+ Irodalom

Egyszer volt Óbudán könyvvásár

könyvvásár

makacs vagyok, és ha már egyszer eldöntöttem, hogy elköltök egy ezrest, akkor nincs mese, a testi épségemet is kockára téve (valaki majdnem a fejemre ejt egy könyvet a magasból) kiválasztok tíz darabot.

A meghívóban többek között az áll, hogy Gutai Magda óbudai lakásában számtalan felolvasást, irodalmi estet tartott. Egy tágas, régi polgári lakást képzelek el, háromméteres belmagassággal és százéves bútorokkal. Ehhez képest Juhász Anna és Herczeg Zoltán egy szűkös és kimondottan szerényen berendezett panellakásban fogadnak.

Tíz perccel a tíz órára meghirdetett egész napos könyvvásár kezdete után már alig lehet mozdulni a nagyobbik szobában, az érdeklődők úgy rohamozzák meg a könyvespolcokat, ahogy nemrég a József Attila Kör könnyvásárán tették azt néhányan.

Nagynéném, Gutai Magda két éve halt meg. Költő volt és irodalmi terapeutaként dolgozott Lipótmezőn. A halála megviselt mindannyiunkat, legalább másfél évig nem is jöttünk fel a lakásba. Édesapám is költő, de a családnak ez a másik ága is erősen kötődött, kötődik az irodalomhoz és a művészetekhez. Magda szerette a képzőművészetet, Szőnyi Istvánhoz járt festeni. Ez látszott is a lakáson, amiből már sok mindent kipakoltunk

– magyarázza nekem Juhász Anna a többi helyiséghez képest valamivel csendesebb és kisebb forgalmú konyhában, ahol egyébként szintén minden eladó. Jelképes összegért vihető bármilyen használati tárgy, ugyanúgy száz forintért, ahogy a könyvek mindegyike.

könyvvásár

A személyes dolgokat mindig jobban szerettem. Meghirdettük a közösségi oldalon, és nézd meg, húsz perc elteltével már milyen sokan vannak. Ez nem a pénzről szól, sokkal inkább arról, hogy az ember tovább éljen valaki másban. Én hiszek ezekben a láthatatlan vagy megfoghatatlan dolgokban, még ha nincs is ráírva egy könyvre, hogy az övé volt. Az embernek nemcsak a könyvre és az olvasásra van szüksége, hanem ezekre a személyes kapcsolatokra is. Amikor azt hinnénk, hogy a huszonegyedik században mindenki rohan, a könyvnek még mindig örök értéke van. Ez volt a motiváció

– feleli arra kérdésemre válaszolva, hogy a kiállítás helyett miért a kiárusítás mellett döntöttek.

Magda a könyvekkel próbált valamit adni az embereknek. Ez volt az élete, ezzel segített betegeknek is. Nehéz volt a sorsa. A könyvtárában sok a klasszikus Agatha Christie-től Boris Vian-ig. Ha csak száz forintért is áruljuk ezeket, a szellemisége tovább él majd mások könyvtáraiban. Ha egy-egy könyv, bakelit lemez vagy akár csésze, tehát bármi, ami ő volt, átkerül más emberekhez, akkor szerintem az nagy ajándék, amit halála után tudunk neki adni

– teszi még hozzá Juhász Anna, majd felpattan egy székre, hogy levegyen néhány bögrét a szekrény tetejéről. Talán azok is megtetszenek valakinek, és elviszi őket. Visszatérek a könyvespolcokhoz, hátha most már könnyebb hozzájuk férni.

Nem könnyebb, de makacs vagyok, és ha már egyszer eldöntöttem, hogy elköltök egy ezrest, akkor nincs mese, a testi épségemet is kockára téve (valaki majdnem a fejemre ejt egy könyvet a magasból) kiválasztok tíz kötetet. Nagyságrendileg ennyit visz haza Sirokai Mátyás is – azt mondja, jól jönnek majd neki a Lelkigyakorlatok című világirodalmi versblog szerkesztéséhez.

könyvvásár

Ezzel a mennyiséggel amúgy kispályások vagyunk, a nálunk is elszántabb versenyzők papírdobozokat pakolnak tele. Van olyan, aki hatvanhét darab könyvnél áll meg. Bár nem vagyok jó a fejszámolásban, de a száz forintos egységár megkönnyíti a dolgomat: hatvanhét könyv hatezer hétszáz forintot jelent. Ennyi pénzből talán két új könyv sem jönne ki, ha egy könyvesbolt polcainak kínálatából válogatnánk, de még egy antikváriumot sem lehetne belőle kifosztani.

Mint kiderül, a végére hétszázötvennél is több könyvet sikerül eladni, többek között dedikált Pilinszkyt és Szabó Magdát is, akikkel Gutai Magda jó barátságot ápolt. A maradék könyveket a kerület iskoláinak ajánlják fel a szervezők.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top