Törőcsik Mari és Udvaros Dorottya is méltatta a vasárnap elhunyt Jurij Ljubimovot
A 97 évesen elhunyt, magyar állampolgársággal is rendelkező neves orosz színházi szakember több magyar színésszel is dolgozott.
A 97 évesen elhunyt, magyar állampolgársággal is rendelkező neves orosz színházi szakember több magyar színésszel is dolgozott.
Az is lehet, hogy valamiért megtagadták az eltemetésüket a főbb templomban, mert külföldiek, betegek vagy bűnözők voltak.
A Csaknekedkislány zenekar két alapítójával, Csepella Olivérrel és Konsiczky Dáviddal beszélgettünk - előbbi a Nyugat+Zombik című képregény szerzője is.
A világ különböző részeiről származó, igen eltérően mumifikálódott különös testemlékeket nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatók.
A Balázs Béla-díjas filmrendező 78 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el szeptember elején.
Gyerekként szerettem a temető csendjét. Nyári éjszakákon, felkerestem dédnagyanyám sírját. Sose kérdezték másnap, merre jártunk, hol mulattunk. Reggel kelni kellett.
Az Utóélet című magyar film az East of the West szekció nyitányaként nagy sikerrel debütált Karlovy Varyban, most pedig elérkezett a hazai mozikba is.
A galamboknak ugyanis az a tulajdonsága, hogy mindig a legmagasabb pontra szállnak. Viszont mi egy kietlen temetőben dolgoztunk, ezért folyton az egyik sírásó fejét találta meg.
Elképesztő bronzkori temetőre bukkantak Nógrád megyében.
Több száz barát és pályatárs, közel ezer fős tömeg kísérte végső útján Bajor Imrét.
A prágai Hradzsinban többek között Tomás Garrique Masaryk volt csehszlovák államfő hintója is megtekinthető.
Lírai és karakterszerepek hosszú sorát játszotta el, főként talpraesett lányok, asszonyok és egzaltált figurák megelevenítésével aratott sikert.
Meghökkent, amikor a nagy öregek olyasmit rántanak elő, amire a fiatalabbak még csak hümmögni tudnak. Így hőköltem hátra Jancsó kései filmjein, s így lep meg Nagy Pál feleségéről írt könyve is!
Böszörményi Gyula magáévá tette a kormány új irányelvét, miszerint költözzenek a minisztériumok vidékre, így a Lúzer Rádió most Kehidáról jelentkezik!
Bizonyos értelemben hungarikum a „Hogy vagy?” kérdésre egyből a reumáról panaszkodni, vagy feleleveníteni, hogy mennyit ittunk tegnap.
Nem bírtam tovább a könnyeimmel, amikor egy elszenesedett rugdalózóhoz értünk. Néhány perc alatt az én tragédiámmá is lett a történet.
Reményeim szerint az olvasó kedvet kap ahhoz, hogy együtt sétáljon, biciklizzen, vonatozzon, villamosozzon a versekben szereplőkkel.
Halál és halálra ítéltség, a test halódása: bőven elég ahhoz, hogy a gyász sötétjébe vonjon egy életművet.
A határátkelő bezárt, pedig Zelei Miklós író szerint fontos a működése Kisszelmenc és Nagyszelmenc között.
Az anyagot alakítom, az anyag engem alakít. A nagy szerelem mindig megtalált. Születésnapi beszélgetés Géczi Jánossal.
A szerzők arra keresték a választ, hogyan látszik a mából a Kádár korszak.
A halál várószobájába zártak be. A leningrádi csatáról szóló regény második fejezetét olvashatjátok itt.
Bakos András egy politikai facebook bejegyzés kapcsán ajánl verset a Költészet napjára.
Azért választottam ezt a verset, mert volt az életemben fél perc, mikor Borbély Szilárd életét éltem.
„Az én életemben legalább három különböző Krasznahorkai László létezett.”
Az NKA Szépirodalom és Ismeretterjesztés kollégiuma kiosztotta alkotói támogatásait.
Az első, még a történelmi Magyarország területén található trolivonalat 1904-ben indították be Poporád és Ótátrafüred között. MTI Fotó: Kovács Tamás
A 80-as évek vitathatatlanul legnagyobb sztárja volt. Tinik és felnőttek egyaránt ismerték a történetét, legbensőbb gondolatait, vágyait és érzéseit, s hitték-álmodták őt legjobb barátjuknak, sőt, példaképüknek. Zemlényi-Kovács Zoltánt, a cseppet sem átlagos pesti srácot 1985-ben elütötte egy Trabant. Kómába esett, agyműtétet végeztek rajta: aki végül felébredt, arról eleinte mindenki úgy hitte, hogy örök életére értelmi…
Semmi nem olyan sárga, nem olyan kék, nem olyan vörös és nem olyan zöld. (Rőhrig Eszter írását lánya olvasta föl a Szerkéjen)
St. Tropez felett az ég címmel Podmaniczky Szilárd írással ajánljuk a decemberi Alföld folyóiratot, a tartalomjegyzékkel.