+ Irodalom

Egy mentális rendellenesség irodalmi diadala – A Rosie-projekt

Rosie-Project-Graeme-Simsion

A Rosie-projekt főhőse lehet a XXI. század Esőembere, a könyv sikere által a figyelem középpontjába kerülhetnek az Asperger-szindróma foglyai.

Graeme Simsion: A Rosie-projekt – Ésszerű szerelem – Libri Kiadó, 2014 – Fordító: Sziklai István – keménytábla, védőborító nélkül, 400 oldal – ISBN 9789633103524

Biztos vannak még olyanok, akik az 1988-ban készült Esőember (Rain Man) című film kapcsán kezdtek odafigyelni az autizmusra és az autistákra. Az amerikai film sikere (kivételesen) nem csak financiális szempontból értékelhető: sokat segített abban, hogy az idegenkedés helyét felváltsa az együttérzés. A Rosie-projekt című regény – ha eléggé sikeres, akkor nyilván a későbbiekben hollywoodi filmként – hasonló esélyt adhat az Asperger-szindrómásoknak… És nem mellesleg sokkal-sokkal Don Tillman professzor – minden drámaiságával együtt – sokkal viccesebb, mint a Dustin Hoffman által megformált Raymond Babbit. Az érzelmek megélésére képtelen főhős szerelmi útkeresése pedig (talán) még a testvéri kapcsolatok újraépítésénél is hálásabb téma… ha sikerül jól megírni!
Az új-zélandi születésű ausztrál írónak, Graeme Simsion-nak sikerült. Tegyük félre egy pillanatra az írókról és az írásról alkotott romantikus elképzeléseinket, s próbáljuk meg azt képzelni a regényírásról, amit a világ szerencsésebb felében már tudva tudnak:
világunkban a regényírás elsősorban szakma, aminek egyik – nem is utolsó mércéje – a fogyaszthatóság. Itt is összetevőkről és arányokról, mesterfogásokról és trükkökről van szó.

Pont úgy, mint a konyhában!

Egy csipet fehérbors, egy kis bazsalikom… Simsion tudja, hogy mit csinál, és azt is, hogy miként. Főhőse és a történet „mesélője” Don Tillman, az aspergeres tudós, aki miközben az Asperger-szindrómáról tart előadást, azt sem tudja, hogy ő érintett. Saját állapotát úgy határozza meg, hogy „másként van bedrótozva”, és ez igaz is. Napjait percre pontosan beosztja, a megoldandó problémákat projektté szervezi, érzelmeit pedig nem megéli, hanem megvizsgálja. Közben – végtelenül racionálisan – azon dolgozik, hogy minél kevésbé lógjon ki a hétköznapi emberek közül. De, lehet-e „végtelenül racionálisan” nem-kilógni? Lehet-e egy aprólékosan megszerkesztett kérdőív segítségével feleséget találni? Ész-szerűsíthető-e az emberek közötti kapcsolat? Kellenek-e barátok egy aspergeresnek?

A Rosie-projekt szerzője ezeket a kérdéseket járja körül úgy, hogy az Olvasó kacag, miközben megkapja saját élete fontos kérdéseit a mások válaszai közé rejtve. Simsion könyve egyszerre súlyos és könnyed, vidám és komoly, szürreális és reális. Még az előre borítékolható happy end is szükségszerűnek és helyénvalónak tűnik. Pedig, ha végiggondoljuk, nem is biztos, hogy boldogságba fullad a történet, egyszerűen csak jó pillanatban ér véget.

Don Tillman története nem tartozik azon egyszerű olvasmányok közé, amiket másnapra elfelejtünk, és nem ciki igénybe venni a Google-t, ha többet szeretnénk tudni arról a tünet-együttesről, amit az osztrák Dr. Hans Asperger (1906-1980) harmincnyolc éves korában leírt.

Ha valaki arra vágyik, akkor meghallgathatja angolul a teljes könyvet:
https://www.youtube.com/watch?v=Pfvo4GdUx-Q

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top