A gettóba csak a Bibliát vitte magával
„A város bizonyára elnevez róla egy iskolát, egy egyesületet, egy teret.”
„A város bizonyára elnevez róla egy iskolát, egy egyesületet, egy teret.”
Olyan nosztalgia lengi körül, főleg manapság, ami csak a szép ruhákat, a fényes bálokat, a gyertyafényes romantikát, a délceg katonatiszteket és a bájos főnemesi kisasszonyokat láttatja, ám megfeledkezi az akkori világ sötét oldaláról. - Böszörményi Gyula mesél Ambrózy báró titka címen futó és nagy sikerű könyvsorozatáról.
Aki gyűlöletre neveli az ifjabb nemzedéket, vagy aki toleranciára, azaz etikus magatartásra Ottlikkal, Pilinszkyvel, Radnótival, József Attilával és Jordán Tamással?
A 88. Ünnepi Könyvhét és a 16. Gyermekkönyvnapok június 8-tól 12-ig tart a Vörösmarty téren. Itt az éppen érvényben lévő megjelenési listát közöljük, amely még változhat.
Mindezt nem azért írtam, hogy mostantól dédelgessük az átlagtól eltérőt, a bosszantót, a kellemetlent. Csak azért, hogy néha gondolkozzunk, mielőtt ítélkezünk.
A nyertesek együtt ünnepelhetnek az íróval, az ő társaságukban vágja majd fel a születésnapi tortáját is június 7-én 11 órakor a Hatszín Teátrumban, miután közösen megtekintik Az anyu én vagyok című regényből készült előadást.
Itt találhatod a Millenárison megrendezett 24. Könyvfesztivál alaprajzát, alatta pedig a dedikálások helyét és időpontját.
Az idei könyvfesztivált, melynek díszvendége Orhan Pamuk lesz, a Millenárison rendezik csütörtöktől vasárnapig.
A világszerte népszerű szerzővel D. Tóth Kriszta beszélget, majd Péterfy Gergely laudációja után átveheti a Budapest Nagydíjat.
Hogyan kezdődött? 2005 Magyarországon a Békés Pál író ötlete és ihletett szervezői munkája által létrehozott Nagy Könyv-program, Tiszakécske város kulturális életében pedig a Könyvkóstoló irodalmi est létrejöttének éve volt.
Pilinszky Jánost várjuk a Kassák Klubban 1972 őszén hat órára. Pilinszky János estre várnak a vendégek, több mint százan, de a költő nem jön, nem is telefonál. Hat óra. Hat óra öt. Hat óra tíz.
Remélem, azok sem akarnak, akik a hatalom csúcsán most erősködnek, és odamondogatnak Horvátországnak.
A XIII. kerületi Önkormányzat emléktáblát állít Bächer Ivánnak az Újlipótvárosban, az avatáson Tóth József polgármester és Kácsor Zsolt újságíró mond beszédet, pedig utóbbi megfogadta, hogy nem vállal többé nyilvános szereplést.
Életre szóló, fontos lehetett a mondat számomra, ha megjegyeztem. A nekünk való gondolatokat úgy szippantjuk magunkhoz, mint a virág színével, illatával a bogarat, hogy beporozza.
Tudom, mit kellene tenni, de nem tehetem. Tegnap még nem tudtam mit kell tennem, és tudatlanságomban nagy vétkek, sőt, bűnök részese voltam. Butaságomban nagy bajokat, helyrehozhatatlan károkat okoztam.
Stekovics Gáspár fotóalbuma szinte festményként rögzíti a balatoni tájat, az alkotóházi kertet, míg az írók, költők, zenészek, festők arcát úgy jeleníti meg, mintha a természet napfény égette, vihar tépdeste, életet és pusztulást egyaránt hordozó tartománya volna mind.
Tisztelt pénzosztó uraim, ott fent, nem kellene több forinttal támogatni a kultúrát? És azon belül is az irodalom megjelenési formáit könyvtől a tévéjátékokon át a filmekig?
A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál bőséges programkínálata igazán zavarba ejtő, itt csak az nem talál magának olvasnivalót, aki nem akar. Programok napokra bontva.
A Sorstalanság fenti kiadói elutasításáról írja valaki egy kommentben: 'Egyetértek a lektorral, engem sem rázott meg a könyv, messze túl van értékelve.'
Az orvosi titoktartás miatt a neurológus-pszichiáter szakorvos nem értesíthette a Germanwings légitársaságot, hogy a másodpilótát betegállományba vette, tehát munkáját nem végezheti?
Kedves barátaim és nem barátaim mégiscsak úgy döntöttem, nyugodtan küldjétek a nekem szóló leveleket továbbra is a Gorkij utcai címemre.
Gondolom, aki miatt ezt az emlőtakaró szivárványt elrendelték, fátylat borít a kedvesére a megfelelő helyeken, mielőtt hozzálátna.
Már negyven évvel ezelőtt is olyan egyszerű és erős szimbólumokban öltött testet az ige a fotográfiáin, mint szép asszonyi arc, egy nyíló virág, egy égő gyertya, egy asszonyi emlő.
Utoljára futólag Auschwitzban találkoztam vele. Csíkos rabruhában, egy barakk falának dőlt a tikkasztó napsütésben.
Aki ült már két és fél órát egy kemény tanári asztalon, és nem vette észre, hogy a fenekét nyomja a tantermi deszka, az tudja, mi a siker.
A Láttam, mi történt tele van sztereotípiákkal, de úgy, hogy még a kínos vagy szomorú mozzanatokban is akad szerethető könnyedség. A beszámolók sorozata bemutat, annak ellenére, hogy nem részletesen, nagyon alaposan.
Megjelent Vitányi Iván új könyve, életrajzi kötete: A küszöbember. Mit lehet egy ilyen címről mondani? Küszöbember. A múlt kilökte, a jövő nem engedi be. Nyissátok ki az ajtót!
Hogyan is szól a mondás? Nem elég a fuldokló gyermekeket kimenteni a folyóból. Valakinek el kell indulni felfelé a folyó mentén, és megakadályozni, hogy a gyerekeket bedobálják.
Kínos. Nem tudom, hogy a legjobb barátom, társam az alkotásban, közös filmgyermekeink atyja 70 vagy 71 éves? Mit mondana erre Freud?
Majd’ negyven éve, a megjelenése évében recenziót írtam Kertész Imre Sorstalanság című könyvéről. Bár akkor már publikáltam kritikákat a Magyar Nemzetben és hetilapokban, folyóiratokban, ezt az írás nem közölték.