150 éve verték agyon a szülész-orvost

semmelweis kép

A MÉSZÁRLÁSBAN ÖNNEK IS RÉSZE VAN!

Semmelweis Ignác 150 éve, 1865. augusztus 13-én halt meg

Meggyőződésemhez híven tanúságot kell itt tennem, hogy csak a jó Isten ismeri azok számát, akik miattam idő előtt szállottak sírba.

Ahogy az efféle évfordulókon szokás, le kellene írnom, hogy a 150 éve agyonvert szülész-orvos hol és mikor született (Buda, 1818. július 1.), hol tanult (Székesfehérvár, Buda, Bécs), hol praktizált (Bécs, Pest), mit fedezett fel (fertőzést megelőző eljárást), és kik álltak vele szemben (sokan), aminek a következménye ez és ez volt (szepszis, tömege anya- és csecsemőhalál). Ezen tények közlését azonban feleslegesnek tartom valójában, miután a Librarius olvasói mindezt tudják, tudjuk. Inkább álljon itt egy közérdekű általánosítás, amelyet persze szintén ismerünk. Legfeljebb ezt a tudásunkat szeretjük elfelejteni.

semmelweis ignác

Semmelweis Ignác

Semmelweis Ignác konfliktusa, minden tehetséges és tisztességes ember konfliktusa lehet a családi körben, a szakmai közegben, a politikában vagy a gazdasági életben egyaránt.

Tudom, mit kellene tenni, de nem tehetem. Tegnap még nem tudtam mit kell tennem, és tudatlanságomban nagy vétkek, sőt, bűnök részese voltam. Butaságomban nagy bajokat, helyrehozhatatlan károkat okoztam, amelyek következménye végzetes volt vagy végzetes lehet. Ma már tudom a titkot, a megoldást, az igazságot, de nincs lehetőségem, hogy felismerésemet átültessem a gyakorlatba. Nincs lehetőségem, mert kicsinyes érdekek, szakmai gyöngeségek, féltékenységek és demagóg ideológiák állnak az utamba. Lefogja kezem az gyilkos emberi butaság, vagy a közöny, vagy a gonosz embertelenség maga. És néha én magam is elfordulok a helyes útról, megbénítom magam a lustaságommal, félelmeimmel, „jól felfogott érdekeimmel”, vagy éppen cinizmusommal.

Ezt üzenheti ma nekünk Semmelweis Ignác, az anyák megmentője. Az anyák megmentője? Példájával a mi megmentőnk is lehetne. Ugyan mi más értelme van, hogy emlékezzünk róla, már bocsánat? Mi más értelme van, hogy egyáltalán emlékezzünk valami múltban történt eseményről, ha nem az, hogy mit tudunk tanulni, hasznosítani belőle ma? Tanulni, hasznosítani, hogy a rossz, a gonosz ne ismétlődjön meg.

Magamban hordom a tudatot, hogy 1847 óta sok ezer gyermekágyas anya és csecsemő halt meg, akik nem haltak volna meg, ha nem hallgatok, hanem minden tévedést, melyet a gyermekágyi lázról terjesztettek, a kellő rendre utasításban részesítettem volna. […] És ebben a mészárlásban Önnek is része van, tanár úr!

(Semmelweis Ignác nyílt levele egy neves európai szülészprofesszorhoz, akinek klinikáján 13 százalékos volt a halandóság.)

Nógrádi Gábor



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!