Öt kontinens évezredes, vagy épp a közelmúltból származó múmiáit mutatja be a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című, október elsején nyíló kiállítása.
A tárlaton 28 emberi és 10 állati, a világ különböző részeiről származó és más-más időben, több féle módon mumifikálódott testemléket láthat a közönség
– mondta Korsós Zoltán, az intézmény főigazgatója a készülő kiállítás keddi sajtóbejárásán.
A kiállításon a látogatók a fennmaradt testek mellett megismerhetik a múmiákkal kapcsolatos alapfogalmakat, a híres és a kevésbé ismert, ám tudományos szempontból rendkívül fontos múmiákat. A különleges testemlékeket földrészenként – Afrika, Európa, Dél-Amerika, Ausztrália-Óceánia, Ázsia – állítják ki, megmutatva a mumifikálásban rejlő különbségeket is.
Fotó: mult-kor.hu
A látogatók betekinthetnek továbbá az egyes múmiák felfedezésének történetébe, megismerhetik tudományos vizsgálatukat is.
A bemutató három legkülönlegesebb darabja a chinchorroi gyerekmúmia, a perui múmiabatyu, valamint Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” teste.
A chinchorro újszülött kisgyermek múmiáját Chilében, az Atacama-sivatagban találták, az időszámításunk után 5000-1700-as évek közötti időkből származik. Arcát agyagmaszk, fejét emberi hajból készült paróka fedi. Szikossy Ildikó antropológus, a kiállítás egyik kurátora ismertette, hogy a Föld legrégibb múmiái, a chinchorrók akár 6500 évesek is lehetnek, hiszen a Chile északi partvidékén több ezer évvel ezelőtt élt halásznépek a legrégebbi múmiakészítők. Napjainkig csaknem 300 chinchorro múmiát tártak fel.
A múmiabatyu a Wari (huari) kultúrából, Krisztus után 600-1000-ből származó lelet, a perui Altiplano nyugati lejtőjének 1500 évvel ezelőtt használt temetőjéből került elő. A kis színes batyu külső rétegeit négy fém tűvel és öt kagylóval fogták össze és a CT-vizsgálat felfedte, hogy a batyu egy csecsemő múmiáját rejti. A bal alkarjánál egy védő amulettet találtak a kutatók, amit a szülők adhattak a gyermeküknek a túlvilági életre.
Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” múmiája 1994–1995-ben a váci Fehérek temploma kriptájának feltárásakor, a csaknem kétszáz éve nyugalomban álló koporsókból, 265 ember maradványaival együtt került elő. A kriptába egyházi személyek és világi hozzátartozóik temetkeztek. A festett, díszített koporsók, a viseletek, az egyházi kegytárgyak és a temetkezési textíliák nagy része kitűnő állapotban maradt meg. A kriptába temetettek természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül maradtak épek, a kripta egyedülálló mikroklímája és a temetkezés módja miatt.
A látogatókat a különleges leleteken túl számos érdekességgel várják. Egyebek mellett a bemutató tér közepén, egy berendezett, működő antropológiai laboratóriumban a látogatók szeme láttára és őket bevonva tudományos munka zajlik majd a kiállítás alatt, ahol a laborba belépve bárki megismerkedhet az antropológiai kutatás eszközeivel. A múmiák nemének és korának meghatározása után saját maguk is megvizsgálhatják az itt elhelyezett maradványokat. A laborban előre meghirdetett időpontokban a múzeum antropológusai tartanak bemutatókat és végeznek méréseket, amelyek eredményét folyamatosan közlik egy interaktív táblán, valamint a kiállítás Facebook-oldalán.
A világ különböző részeiről származó, más-más időben, igen eltérően mumifikálódott különös testemlékeket eddig mintegy 1,7 millió ember látta Európában és Amerikában. Budapest után tovább utaznak Luxemburgba, Svájcba, Írországba és Svédországba, ezután kerülnek vissza az emlékek az anyaintézményekhez. Nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatók.
A kiállítás ideje alatt minden csütörtökön hosszabbított nyitva tartással és havonta egy alkalommal különleges programmal várják a látogatókat, a kutatók éjszakáján a múmiákat kísérő külföldi kurátorok tartanak szakmai előadásokat, valamint számos múzeumpedagógia foglalkozás is kapcsolódik a bemutatóhoz, amelynek szakmai kurátorai Pap Ildikó és Szikossy Ildikó.
