Véleményhorizont

Mindig ingoványos területnek számított a helytörténetírás. A solymári várról megjelent kiadványt nyugodtan nevezhetjük reményt keltőnek.

A The Last Anniversary című crossover kortárs opera célja rávilágítani az Unió, Afrika és a Föld többi kontinensén máig akár életeket követelő kirekesztő, rasszista jelenségeire.

A Central European Fashion Days legjobban várt eseménye tagadhatatlanul is a Gombold újra! döntője volt, amin háromszor tízezer eurót nyertek a kiválasztottak. Mondjuk is, mutatjuk...

Lehetnének bárhol a világon, ahol a GDP elég magas ahhoz, hogy az ember egy alpesi síútra tartogassa az önismereti feszültségét.

Az alternatív színházaknak van egy már klasszikusnak mondható jó szokása: a nem-színházi közeg. Az Artus Színház bázisáig is kvázi fél órás villamosút vezet, hogy ott...

Amikor éppen a kamerával szemben terpesztett és feszült a földön, azon töprengtem, hogy a sok jelentés közül mire figyeljek. Tekintélyes volt a választék.

Hogy valahol a tizedik percnél eljön egy pont, amikor a film kegyelmet nem ismerve beleprésel minket abba a párnás székbe. Hogy ezt aztán apró kilengésekkel...

A keretes szerkezet nagyon fontos ebben a darabban, amelyet egyébként maga a színész írt és rendezett.

Banks súlyos betegség következtében 2013 júniusában hunyt el, rajongók millióit rendítve meg világszerte, és hatalmas űrt hagyva maga után...

VanderMeer mindeddig szinte semmit nem árult el az X-Térségről, illetve amit mégis, az csak összezavarta az olvasót.

Pannonica de Koenigswarter – született Rothschild – egyetlen dal miatt fordított hátat mindennek és lett a New York fekete zenészeinek patrónusa: a Bárónő.

A Pisti a vérzivatarban című előadás premierjéről csak jókat hallottam, de a sokat ígérő Örkény-adaptáció életem egyik legnagyobb színházi csalódása volt.

Ki van a víz tetején? Mi van a víz alatt? Melyik az érdekesebb? Melyik a lényegesebb? Bertók László manipulálja a tekintetünket, a figyelmünket.

Megérkezett a magyar mozikba is az Ida című film, amiről tavaly már ódákat zengtük: most leteszteltük, hogy idén is tetszik-e.

Olvasás előtt – a szerzőt/kiadót nem ismerve – aggódtam, hogy az újult erővel támadó nemzeti giccs tobzódik a Lovagkirály ürügyén. Tévedtem.

Ha nem is semmiből, mint Isten, de teremtett az ember – állítja Westerman a lipicai ló ürügyén – ráadásul önmagánál tökéletesebbet, ami Istenről nem elmondható.

Tojd le, mit mondanak a felnőttek, mert az ő begyepesedett dumájuk, minél idősebbek, annál érdektelenebb. (Könyvkritika)

A kiadványt a Stefánia Palotában mutatták be augusztus 28-án, csütörtökön. A szerző versei esztétikai szempontból sem igazán értékelhetők.

Harsányi Attila úgy ugrott, úgy forgott át egyik karakterből a másikba, hogy majdnem összeroskadt alatta a forgószék.

Végre! Született egy olyan bor-könyv, amelynek szerzői tudják, hogy tapasztalni és élvezni kell, és háttérokosság is lehet közérthető, meg érdekes.

Zsarolás, rablótámadás, netkalózkodás, sms-rágalom, drog, béna zsaruk, eszes tinik: Balla Adrienn, a tininyomozó tarol.

Ha az ember éppen kapcsolatok között keresi saját értelmét, a kötetben megszületik egyfajta hangulat, ami fanyar, olykor pimasz helyzetjelentést ad erről.

Soha nem rajongtam a kalapács-egyszerűségű akciófilmekért, és ezen nem változtatott a Feláldozhatók 3 sem. Nehéz lehet ennyi sztárral ilyen unalmas filmet csinálni!

Végre! Végre valami jó. Nem igaz, hogy a vers halott – Varga László Edgár Cseréptavasz című verseskötetéről.

Hol tehet igazán maradandó károkat az egymásba kapaszkodó pénz, ízléshiány és a tudatlanság? Ott, ahol az eredmény évtizedekre szól!

Jan Grue novellái hihetetlen szabadságról árulkodnak, olyan ember szabadságáról, aki járni nem tud, de szabadon szárnyalni annál inkább.

Kevés nyomasztóbb kötetet olvastunk mostanában. Pedig néha fellélegeznénk. Serestély Zalán feltételes átkelés című kötetéről.

A Rosie-projekt főhőse lehet a XXI. század Esőembere, a könyv sikere által a figyelem középpontjába kerülhetnek az Asperger-szindróma foglyai.