Archív

A hős, a hősnő és a szerző – kiállítás a Ludwig Múzeumbanban

Ludwig

A kiállítás a művész kettős szerepéből indul ki, abból a sajátos dialektikából, hogy a művész gyakran egyszerre létrehozója és főszereplője is saját műveinek.

Hol vannak, vagy hová tűntek a hősök? Azok, akiket a 19. századi regényekből olyan jól ismerünk, akik a romantikus történetekben nehéz körülmények és megpróbáltatások közepette is fennmaradnak, sőt, diadalmaskodnak. Talán ők azok a katonák (is), akiket Pete Seeger 1960-as évek eleji szerzeménye megénekelt, és akik a temetőkben végezték hősi életüket. Manapság már az irodalmi művek tárgyalásánál sem igazán használjuk a „hős” megnevezést, sokkal inkább szereplőkről beszélünk. Ebből a szempontból érdekes az a már-már nosztalgikus felhang, melyet az Európa Kiadó száma sugall, hogy a moziban még vannak igazi hősök. Talán nem teljesen véletlen a hős előfordulásának e helyszíne, mivel a hős létezése előfeltételezi egyfajta, hagyományos értelemben vett történet meglétét. És ezeket a történeteket manapság kevésbé a regényekben, mint inkább a filmekben találjuk meg.

A kiállítás a művész kettős szerepéből indul ki, abból a sajátos dialektikából, hogy a művész gyakran egyszerre létrehozója és főszereplője is saját műveinek. Ez részben a szerző/alkotó megváltozott szerepének köszönhető, amennyiben a művész már nem a mindenhatóság és a kívülállóság pozíciójából kíván a nézőkhöz „szólni”, hanem egyfajta sajátos párbeszédbe kíván lépni a közönséggel. A művész átalakult szerepfelfogása visszahelyezi őt a társadalom közegébe, részben a személyes megközelítés hangsúlyos megjelenése révén, részben pedig korábban kevésbé jelentős társadalmi szerepek felvállalása által.

A különféle szerep-felfogások sokféle lehetséges viszonyulást eredményeznek: a művész kerülhet a mágikus erővel felruházott alkotó, a szenvedő emberi lény, a társadalmi szerepében elfogadott férfi, illetve nő, vagy akár a társadalmat kritikusan, olykor iróniával szemlélő tervező szerepébe. Néha mindezt egy személyes nézőpontból megjelenítve tárják a nézők elé az alkotók, máskor meg szinte társadalmi víziót kínálnak számunkra. Néha távolságtartással tekintenek témájukra, máskor meg személyes érintettséggel. A kiállítás ezen különböző művészi pozíciókat és stratégiákat kívánja bemutatni a Ludwig Múzeum gyűjteményének emblematikus, illetve kevésbé ismert művei segítségével. A kiállításon számos új szerzemény mellett (Beke László, Bukta Imre, Csáki László, Ion Grigorescu, Ladik Katalin, Allan Sekula, St.Auby Tamás, Tibor Zsolt) a gyűjtemény ritkábban látható darabjai szerepelnek (Lourdes Castro, Nat Finkelstein, Alfred Hrdlicka, Molnár Péter, Marta Pan).

Kiállító művészek:
Baranyay András • Beke László • Beöthy Balázs–Németh Hajnal • Joseph Beuys • Bukta Imre • Lourdes Castro • Chuck Close • Csákány István • Csáki László–Pálfi Szabolcs • Marta Deskur • Drozdik Orshi • El-Hassan Róza • Erdélyi Gábor • Fátyol Viola • Nat Finkelstein • Gérard Gasiorowski • Gémes Péter • Gerber Pál • Teodor Graur • Ion Grigorescu • Gulyás Gyula • Gyenis Tibor • Hajas Tibor • Alfred Hrdlicka • Piotr Jaros • Károlyi Zsigmond • Kele Judit • Kis Varsó • Komoróczky Tamás • Koncz András • Ladik Katalin • Maurer Dóra • Molnár Péter • Ciprian Mureşan • Németh Ilona • Nagy Kriszta • Tatjana Nazarenko • Marta Pan • Pablo Picasso • Dmitrij Prigov • Arnulf Rainer • Allan Sekula • St.Auby Tamás • Mladen Stilinović • Szalai Tibor • Tibor Zsolt • Tót Endre • Rosemarie Trockel • Jeanne van Heeswijk • Wolf Vostell • Andy Warhol

A fotón:

Ion GRIGORESCU: Önarckép a konyhában vasalás közben / Ironing Self-Portrait in the Kitchen, 1976

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top