Meeri Koutaniemi finn fotógráfus kenyai maszáj kislányok körülmetélését fényképezte végig: az ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint (WHO) több mint 140 millió nőt csonkítanak meg szerte a világon.
Azt se hiszem, hogy Spiró okosságot állít, amikor Magyarország balkanizációjáról beszél, mert már ezerszer leírták és leírtuk, hogy e szó, ursprünglich nem a mentalitásra vonatkozott.
Nőnap alkalmából ismert nők ültek össze egy beszélgetés erejéig, hogy megvitassák a XXI. századi nő feladatait, kihívásait és szenvedéseit. A konklúzió pedig az, hogy a nőkérdés is csak pénzkérdés.
Fenyegetőnek érezzük a kezükből revolvert formáló férfiakat, továbbá megzavarodunk egy pillanatra az ifjak száján fénylő, kissé átlátszó, fehéres színű testnedv látványától.
Múlt héten már összeszedtünk 5 olyan animációs filmet, amiktől nem fog elaludni a gyereked. A cikkben ígértünk folytatást, ami most meg is érkezett.
Kisgyerekként azért nem akartam felnőni, mert attól tartottam, hogy felnőttként már nem fogom szeretni a Beatlest és nem fogok rajzfilmeket nézni. Egyelőre mindkettőben tévedtem.
Húsz éve tűnt el Richey Edwards, a Manic Street Preachers gitárosa és szövegírója. Éppen aznap, amikor a zenekar énekesével kellett volna Amerikába repülniük egy promóciós turnéra.
Mészöly Ágnes Darwin-játszma c. regénye főszereplő narrátorának, Hamar Katának, egyik kedvenc szófordulata a nagy büdös semmi. Sokkoló az üres gyerek.
Majd’ negyven éve, a megjelenése évében recenziót írtam Kertész Imre Sorstalanság című könyvéről. Bár akkor már publikáltam kritikákat a Magyar Nemzetben és hetilapokban, folyóiratokban, ezt az írás nem közölték.
Ki csinálhat forradalmat? Férfi vagy nő? A tömeg, mert több száj együtt messzebbre kiált? A magát némán értelmiséginek kikiáltó kevesebb (színház)? Egyáltalán tudjuk, mi az, hogy forradalom? - színikritika
"A burzsoázia az egyetlen forradalmi osztály." Papp Kinga Réka, a Tedd magad szabaddá! tüntetés egyik főszervezője kommentálta a tegnapi eseményeket. Kellett a netadó, hogy zúduljon a több tízezres tömeg?
Ostrom és békés tüntetés - sállal eltakart arcú futballszurkolók és csendesen beszélgető szövetkabátos bölcsészek a kormány ellen.
Erős képi világ, megkomponált terek, absztrakt, meseszerű történet. Török Ferenc új mozija visszaadta a magyar filmekbe vetett hitünket.
A káromkodás és a társadalomkritika tették népszerűvé a 90-es években induló South Parkot, amely még ma is, nálunk is gond nélkül megtölt egy előadótermet.
Ahol nincs könyv és íróasztal, ott bármire képesek. Péterfy Gergely tíz évig dolgozott a nemrég megjelent Kitömött barbár című könyvön.
A Viharsarok című film az unhappy befejezésre készít fel. Sejtésünk szerint a heteroszexuális falusiak ölik majd meg valamelyik meleg főhőst.
Hogy miért érdekes a görög mitológia vonatkozó fejezeteinek átnyálazása? Ha a Herkules sokat merít a mítoszokból, akkor azért, ha keveset, akkor meg azért.
A POSZT-ra érkező darabot Gorkij száztíz éve írta – mi pedig megkóstoltuk, vajon ma is friss-e a régi fényvacsora Katonásan. Jól is laktunk meg nem is.
„Az írás olykor szenvedés. Sőt, számomra többször szenvedés, mint nem, főleg azért, mert egyre nagyobb a tétje...”
Kommunikációs szakemberként elhatároztam, hogy leírom, amit véleményem szerint, a Kaposvári Egyetem vezetősége elmulasztott megtenni azelőtt, vagy azzal egy időben, amikor a „dresszkód utasítást” kiadta. (Borszéki Boglárka jegyzete) A kép közepénGrisnik Petra, az egyetem volt hallgatója látható
Válasszunk mindenki számára érdekes, ismerős, mindenkit érintő témát. Ilyen a gyermekkori traumák sora. (Szőcs Henriette kritikája Carin Gerhardsen A mézeskalács ház c. könyvéről)
A kiállítás valódi értékeit nem az elgondolás, elrendezés filozófiájában látjuk, és szerencsére nincsen semmi a nézőre erőszakolva. Véleményünk szerint két nagy művész dialogizál vagy feszül egymásnak e tágas térben: Louise Bourgeois (1911–2010) és Kiki Smith (1954-ben született Nürnbergben). (Röhrig Eszter írása Avignonból az avignoni nőpápák című kiállításról)
Büszke vagyok rá, hogy a felkért kortárs művészekkel együtt dolgozhattam, és közösen hirdethettük reménységünket: egy toleránsabb, testvériesebb és igazságosabb világ melletti kiállást. (Vasárnap este a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában nyílt Ámos Imre és a XX. század című összművészeti kiállítás kurátorával, Galambos Ádámmal beszélgettünk. Itt olvasható a kiállításhoz kapcsolódó kiáltvány 7 pontja is.)
Féligáteresztő hártyák vagyunk, szavakból tapasztgatott, törékeny sejtfalacskák, amelyeken, ha lyukakat tépünk, dinoszaurusz-robajlással tódulnak be a nyelv kényszerzubbonyát lehányó jelenségek. -Szendi Nóra írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Meglehet, akad kritikus, aki szerint Csaplár írásművészete a „prózafordulat” előtti időket idézi, hogy írásmódja „egyszerű”, „egysíkú” és „leíró”, és nem „szép”, értsünk bármit is a szép alatt, mert hát nem gyönyörködtet. Hogy nem értékel újra, nem teremt új nyelvet. De hát épp ez az – feltétlenül kellene? - Szerbhorváth György Csaplár Vilmos új regényéről.
Donoghue karakterei hitelesek, jól kidolgozottak, bizonyára nagy segítségére volt, hogy doktori disszertációját A XVIII. századi nő és férfi közti barátság ábrázolásáról írta. (Szőcs Henriette kritikája Emma Donoghue A cafka c. regényéről)
"A női test, a női nemi szerv tárgyiasítása ebben a kisregényben is megjelenik." Az Új Forrás májusi számából Bucsi-Kovács Anikó Kagylóba zárt szexualitás című írását ajánljuk, amelyTolnai Ottó: A tengeri kagylókönyvét gondolja újra.
Budapesti házibulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, világjobbító dumák, politikai viccek, szamizdatok. Dés Mihály első regényében ennek a korszaknak és környezetnek azemlékfutamainak ered nyomába. Részlet a könyvből:
Aférfi a mama után kiáltozó haldoklónak a saját mama történetét, gyermekkora talán legfájóbb emlékét (fájdalom: mal) idézi fel. (Michael Haneke Szerelem (Amour) című filmjéről Rőhrig Eszter írt kritikát)
Figyeli a szeme sarkából az asztal körül ülőket, előre rákészül, hogy amikor mindenki távozásra fogná (mert senki nem lép le persze először), akkor legyen még néhány kierőszakolt, de zabolátlannak látszó perce, amire a másnapokon is fognak emlékezni a legyőzöttek… - Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.