1814-ben merült fel először, hogy nemzeti panteont építsenek a Gellért-hegy tetejére – olvasható a mult-kor.hu-n.
Széchenyi 1841-ben egy nekropoliszt képzelt el a csúcson, ahol az elhunyt királyok és nemzeti hősök maradványai előtt lehetett volna leróni kegyeletünket. Az elképzelések azonban nem valósultak meg, 1852-ben pedig az osztrákok felépítették a ma is látható Citadella épületét. A kiegyezés után többféle terv is született Széchenyi ötlete nyomán, azonban 1885-ben végül hivatalosan is a Kerepesi temető lett nagyjaink Nemzeti Panteonja, a hegyre pedig csak néhány facsemete került.
1892-ben egy Csipkerózsika-palotát álmodtak a hegytetőre (az ötlet végül a Városligetben valósult meg, ebből lett a Vajdahunyad vára), 1896-ban pedig egy, az aláírásának olvashatatlansága miatt ma már ismeretlen szerző igencsak naiv és megvalósíthatatlan tervvel akart beállítani Wekerle Sándor miniszterelnökhöz. Egy ezer méter magas, tízemeletes piramist képzelt el a Gellért-hegy helyén, amely szintenként egy-egy évszázadot mutatott volna be a magyarság történetéből. A gigantikus gúla azonkívül, hogy hétszer olyan magas lett volna, mint a Kheopsz-piramis, ma is a világ legmagasabb épülete lenne, s az építése a korabeli éves GDP 20-60 százalékát emésztette volna fel.
Valamivel reálisabb elképzelés volt az az 1893-as javaslat, amelyben Hungária istennőjét helyezték a Gellért-hegy tetejére. A 130 méter magas, világítótoronyként is funkcionáló alkotás mögé egy „Akropoliszt” álmodott meg a javaslattevő. Azonban Jamrik Levente szerint méretes volta miatt a szobor valószínűleg beomlott volna a Dunába.
(Forrás: Múlt-kor)
