberiség üdvét tartotta szem előtt, és ebben nem akadályozhatták meg az egyes ember iránti érzései. De az emberiség üdvénél is fontosabb volt számára a tudományos mennybemenetel és az, hogy ne vegye észre a saját hibáit. Perjés Jánossal, a Spirit Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Mengele bőröndje – Josef M. két halála…
A 2017-ben készült német film a múlt terhével és a jövő vágyával foglalkozik könnyen befogadható és szívmelengető módon. „Kabalaállata" egy háromlábú kutya, amely megtanult sántítva szaladni. Ha még egy lábát elveszítené, akkor már nem élhetné a szabad életét, de három lábbal még igen. A Volt egyszer egy Németország című vígjáték sajtóvetítésén jártunk,
Őrkőnek olyan híre van, hogy oda másvalaki ne tegye be a lábát, mert nem jön ki élve. Aztán bemegy oda valaki, és ők félnek tőle - meséli Hajdu Szabolcs a forgatásról.
Tudtam, hogy ha a film után be lehet azonosítani a főszereplőt, akkor áldozatot csináltam belőle. Így is nagyon sokan kerestek meg a film bemutatása után, visszataszító, kétes figurák is, hogy adjam meg nekik Lili elérhetőségét. - mondja Regős Ábel, akinek Lili című dokumentumfilmjét a Verzión mutatták be.
Ennél a filmnél a kiváltó impulzus nagyon személyes volt: a nyilasok elől a paplan alá bújtatott, "beágyazott" gyerekek történetét egy újságcikkből tudtuk meg, teljesen véletlenül. Édesanyám sose mesélte, pedig ő volt az egyik gyerek - a Beágyazott emlékek című dokumentumfilmről beszélgettünk a rendezővel, Oláh Katával.
A restaurált Lumière-felvételekből üdítő, szellemes film kerekedett. 122 évvel a médium feltalálása után visszanézhetünk arra, hogyan alakult ki a film eszköztára: a kameramozgások, a plánok, a komponálás, a filmtrükkök, a dramaturgia, a műfajok. (A Lumière című filmről)
Amikor 6 évvel ezelőtt a Tháliában játszották a darabot, akkor viszont az alsónemű rajta maradt a színészeken, és máshol is előadták vidéken úgy, hogy alul farmernadrágot viseltek. Szerintem ezzel – stílszerűen szólva – kiherélődik a darab, hiszen éppen arról a szabadságról szól, ahogy meztelenül, éjszaka lovagol a fiú. Czeizel Gáborral beszélgettünk a rendezésében látható Equus…
Ágival az olvasópróba felétől zokogtunk. János is megrendült, persze. Nagyon szerették. Az elején érzékelték, hogy eggyel sötétebb a darab, mint amire számítottak. De szépen szomorú. A néző nem azt érzi, hogy jelenetről jelenetre kap egy gyomrost, hanem hogy simogatják a lelkét - meséli Sztárek Andrea rendező a Spirit Színházban látható a Jövőre, veled, ugyanitt 2.…
Vannak filmek, amelyek megfigyelői pozícióból rögzítik az eseményeket. Akár éveken át követik a főszereplőt, ami miatt a néző nagyon közel kerül hozzájuk érzelmileg. Ebben talán Helena Trestíková viszi a pálmát, akinek az Egy házasság története című filmje 35 éven át követi a főszereplőit, egy házaspárt és a gyermekeiket - mondja a VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi…