A Konyha tehát ügyesen adagolja az érzelmeket, felpörög és felpörget, amikor kell, hatásvadászatból épp annyit kapunk, amennyi az alternatív színtéren bőven belefér, egy kis iróniával, ötletes szövegekkel és jó zenével.
Ha a tárgyak a szó földhözragadt értelmében nem is tudnak mesélni (leszámítva a beléjük vésett évszámokat, és persze a magazinok betűit), a ház gondnoka tud, méghozzá órákon keresztül.
A József Attila Kör és az Írók Boltja Frissítő című beszélgetéssorozatában Gaborják Ádám JAK-elnök ezúttal az írói, költői munkásságuk mellett teoretikusként is tevékenykedő Bartók Imrét és Nemes Z. Máriót ültette egy asztalhoz.
Mészáros Sámuel korábban különböző irodalmi társaságoknál és antológiákban publikált, de nem kapkodta el: nyolcvanegy évesen kezdte a verselést.
...az eltitkolt betegségek természete már csak ilyen. Bár beismerem, hibáztam, amikor azt mondtam, hogy van eltitkolt betegségem. Ha nem mondtam volna, talán nem is derül ki soha...
Nem játsszuk meg a sznobot, nem mi vagyunk azok, akik kizárólag a legnemesebb nemes borokat és a legkézművesebb kézműves söröket kortyolgatják.
Az olvasás bizonyítottan élesíti az analitikus gondolkodást, ugyanakkor fejleszti a szociális érzéket és empátiát is.
Én inkább a koncentrálóiparnak volnék a része. Tehát én koncentrálok, és szeretném, ha azok is koncentrálnának, akik velem jönnek, akik engem hallgatnak.
makacs vagyok, és ha már egyszer eldöntöttem, hogy elköltök egy ezrest, akkor nincs mese, a testi épségemet is kockára téve (valaki majdnem a fejemre ejt egy könyvet a magasból) kiválasztok tíz darabot.
Nem érzi magát hazaárulónak csak azért, mert a Himnuszt kritizálni meri, de a dal – legyünk őszinték – nemcsak szomorú, de nehezen énekelhető is. Ezért tátognak a magyar labdarúgók is a válogatott meccsek előtt, míg külföldi kollégáik teli torokból dalolnak. Szóval nem a mi sajátosan enervált nemzeti indulónk gyalázásáról van itt szó, hanem...
Azt mondja, azért találta ki a terjesztésnek ezt a módját, mert így tényleg ahhoz juthat el a lemez, akit érdekel, és minimálisan ugyan, de utána kell járnia. A kényelmes bolti lemezvásárlásnál, vagy a még kényelmesebb letöltésnél ráadásul személyesebb is ez a módszer.
Aki kurvának áll, az ne csodálkozzon, ha megbasszák, szokták mondani ugye, úgy kell neki, az áldozat is tehet róla, és az elkövetőt is meg lehet érteni. Nehéz gyerekkora volt, régóta nem volt nővel, és be is rúgott egy kicsit, de hát istenem, a lány is részeg volt.
Frenyó Juli nemrég mutatkozott be költőként és festőként az Irodalmi Jelen honlapján, most pedig megnyílt első, Egyszerű jelen és folyamatos múlt című kiállítása.
A sajtószemle és a paródia műfajának megújítóját, a magyar nyelv nagy babrálóját, a haza békétlenjét, Nyerges Andrást köszöntötték jeles kollégái a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A vallásos emberek által lényegesnek tartott dolgok a magukat ateistaként definiáló személy elől sincsenek elzárva. Valaki vágyakozhat Istenre anélkül, hogy tudna hinni benne.
Év végi sorozatunkban elsősorban a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége kötelékébe tartozók első könyveivel foglalkozunk, olyan írókkal és költőkkel, akikre már most érdemes odafigyelni. Sorozatunkat Gulisio Tímeával, Kapitány Mátéval, Kemény Zsófival és Novák Zsüliettel zárjuk.
Év végi sorozatunkban elsősorban a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége kötelékébe tartozók első könyveivel foglalkozunk, olyan írókkal és költőkkel, akikre már most érdemes odafigyelni. Fehér Renátó, Serestély Zalán, Szabó Imola Julianna és Tinkó Máté következik.
Év végi sorozatunkban elsősorban a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége kötelékébe tartozók első könyveivel foglalkozunk, olyan írókkal és költőkkel, akikre már most érdemes odafigyelni. Ezúttal Balaskó Ákos, Németh Bálint és Varga László Edgár köteteit mutatjuk be.
Év végi sorozatunkban elsősorban a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége kötelékébe tartozók első könyveivel foglalkozunk, olyan írókkal és költőkkel, akikre már most érdemes odafigyelni. Czinki Ferenccel, Mán-Várhegyi Rékával és Totth Benedekkel folytatjuk.
Év végi sorozatunkban elsősorban a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége kötelékébe tartozók első könyveivel foglalkozunk, olyan írókkal és költőkkel, akikre már most érdemes odafigyelni. Kerber Balázs, Nagy Márta Júlia és Pallag Zoltán köteteivel kezdünk.
Én is nagyra értékelem a sznobizmust, mert életben tarthat egy csomó fontos, ámde kevésbé népszerű értéket, de amikor falakat építünk és nem is vagyunk hajlandóak észlelni semmit a falakon kívül, az ártalmas.
Kis Róka a borzalmat festi, nem a kiáltást, hiszen képei riasztóan, tüntetően némák, és ezzel is utalnak arra, hogy a vászonba szorult alakok tapasztalata nem kommunikálható.
Erzsébetvárosnak ezt a Nagykörúton kívül eső részét Csikágónak nevezik, és nem a bűnügyi statisztikák miatt: úthálózata szabályos, bérházai pedig olyan gyorsan nőttek ki a földből, mint az amerikai város épületei.
Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak.
Az előző évtizedekben sem volt, és most sem divatos az az irányzat, amit Závada képvisel körülményesen, lassan, komótosan építkező regényeivel.
...elsősorban nem az fáj nekünk, hogy mostanában nem születnek olyan dalok, mint az Álomhajó vagy a Szomorú szamuráj, sokkal inkább az, hogy ezek a számok egyáltalán megszülethettek valamikor.
Elég sok ideje bennem volt, hogy felelősségvállalást érzek a leendő családomért, és ne az legyen, hogy önző módon tanulok olyat, ami tetszik, ellenben kevésbé fizet.
Az, hogy a lírának egészen jelentéktelen a piaca a prózához képest, természetesen nem magyar jelenség, furcsának tűnhet viszont, hogy más országokban a felolvasásoknak nagyobb a presztízse, mint maguknak a publikációknak.
Mivel kevés az esélye, hogy Philip Roth vagy Mario Vargas Llosa villásreggeli közben belenéz a Műutba vagy akár az ÉS-be (pedig néha igazán megérné), aligha kell félnünk a sértődésüktől, őszintébben, nyíltabban lehet véleményt megfogalmazni az adott kötetről.
Abban megegyezhetünk, hogy szebb lenne a világ, ha az irodalmi lapok nem gyakornokként, és nem is írásonkénti bruttó háromezer forintos honoráriumokért dolgoztatnák a szerzőiket.
