+ Interjú

Digitális és analóg pixelek rajzása

Ha hunyorítva, megfelelő távolságból nézem a képeinket, akkor elképesztő vizuális hasonlóságot fedezek fel. Mind a két esetben talált formákat rendez újra valaki. Az egyikünk analóg, a másikunk digitális rendszereket. – Palotai Gáborral és Bp. Szabó Györggyel beszélgettünk a közös kiállításuk a Talált pixelek kapcsán.

Két alkotó, aki a nyolcvanas években a Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán együtt alakították a látásmódjukat, de aztán külföldön folytatták a pályájukat. PALOTAI GÁBOR pályája Svédországban, BP. SZABÓ GYÖRGY Los Angelesben teljesedett ki. Bp. Szabó Györgyöt talán alternatív zenekarok plakátjainak tervezőjeként ismerik a legtöbben, Palotai Gábor pedig elismert alakja a svédországi grafikának és dizájnnak. Most mégis közös kiállításuk van Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban, Talált pixelek címen. A munkáik olyan távol vannak egymástól, mint a bolygók körpályája a mikrochipek áramköreitől, mégis ugyanarról beszélnek. Ezt a különleges összetartozást, az érintkezés és a szembeállítás vibrálását fejtegették egy elmélyült beszélgetésben.

Pixelek. Mindketten a látás, a látható világ valamilyen alapegységéig bontjátok le a világot. De mi ez az alapegység számotokra?

PALOTAI GÁBOR: Talán ezzel a találó idézettel jellemezhetném legjobban, Peternák Miklóstól:

„Mióta Kazimír Malevics vizionárius módon megfestette a pixelt, egy fekete, négyzet formájú alap képelemet (pixel = picture element), a képkészítők számára legalábbis nyílt titok, hogy az érzés szupremáciája véges, és a határán szabályos, homogén, egyszínű vagy fekete-fehér négyzetek tanyáznak. Annak a tájnak a határértéke ez, ahonnan már nincs tovább.”

BP. SZABÓ GYÖRGY: Számomra a városi lét használaton kívüli tárgyai alkotják az alapegységet. Ebből építkezem, ezt használva transzformálom az értéktelen alapanyagot a kiállítás falaira. Régebben kizárólag az ipari hulladék érdekelt. A huzaltól a rozsdás csavaron át az ipari műszer-kijelzőkig. Ma inkább a közvetlen környezetünkből kikerülő hulladékot használom. De fontos, hogy minden darabnak üzenete legyen.

Miért végeztétek el ezt a visszabontást, és mit építettetek a megtalált alapokból? Vagy nem is volt cél az újraépítés?

Bp. Sz. Gy.: Mindkettőnkre jellemző a rendszerelvűség, a struktúrákban és sorozatokban való gondolkodás. Túl azon, hogy mindketten egyazon szellemi műhelyből indultunk, a mostani kiállításunk kiindulópontja a nagyvárosi lét terei, termékei és az azok hálózatai köré való szerveződés. Minden beemelt, megkonstruált tárgynak saját történte van. Ezek a történetek új kontextusba kerülve folytatódnak tovább.

P. G.: Ismét Peternák Miklóst idézném.

„A természeti vagy épp városi környezetbe, a külvilágba közvetlenül még be nem írt, ott meg nem jelent, de lehetséges, konstruált, szellemi táj képét mutató képzet, elképzelés vagy projekció minden esetben javaslat új modellekre, korábban nem ismert, nem látott képtájakra. Ezek által válhat érzékelhetővé – ahogy Flusser nevezi – az „új képzelőerő” működése, vagyis a módszer az aktuális és egyben ideális formálásra, melyet művészetnek is hívhatunk. Világunk és önmagunk ilyen új típusú, új képekkel történő leírása e viszony – „mi” és a „világ” – alakítása egyben.”

Tehát, hogy tömör választ adjak a kérdésre: Újrarendezés. Tájképek. Saját világ felépítése.

Fotó: Deim Balázs

Fotó: Deim Balázs

Miben látjátok a hasonlóságot a munkáitok között?

P. G.: Ha hunyorítva, megfelelő távolságból nézem a képeinket, akkor elképesztő vizuális hasonlóságot fedezek fel. Mind a két esetben talált formákat rendez újra valaki. Az egyikünk analóg, a másikunk digitális rendszereket. Mind a kettőnk munkája az analóg és a digitális képkorszak határán rendezgeti a pixeleit. Ennek az ellenéteit és hasonlóságait kutatjuk. Analóg és digitális újrarendezést végzünk. Illetve mind a két esetben urbanisztikus a munkák, tehát városi vizualitást tükröz.

Bp. Sz. Gy.: Legtávolabb álló közelség, így fogalmaznám meg. Ezek műveink a város és az emberi lét „pixeleit” mutatják be, azaz a látvány mögötti láthatatlant.

És miben látjátok a különbséget?

P. G.: Az egyikünk konkrét analóg pixelekkel dolgozik, a másikunk konkrét digitális pixelekkel. Az egyik természetes módon színes, a másik természetes módon fekete-fehér.

Bp. Sz. Gy.: Legközelebb álló távoliság.

Mennyiben közös munkátok a kiállítás? Együtt találtátok ki a koncepciót, vagy a kiállítás kurátora „hozta össze” a munkáitokat?

Bp. Sz. Gy.: Tavaly októberében ültünk össze először a kurátorral, Kigyós Fruzsinával. Több terv is felmerült az installálással, formákkal, pixelekkel kapcsolatban.  A kiállítás előkészítése teljesen közös munka volt, melyben a kurátor jelentős szerepet vállalt. És a közös alkotást még teljesebbé teszi a hamarosan megjelenő, kiállításhoz kapcsolódó kiadványunk is.

P. G.: A hasonlóságok, párhuzamosságok felismerésével fordultuk Kígyós Fruzsinához. A műveit ki-ki saját maga készítette, más helyszínen, de közben kommunikáltunk az esetleges megegyezésekről és összehangolásról. Azután végül teljesen más, meglepő elrendezésben került színre a képanyag, amiben a kurátori munkának meghatározó szerepe volt. Azaz a kurátor tovább rendezte a pixeleket.

Fotó: Deim Balázs

Fotó: Deim Balázs

Egyetlen nagy, közös szövetként érzékeli a látogató a kiállítás műveit, bár a technikátok markánsan eltér egymástól. Ez volt a célotok?

Bp. Sz. Gy.: Ahogy kialakult a kiállítás koncepciója, kitaláltuk, hogy a két- és háromdimenziós alkotások esztétikailag hogyan közelíthetnek leghatékonyabban egymáshoz. Ilyen lépés volt, hogy Gábor kiszabadította az alkotásait a kép/keret hagyományos szabványából. Nálam pedig a kerek formák dominálnak, ami Gábor kozmikus víziójához közelít. Fontos szerepet kap még nálam a billentyűzet, ami a pixelkészítés nélkülözhetetlen eleme. Mindkettőnknél erőteljesen hangsúlyos a vízszintes/függőleges tagolás, a harmonikus elrendezés és a szimmetria.

P. G.: „A pontszerű bitek rajzása leírhatatlan”, ahogy Vilém Flusser fogalmazott. A munkáinkban az analóg és a digitális összevetése zajlik, a két képkorszak határán történő élet. Két különböző és eltérő technika, de mivel mondanivalójuk hasonló, mégis jól megtalálták egymást.

Mit gondoltok, mi az az értelmezési vagy hatásbeli plusz, amit a közös kiállítás ad a munkáitokhoz?

P. G.: Azzal, hogy a munkáink egymás mellé kerültek, soha nem látott összefüggést fedezhetünk fel. Új szempont jött létre, ami nagymértékben hozzájárul a képek és a kiállítás mondanivalójának a megértéséhez. Az, hogy a két képkorszak, az analóg és digitális hogyan hat egymásra, hogyan válik világossá a kettősségük. Itt kiemelném a kurátori munka fontosságát. Hiszen Kígyós Fruzsina nélkül nem jöhetett volna létre ez a bemutatott párhuzam. Különösen kiemelném az installáció merészségét és egyúttal finomságát.

Bp. Sz. Gy.: A panelekből kivágott körök – messziről – távoli bolygók szabályos ritmusának tűnnek. Közelebbről viszont apró városhálózattá alakulnak át, akár a Google Map műholdas digitális fényképei. Gábor izgalmas galaktikus víziója pedig a digitális képfeldolgozás legapróbb egységévé, a pixellé rendeződik össze.

Az alkalmazott grafika, a dizájn, a zene stb., azaz mindazok a területek, amelyek a képzőművészeten kívül szerepet játszanak az életetekben, hogyan hat a képzőművészeti alkotásaitokra?

Bp. Sz. Gy.: Ezeknek a gondolatoknak a jelenléte, egyidejűsége akár a folyamat szabadságban, akár az újra felfedezett szimmetriában, konstrukcióban vagy harmóniában/ritmusban érzékelhető. Mindkettőnk alkotói módszerére igaz, hogy nélkülöz néhány megtanult készséget, például a manualitást. Viszont e készség nélkül más színvonalú lenne a kiállítás.

P. G.: Szerintem nincs olyan, hogy képzőművészeten kívül vagy belül. Nem látok határvonalat a dizájn és a képzőművészet között a pályám kezdetétől fogva. Számomra csak vizualitás, képalkotás, tárgyalkotás, zene stb. van. A kontextus és a minőség dönti el, hogy azt épp dizájnnak vagy művészetnek nevezzük. Számomra párhuzamosan történik a „dizájnmunka” és a „művészeti tevékenység”, hiszen ugyanazok a képelemek jelennek meg mind a kettőben. Nálam a kettő egymásba szövődik. Ha a megrendelő például egy cég, akkor azt „dizájnnak” szokták nevezni, ha pedig a „megrendelő” egy múzeum vagy galéria, akkor az „művészet”.

Fotó: Deim Balázs

Fotó: Deim Balázs

Mindkettőtöket más országokhoz is köt az élete, komoly alkotói jelenlétetek van Amerikában, ill. Svédországban. Amit csináltok, az mennyire illeszkedik a magyarországi képzőművészeti szcénába, törekvésekbe?

P. G.: Szerintem mediálisan, az interneten, a közösségi oldalakon minden egy időben történik, és egy helyen van. Ugyanakkor megvannak a helyi és kulturális jellegzetességek is, amelyek különbségeket hoznak létre. A munkám illeszkedik is, nem is a magyarországi szcénába. De a művészetnek sohasem szabad illeszkednie, különösen nem szabad beilleszkednie igazán sehová. Az új dolgok – mivel újak – csak helyet kereshetnek maguknak, esetleg egy folyamat folytatásai lehetnek, de nincs konkrét, természetes helyük. Azt megtalálni a művészettörténet dolga.

De mégis azt látom, hogy a munkám valahol mégis csak bepasszol, hiszen ez a kiállítás is létrejött, és korábban más kiállításaim is. Tehát van érdeklődés és kíváncsiság a munkáim iránt. A magyar szcéna nagyon széleskörű és sokrétű. Különböző alkotói módszerek és történelmi korszakok rétegeiben járhatunk. Ezért valahová, valamilyen szempont szerint biztosan illeszkedem ebbe a sokszínű közegbe.

Bp. Sz. Gy.: 2016-ban a Budapest Galéria rendezett egy kiállítást Akkumulátor címmel. Olyan alkotókat hívtak meg, akiknek munkájában szerepet kap a gyűjtési tevékenységre való reflektálás, a talált tárgyak átértelmezésére való törekvés. Öröm volt látni, hogy ez a típusú megközelítés erőteljesen jelen van a képzőművészeti életben.

Milyen mondattal indítanátok útjára a látogatót, mielőtt belép a kiállítótérbe? És mit kérdeznétek tőle azután, hogy kijött onnan?

P. G.: Menj be, nézd meg! Mit láttál?

Bp. Sz. Gy.: Próbáljd megfejteni a két- és háromdimenziós alkotások üzenetét! Megtaláltad a saját történetedet?

A Talált pixelek című kiállítás 2018. szeptember 2-ig látogatható a szentendrei Ferenczy Múzeumban.

Fotó: Deim Balázs

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top