+ Film

South Park Magyarországon – anarchista, liberális vagy konzervatív

A káromkodás és a társadalomkritika tették népszerűvé a 90-es években induló South Parkot, amely még ma is, nálunk is gond nélkül megtölt egy előadótermet.

Átlagos budapesti este van, ilyenkor pedig hova menjen a kulturális újságíró, ha nem a szakma által várva várt könyv bemutatójára, az izgalmasnak ígérkező irodalmi beszélgetésre, a kihagyhatatlannak tűnő színházi előadásra, vagy a kikapcsolódásnak sem utolsó koncertre? A válasz nem kézenfekvő: mindezek helyett mehet mondjuk előadást hallgatni a Corvinus Egyetemre. Mert ha a postafiókjában landoló megszámlálhatatlan meghívó között véletlenül talál egy olyat, hogy Politika és társadalom a South Parkban, akkor arra óhatatlanul is felkapja a fejét.

Hiszen mégiscsak meghatározták kora ifjúkorát Stan és Kyle kalandjai, Cartman tündöklései és bukásai, Kenny folyton ismétlődő halálesetei, Butters szerencsétlenkedései, Mr. Garrison nemi identitászavarai vagy éppen a Séf bácsi bölcs intelmei. Előadás és beszélgetés a LiFE (Liberális Fiatalok Egyesülete) szervezésében, Corvinus Egyetem, este hat óra. Nézzük meg! Az előadótermet viszonylag könnyű megtalálni, mert bár a portán semmit nem tudnak erről a programról, de azt azért látták, hogy pár perce mindenki ugyanabba az irányba indult el. Mire odaérek, már telt ház van.

Előadás a Corvinuson

Az elején megnézünk egy teljes epizódot, a Vörhenyeseket (az angol nyelvű változatban Ginger Kids), aztán az előadó, Pál Gábor a felnőtteknek szóló animációs sorozat, illetve úgy általában a művészeti alkotások politikai szerepvállalásáról kezd beszélni. Borzasztó messziről indít az ELTE és az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa, sorolva olyan tényeket, hogy a politika nem kizárólag a hatalom gyakorlóinak foglalkozása, nem az intézményrendszerekkel kezdődik és végződik – politizál az is, aki véleményt nyilvánít, vitázik, szavaz vagy tüntet.

És persze a politika jelen van a médiában vagy a kulturális életben, politizálnak regényírók és punkzenekarok is. Szóval egy csomó olyan állítás hangzik el, ami evidens. Aztán szerencsére magáról a South Parkról is szó esik. Ami animációs szériaként nem csak szórakoztat, nem csak poénjaival szerez magának jelentős rajongótábort mind az Egyesült Államokban, mind idehaza, hanem társadalomkritikájával is. A sorozat narratívája, az alaptörténet és a karakterek, az egyes epizódok szüzséje egyértelművé teszi, hogy itt politikai humorról van szó. A levetített epizód kőkemény rasszizmus-kritika: bemutatja a kisebbségekkel szembeni előítéleteket, de a kisebbségi mozgalmak radikalizálódását is.

Ginger Kids – filmvetítés

A radikalizálódás még a húszperces epizód léptékeivel mérve is ijesztően gyors, és láthatjuk, hogy ha van egy karizmatikus vezető, aki egy kis manipulációval előhívja az emberekből a bennük rejlő előítéleteket, akkor annak könnyen népirtás lehet a vége. Cartman, mint karizmatikus vezető úgy tudja manipulálni a tömegeket, hogy az ideológia egyáltalán nem számít neki: arról is meg tudja győzni híveit, aminek két perccel korábban éppen a szöges ellentétét állította. Ráadásul ugyanebben a részben a tapintatlan orvos figurájával az intézményrendszerek visszásságait, a lelkét eladó szállodatulajdonossal pedig a kapitalizmus profitorientáltságát is bemutatják az alkotók.

Az előadás egy idő után kinyílik és egy meglehetősen aktív vita alakul ki. Az egyik fontos kérdés az, hogy a South Park liberális vagy konzervatív értékeket közvetít-e, esetleg simán csak anarchista, ahogy azt Para-Kovács Imre állította róla egy cikkében (mert nemcsak amerikai, hanem komoly magyarországi recepciója is van a sorozatnak). A anarchizmus és a liberális értékek mellett több, a konzervatívok mellett valamivel kevesebb érv hangzik el. Felmerül az is, amit a sorozatról többen állítottak már, hogy az alkotók szemszögéből nézve a demokrácia rossz. Ugyanakkor elhangzik, hogy Cartman, aki a demokrácia legnagyobb ellensége, és aki többször meggazdagodik vagy hatalomra tesz szert (na meg rendre el is bukik), mégiscsak egy ellenszenves figura.

Pál Gábor, az ELTE és az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa

Pál Gábor, az ELTE és az MTA tudományos munkatársa

Vele ellentétben Stan és Kyle az alkotók szócsövei (bár nem hangzik el, de Trey Parker és Matt Stone származása, családi háttere is megegyezik a két figuráéval), és ők igenis liberális értékeket fogalmaznak meg, bár rajtuk kívül több beszélő is akad, mellék- és epizódszereplők is levonnak néha olyan tanulságokat, amiket aztán ugyanabban a részben vagy egy későbbi epizódban valaki rendre megcáfol. Parkerék erősen kritizálják ugyan a demokráciát, ugyanakkor nem is tudnak mást elképzelni helyette. A Gennyes Tus és Redvás Szendvics (Douche and Turd) című epizód is arról szól, hogy ha van szavazati jogod, élj vele, még akkor is, ha a mindenkori gennyes tusnak a mindenkori redvás szendvics az egyetlen alternatívája. Magyarul válaszd a (szerinted) kisebbik rosszat – tulajdonképpen valami ilyesmi volna a demokrácia.

A South Park generációs kérdéseket is feszeget: a gyerekek sokszor öntudatosabbak a felnőtteknél, sőt igazából csak nekik vannak morális dilemmáik, míg a szülők felelőtlenek, hóbortosak, könnyen befolyásolhatók. A sorozatban mintha a gyerekek lennének a felnőttek és fordítva, ami azt az üzenetet hordozza, hogy az előző generáció(k) valamit nagyon nem csinált(ak) jól. Ők formálták olyanná a világot, amilyennek most látjuk. Márpedig ezzel a világgal komoly bajok vannak, ami egy újabb üzenet, méghozzá egyértelműen negatív, pesszimista, nihilista. Tulajdonképpen csak rombol, bár ahogy Para-Kovács fogalmazott, ez a rombolás pozitív. Mondhatni építő kritika.

Eric Cartman, a diktátor (Forrás: Wikipedia)

Visszatérő témája a sorozatnak a bevándorlás kérdése, a vallási, kisebbségi csoportokkal szembeni előítélet, a rasszizmus és az antiszemitizmus, a homoszexualitás és a homofóbia, a pedofília vagy éppen az abortusz. A tanulságok, az üzenetek, még ha nem is egyértelműek, az élni és élni hagyni elve köré csoportosulnak, és bár egyértelműen kimondják, hogy a rasszisták vagy a pedofilok számára nincs mentség, a „másik oldal” is megkapja a magáét. Erről szól például A tolerancia haláltábora (The Death Camp of Tolerance) című rész. Az alkotók nem úgy állnak ki elnyomott társadalmi csoportok mellett, hogy különösebben magasztalnák őket, hanem épp ellenkezőleg, ugyanolyan gyarlónak ábrázolják egy-egy kisebbség tagjait, mint az előítéletes, bunkó, gonosz többséget.

Bár az előadás éppen a nagyszámú hozzászólás és az érveket ütköztető vita miatt lesz izgalmas és élettel teli, néhány kommentár után kedvem lenne nekem is megszólalni, de végül úgy döntök, hogy inkább nem lépek ki a külső szemlélő szerepéből. Akad például olyan a hallgatóságból, aki nem érti, hogy Parker és Stone miért bántják folyton a kanadaiakat, holott éppen arról van szó, hogy az alkotók még az idézőjelet is idézőjelbe teszik, avagy a kérdőjelet is megkérdőjelezik. Ergo a kanadaiak konzekvens, a fingáson kívül máshoz nem értő suttyóként való ábrázolása akár a sztereotípiák ironikus felnagyítása is lehet, még ha nem is politikailag korrekt módon történik. Mert mint tudjuk, a jó humor nem lehet politikailag korrekt.

Stan, Kyle, Cartman és Craig (Forrás: Wikipedia)

És ez is egy nagy téma: a politikai korrektség alapvetően liberális érték, és ha elfogadjuk, hogy a South Park világképe liberális, az látszólagos ellentmondásban áll azzal, hogy minden évad minden egyes részében tombol a politikai inkorrektség. Pál Gábor szerencsére a helyükre teszi a dolgokat: a South Park végső soron egy provokatív, polgárpukkasztó, tabukat döntögető sorozat. Elsőre egyértelműnek tűnő, mégis (a vita alapján legalábbis) nehezen megfejthető üzeneteket küld. Különböző álláspontokat ütköztet és vitákat generál. Az egyenlő bánásmód mellett teszi le a voksát, de nem azzal, hogy mindenkit megvéd, hanem úgy, hogy mindenkit kritizál. Politizál, de nem köteleződik el. Pesszimista ugyan, de szorongásokat old.

Olyan hozzászólások is akadnak persze, amelyek felvetik, hogy a sorozat mégiscsak a kereskedelmi térben létezik, tehát valójában egy szórakoztatóipari termék, amelyet ráadásul elképesztő trágársága, erőszakossága és fingós poénjai legalább annyira meghatároznak, mint kérlelhetetlen társadalomkritikája. A lényeg azonban mégiscsak az abszurditás, a szürrealitás – Pál szerint a South Park a világ abszurditását mutatja meg nekünk, és ezzel nehéz lenne vitatkozni. Hasonló műfajú társaitól sok mindenben eltér: a Simpson családnál radikálisabb, a Family Guynál politikusabb.

Tüntető kanadaiak

Tüntető kanadaiak (Forrás: Wikipedia)

És ezek az állítások részben választ adnak azokra a kérdésekre is, hogy miért ülünk százan a teremben, miféle aktualitása van 2014-ben egy olyan sorozatnak, amely 1997-ben indult, 18 évadnál és 250 epizódnál tart, és hogyan kapcsolható össze a mai magyar kultúrával és közélettel. Az előadó szerint úgy, hogy pesszimizmusa a magyar néplélek pesszimizmusával rokonítható, és mindig, mindenhol aktuális. Akár évadokkal korábbi politikai üzenetei is érvényesek napjainkban, szólhatnak hozzánk is, rólunk is, és mivel mégiscsak kötődünk a nyugati világhoz, még ha annak perifériáján élünk is, bizonyos társadalmi jelenségei nálunk is megfigyelhetők.

Na meg egybehangzóan állítják többen, hogy kiváló a magyar szinkron, és ez sem mellékes. Városi legenda, hogy Csőre Gábort egy alkalommal úgy engedték tovább a rendőrök egy közút ellenőrzésnél, hogy Cartman hangján kellett megszólalnia. Valószínűleg nem azt mondta nekik, hogy „kabbe’ gyíkok, én leléptem!”.

Kattints ide a hozzászóláshoz

0 Comments

  1. Foray Nándor

    2014-10-14 - 13:01

    Alapvetően konzervatív a készítők világnézete, ez elég egyértelmű (mellesleg saját bevallásuk alapján Bush-szavazók voltak). Ideológiájukat Amerikában South Park-republikanizmusnak, illetőleg South Park-konzervativizmusnak is nevezik. Álláspontjuk több téren konzervatív, mint lib. Az epizódok jó része a politikai korrektség kifigurázására épül. A szerzők azok, akik tiltakoznak a liberális boszorkányüldözések ellen: biztos, hogy akkora tragédia ábrázolni Mohamedet? Poénból kiejteni a “nigger” szót? Sőt, még az abortusszal szemben is szkepticizmussal viseltettek, a kannibalizmussal állították párhuzamba: szabad-e emberhúst fogyasztani csak azért, hogy ne legyél éhes? Szabad-e magzatot pusztítani csak azért, hogy 9 hónapig ne legyen nagy a hasad? Szóval ha liberálisnak is tekintjük a Parkot, biztosan nem bal-, hanem jobbliberális. Az itthoni libsik előtt nem állnának meg ezzel a “liberális” szemléletmódjukkal, az fix.

    Liberálisak annyiban, hogy a vallási dogmatizmust elítélik. De a liberális dogmatizmust is.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top