Bár sosem hallottam azt a szót a környezetemben, hogy transznemű, teljesen egyértelmű volt, hogy az érzéseimről beszélni szigorúan tabu. Megértettem, ha nem akarom, hogy bántsanak, akkor mindezt magamban kell tartanom.
Amikor Warhol életében először találkozott a fiatal graffitifestővel Jean Michel Basquiattal, állítólag ijedtében elszaladt, annyira félt a színsebőrűektől. Később azonban szoros barátság alakult ki köztük.
Florine Stettheimer nem szerette a nagy felhajtást, legalábbis maga körül. Az 1916-ban rendezett legelső, és egyben egyetlen, még életében megrendezett egyéni kiállításán kívül csak húsz évvel később egy csoportos tárlaton állított ki.
Frida Kahlo rúzsos szájjal esett neki a szerelméről szóló levélnek, míg Man Ray saját arcával cicomázta ki a barátjának szánt iromány nagy részét.
Egy múzeum steril falai között ránk kiabál a nyomor, amelyre odakint már-már immunissá váltunk – a Ludwig Goes Pop kiállításon jártunk Bécsben.
Komar-Melamid művészpár 1978-ban New Yorkba emigrált, az első dolguk az volt, hogy alapítottak egy hivatalosan bejegyzett céget, amely olyasmivel kereskedett, amivel előtte még soha senki: emberi lelkekkel.
Ciprian Muresan posztkonceptuális román művész egyéni kiállításával indítja a 2015-ös évet a Ludwig Múzeum. Egyik leghíresebb munkáját, Kommunizmus sosem volt címűt a múzeum már meg is vásárolta gyűjteménye számára. A Ludwig 2015-ös évindító sajtótájékoztatóján jártunk.
Frenyó Juli nemrég mutatkozott be költőként és festőként az Irodalmi Jelen honlapján, most pedig megnyílt első, Egyszerű jelen és folyamatos múlt című kiállítása.
2015-ben többek között az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos fotográfiáit, a kortárs orosz képzőművészetet és a pop artot bemutató tárlatok nyílnak a Lumúban.
A pop art sosem csak a nyugati fogyasztói kultúra ünneplése volt, hanem sokszor a köz tiltakozásának felforgató, kritikus hangja is.
A Christie's együttesen több mint 130 millió dollárt várt a Warhol leghíresebb portréi közé sorolt alkotásokért, ami végül szerény becslésnek bizonyult.
A modern korban a kivégzés már nem látványosság többé. Sajnálatos szükségszerűség, amit nem szabad látnunk. Olvashatunk viszont utolsó szavakat, mondatokat, megnézhetjük az elítéltek utolsó vacsoráit. Néhány kortárs művész kiemelten foglalkozik a halálbüntetés kérdésével.
Íme egy gyönyörűen illusztrált könyv, amely megtanít klimtül, warholul, kahloul alkotni. Elő a filcekkel, a félig beszáradt temperákkal, ollókkal és ragasztókkal!
Sandro Miller legendás portréfotós legutóbbi projektje szokatlan módon tiszteleg a világtörténelem ikonikus portréképei előtt.
Robert C. Wiles fotója hetven évvel ezelőtt sokkolta a világot. Evely McHale történetét mind a mai napig rejtély övezi.
A tárlat látogatói úgy jellemezték Rama képeit, hogy azok összezavarják az elmét és rémálmok megfestett vízióját juttatják az ember eszébe.
A fotók tavaly készültek, de csak most váltak ismertté. Ezért nálunk minimum homofób autodafé járt volna.
Mennyivel menőbb egy sárkányos/madárkás/vámpírnős autóból kiszállni például, akár a focivébén, mint valami sorozatgyártott fényezésből?
Miért kellett az „ukrán ősember” egy napjáról fogalmazást írniuk kárpátaljai magyar iskolásoknak? Kiderül Tóth István könyvéből, amely az egykori Szovjetúnió bizarr örökségét, különös mentalitásait, magyar történelmét tárgyalja. (Bakos András recenziója A peremvidék világbirodalma című kötetről)
Hosszasan néztem a Szépművészeti Múzeum Newton-kiállítását, és már annyira sem értem a feminista háborgást, mint amennyire korábban érteni véltem. Grozdits Hahó kiállításkritikája.
Hitchcock nem csak a feszültségkeltés, a suspense nagymestere volt, hanem a kukkolásé is. A voyeurizmusra való igény, a titkos leskelődés vágya mindig is izgatta a fantáziáját: a Hátsó Ablak című filmjében központi motívummá tette a kukkolás aktusát. Szükségszerű irónia, hogy a Hitchcockban az ő személye, az általa felépített legenda vált a perverzitásig kíváncsi tekintetek áldozatává.…
A kiállítás címe „Másik Magyarország”. Milyen Bukta Imre Magyarországa, és mennyiben „más”? (Béresi Csilla írása a kiállításról)
Különleges tanácsok böngészőknek az www.art.sy weblapon: "Ha kedveled Jackson Pollock képét (No. 1), akkor tetszeni fog Mark Rothko alkotása is (No. 18.)"
Be more contemporary – hirdeti a 2012. november 7-11-ig tartó izgalmasnak ígérkező nemzetközi kortárs képzőművészeti bemutató és vásár bejáratánál kirakott plakát. (Csanda Mária tudósítása és fotói)
Van egy kör előnyünk – Jelenits István megnyitója a Ludwig Múzeumban. (Csanda Mária tudósítása és a fotói)
Robert tudatosabban akart a legfelsőbb művészkörök tagja lenni, „aki dudás akar lenni” idézte a fordító, valóban megjárta a poklot, szélsőséges viselkedésmódokat próbált ki, beleértve szado-mazo bárok látogatását. Csanda Mária tudósítása Patti Smith „Kölykök” című könyvének bemutatójáról a Ludwig Múzeumban.
Míg a női akt évszázadok óta magától értetődő téma a képi ábrázolásban, és kiállításokon is gyakran szerepel, a férfi akt először csak mitológiai összefüggésben bukkant fel. A képen: Maria Lassnig: A biológus.
Patti Smith – a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző – fiatalkorának és egy elveszett generációnak állít emléket Kölykök című könyvében. Beljebb egy részletet is olvashattok a könyvből.
A kiállítás a művész kettős szerepéből indul ki, abból a sajátos dialektikából, hogy a művész gyakran egyszerre létrehozója és főszereplője is saját műveinek.
Többnyire provokatív homoszexuális töltetű fotóiról ismert, ahonnan a szado-mazo szubkultúra kellékei sem hiányoznak. Ám ez még nem lenne több pornónál. (Béresi Csilla kritikája)
