Műnyomó

A beszélgetésben szó esik még a zeneszerzők megfelelési kényszeréről, az Isten és a vallásosság szerepéről Kecskés D. Balázs műveiben.

A magányom teret biztosít nekem. Teret a gondolkodásra, az érzésekre, a fikcióra. Ez az én szabadságom. Repkő Ágnes: Tetőablak.

Ott álltam a kedvenc focipálya sarkán, ahol, úgy terveztem, hosszú délutánok meccsei várnak ránk. De még csak labdába sem rúgtam.

Három, a második világháború során a Vörös Hadsereggel folytatott harcokban elesett, ismeretlen magyar katonát temettek újra a lengyelek.

A lány, aki némileg alacsonyabb volt nála, fejét félre fordítva, ajkait kissé összeszorítva szemében óvatos kíváncsisággal nézett rá. Randevú.

A buszmegállóhoz érve eszébe jutott az orvos pillantása. Tetszett a dokinak, lopva a szoknya alól kivillanó lábát nézte.

Az ebéd közben szóba került, hogy élete legnagyobb vágya, hogy Puskás Ferencet - a legismertebb magyart -, egyszer életben is lássa.

A mindig úriember Kepes András a megbeszélt időben ott is volt, a verandán ott cigarettázott Marquez, hóna alatt egy kis könyvvel

A pad lehetőség, hogy megosszuk, megvitassuk a problémát, megismerjük a másikat, és felkaroljuk, ha arra van szüksége.

Kiszámíthatatlan állapotom ellenére a Főnök nem adja fel azt a tervét, hogy bevisz Jakarta központjába, és megmutatja...

Az élő beszélgetés, a személyes jelenlét pótolhatatlan? Nézzük meg, mit gondolt a beszélgetésről Nemes Nagy Ágnes 1981-ben.

A székely pásztor, egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi.

Az öreg ház története: Ha gazdagok lettünk volna, kicsinosítjuk, és megtartjuk hétvégi háznak. Valakit fogadtunk volna, aki gondozza a kertet és az udvart.

Miért van az, hogy a nőknek földöntúli boldogságot szerez, ha egy pasit el tudnak csábítani egy másik nőtől?

Meglepve néztük az úttesten lassan haladó, csörömpölő harckocsioszlopot, ami nem akart véget érni - Juhász Sándor írása.

A gyerekkor elmúltával 1984-ben jártam ismét Vácon, egy fotós hétvégén. Akkor „lőttem” az itt látható képek közül az utolsó kettőt.

És ki kellett adniuk az információkat, dokumentumokat. Mint kiderült, a magánnyomozó egyetlen ügyfeleként kiváltságot élveztem.

A tavaszi szél fehér szirmokat szitál köré. A teraszon már-már undorítóan boldog Ferenczi család. Négy generáció titkát fürkészem négy hete.

Többnyire hazugságokat gyártott arról, hogy amikor kettesben maradtunk, miféle gonoszságokat műveltem vele...

Kosztolányi Dezső Anya című versével köszöntjük az édesanyákat. Osszatok meg velünk, más, Anyák napjára készült verseket is.

Saci lehajtotta a fejét. Ez csak félig volt igaz. Tudta, hogy úgysem lesz képes Anyu szemébe nézni, amíg el nem árulja neki, hogy vétkezett.

Ha a választás után (előtt?) van egy kis időd, és van kedved elolvasni Móricz Zsigmond vígjátékát, akkor itt találod.

A kötél senkiben sem kelti a szabadság érzetét. Senki nem gondol szárnyalásra, végtelenségre. A kötél kényszer.

Én 50 évesen kisportolt és feszes húsú voltam. Rendben van, most már akkor Petike is meggyőződhetett erről élesben.

A 90-es évek elején a kosárlabda csarnokok is másképp működtek, mint régebben. A csarnokok megteltek, valahogy divat lett meccsre járni.

Kosztolányi Dezső: Tizenhat éves lányok, akiknek teste-lelke / szűztiszta, harmatos volt, a mellükön mutatták / a részeg katonák dühös, veszett marását.

Az Elutasított versek történetében Nógrádi Gábor négy versére emlékszik vissza, amelyek különböző okok miatt nem jelenhettek meg.

A Szikrák közül egy: „Kedves barátom, hadd áruljak el egy nagy titkot: Ne várjon az utolsó ítéletre. Minden nap az van.” (Camus: Pestis)

Üvöltöm, hogy odafönt is lehessen hallani, hogy a kuka szó a magyar köznyelvben az 1920-as évek végén tűnt fel - Fehér Nóra írása.

A szikrák közül az egyik: „Minden élet figyelmeztetés. Legyen a halálom is az!” (Jan Palach, Prága, 1969. január 16.)