Vekerdy Tamás: Nem az a gazember, aki hazudik, hanem akinek nem lehet megmondani az igazat
Vekerdy: A gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik.
Vekerdy: A gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik.
A szándék mégiscsak arról szól, hogy olyan helyzetbe hozzanak, ami ellehetetlenít. Szeretném nem így érezni magam. Szeretném, ha nem ez lenne a kommunikáció, hogy ha kinyitod a szád, akkor megvonják a támogatást. Az általános helyzet érdekel, hogy miért lehetséges a közvagyon felett indoklás nélkül rendelkezni.
Látványosra sikerült Kulcsár Noémi rendezése, a darab ismeretében élvezhető is, és könnyű hozzágondolni a kimaradó, de lényegi mozzanatokat. Azonban ha valakinek ismeretlen, az ne ebből a változatból akarja megismerni Tennessee Williams mélységeit.
A huszadik század elejéig kell visszamennünk, ha a világ legelső szupermodelljére vagyunk kíváncsiak. Evelyn Nesbit, a szálfa termetű, rézhajú philadelphiai szépség a legkeresettebb művész- és divatmodell volt a tizenkilencedik század végi Amerikában.
Találmányok viszik előre a fejlődést. Most azokról lesz szó, akik annyira hittek ötletük működésében, hogy az életüket adták érte.
Az exférjjel megbeszélni a következő esküvői ruhát teljesen hétköznapi esemény a filmben. Mivel nagyon könnyű követni őket, könnyedén elmélkedhetünk a szereplők motivációin, és mintegy mellékesen felmérhetjük a saját magunk és a másik gondolkodását, mondjuk az első randin.
Jelenleg az országban azoknak könnyebb támogatást kapniuk, akik társulatban gondolkodnak, mert a társulat sztereotípiát épít, ezért könnyebb dönteni a sorsa felől.
Fogalma sincs, mit szeretne igazán, mindent meg tud oldani három kiló fagyival, egy vörös magassarkúval, vagy a Miatyánkkal. És képtelen elmondani egy épkézláb mondatot. Tényleg ez volna a nő? (Színikritika)
Kleistnek A heilbronni Katica volt az egyetlen drámája, amely még életében nagy sikert aratott, ő maga írta róla, hogy az érzés minden fioláját, égieket és földieket akarja kinyitni. Megnéztük a Jurányiban.
A Láttam, mi történt tele van sztereotípiákkal, de úgy, hogy még a kínos vagy szomorú mozzanatokban is akad szerethető könnyedség. A beszámolók sorozata bemutat, annak ellenére, hogy nem részletesen, nagyon alaposan.
Matthew Plummer-Fernandez képzőművész azzal kísérletezik, hogy a Tate múzeum online archívumából behívott festményekről a számítógépet kérdezi, mondja el, mit lát a képen. Az eredmény időnként zavarba ejtően szürreális.
A svájci hegyekben barangolva, és egyébként is szép magaslatokhoz érkezünk a Sils Maria felhői című filmben. Felmerülnek férfiak ebben az ösztrogéntől bugyogó történetben, mintegy mellékszálként, válás, régi kapcsolat, új, de amikor már azt hinnénk, hogy valamire jó volt bedobni őket, de elsikkadnak ahogy jöttek.
Mindig reméltem, hogy miután végzek az egyetemen, valaki felfedez, de ez nem így működik. Kapcsolatokat kell építeni, lehetőségeket teremteni, de nem vagyok jó benne, mert nagyon izgulok és túl csendes leszek mások előtt. Általában elbátortalanodom, és visszamegyek a pincébe festeni.
Minden álomszép, oda voltam értük. Viszont nem akart elmúlni az a benyomásom, hogy Molnár Csabáék hülyének néznek. Akár cirkuszban is lehettem volna, és akkor nem hiányzik a lenyűgöző technikai tudás és látvány mellé az egységes feszesség, aminek a hiánya bosszantóvá vált valahol a darab felénél.
A bábozás műfaja nagyon sokat köszönhet a gyerekkornak. Nem tudom, van-e más műfaj, ami felé a cserecipő kényelmének, vagy az alvós plüssnek kijáró bizalommal fordulunk. A Hups! Crew-t láttuk a Trafóban.
Mintha a szomszéd drámájába hallgattunk volna bele, de szabad, hiszen jegyünk van Dollár Papa Gyermekeinek előadására. Annyira közel van fizikailag, hogy lelkileg is megkerülhetetlenné válik.
Szó lesz arról, hogyan lát minket az író, és kik hívnak minket hegyesfogúnak, bemutatunk egy férfit, aki országunkat választotta szívbéli hazájának.
Hogyan tud egy festmény, egy szimpla fehér felület, vagy színörvény jelenteni valamit? Mert tud, és jelent, az absztrakt ereje a modern idők egyik legmeghatározóbb újítása.
Ha az ember pár évig játszik az utcán, egy idő után eszébe jut, hogy olyan zenekart kellene összehozni, amivel koncerten játszhat, belépőért.
A belesdiek igyekeznek felújítani a Szárcsa 11-et, a monarchiából megmaradt állóhajót, hogy lendítsenek valamit a valóságukon, és némileg sikerül is. Bár a cím, Titanic vízirevü, kicsit aláássa a reményt.
Szegény mindenki végiggürizi az évet, aztán karácsonykor, a közhelyig ismételt szeretet ünnepén, rátesz egy lapáttal, ha nem vigyáz.
Szerepel a sorban színdarab egy családról, akik valahogy igyekeztek túlélni a nyolcvanas-kilencvenes évek időszakát, és van itt megrázó román történet a 16 éves forradalmárról, aki krétafeliratokkal kavart fel egy kisvárost.
Fontosabb, hogy mennyire tekintünk demokratikus intézménynek egy-egy előadást, művészetet vagy a társadalmunkat összességében. A civil részvétel és társadalmi felelősségvállalás felé tartunk, azt látom, hogy így tud létjogosultságot szerezni magának a színház és a kortárs művészet.
Nyár elején elmorzsolhattuk a búcsú könnyeit az iwiw végleges bezárása miatt, szeptemberben meghallgattuk, ahogy Leonardo DiCaprio lekapta a tíz körméről a világ vezetőit a klímacsúcson, hogy csak környezetvédelmi tudatossággal van jövőnk a bolygón.
Van filmajánlónk az Oscar-díjra jelölt Lavináról, nyugodt szívvel ajánlom terápiás célzattal, aztán egy eszmefuttatás arról, hogy honnan ered a hűtlenség, a téma egy nagyon furfangos reklám apropóján került elő.
Sokkal több irigység és féltékenység hajt, mint amennyit udvarias bevallani. Nem írnék, ha nem botlanék időről időre olyan könyvekbe, bekezdésekbe, versekbe amelyek mélyen iriggyé tesznek - villáminterjú Kei Millerrel.
Megvan az emberben, hogy ösztönösen felhúzza az orrát az ilyen alakoktól, hogy aztán lopva vissza-visszapillantson rájuk. Mert érdekesek, mert nekik lehet sárban fetrengeni, alázni és alázkodni, annyira őszintén nyersek, hogy oda akarunk figyelni rájuk.
Ha lenne egy lámpám, egy karosszékem és egy érdekes könyvem, akkor egyszerűen folytatnám az életemet - villáminterjú Marilynne Robinsonnal
Isten ezért is érti meg az embert, mert nagyon nehéz önellentmondásban élni. Megvan bennünk a végtelen meg az örök értékek iránti vágy, de közben a kicsinyesség is.
Ha hungarikumokról, tipikusan magyar dolgokról beszél az ember, akkor általában hátsó szándékkal teszi.
Megvan a maga bája, és biztos, hogy vastapsot kap az a dráma, amely rólunk szól, de ez önmagában kevés.
Amikor szerencsétlen férfiak kénytelenek a kockahasukat felrakni az internetre, mert azt hiszik, hogy pocakosan nem kellenek a nőknek, akkor baj van. (interjú)
Amikor indultunk, még nem is volt szó róla, hogy a környezetvédelem és az étkezés milyen fontos kapcsolatban áll. Most pedig már városi kertek zöldellnek, közösség épül köré, nagyon megugrott az érdeklődés az elmúlt két évben.
A pop art sosem csak a nyugati fogyasztói kultúra ünneplése volt, hanem sokszor a köz tiltakozásának felforgató, kritikus hangja is.
Nem hiszem, hogy 89-ben új korszak kezdődött, mert ma is a következményekben élünk.
Mindaddig meg is marad az igény a viszony.hu-ra, meg egyébként is a félrelépésre, amíg házasságok köttetnek anélkül, hogy az ember kiismerné önmagát.
Színészként kalandot várok, örömmel megyek be a színpadra – rendezőként megfulladok a takarásban a tehetetlen felelősségérzettől.
Jobb volna a demokrácia, mint a diktatúra? Szerintem ez csak egy vélemény. A demokrácia is lehet nagyon elrontott, és a diktatúra is lehet biztosabb.
Murakami Haruki könyvében a valóság elemeit metafizikai valóság egészíti ki, ami hol vicces, hol melankolikus, de mindenképpen abszurd.
A művészet piacát áthatja a szemnek szóló fogyasztás, hogy legyen mivel megmutatni a gazdagságot.
A főhős dzsekije és izomtrikója olyan tökéletes szögben állnak még egy évnyi éhezés és nem alvás után is kidolgozott felsőtestén, mintha éppen egy plázabolt ruhareklámjához fotóznák.
Operett, musical, krimi, meg egy kicsit valóság show. Tele van teátrálisan sötét titkokkal, amiket az ember ilyen fénybe állítva nem tud komolyan venni. Ritkán látok ennyi embert halálon nevetni, de tényleg vicces, mert a karakterek is azok.
Történészként olvastam, tanultam, kutattam, megtudtam dolgokat egy adott időszakról, de azt nem, hogy milyen lehetett az élet valójában. Ha elképzelek egy vámpírt, aki élt I. Erzsébet idejében, akkor lehet válaszom.
Két nő és egy férfi, no meg a pincér. A Pokolban. De hol is van az a Pokol?
Miként ábrázolja önmagát a város, hogyan viselkedik, milyen képet mutat önmagáról és milyen erős az identitása? - interjú.
Nem szeretném lelőni a poént, a gyönyörű képekkel dolgozó történelmi film ijesztően aktuális kérdéseket dob fel a szabad gondolkodásról, cselekvésről, hatalomról, párbeszédről. Meg az ember életéről, hogy mi történik akkor, ha felborul az efféle egyensúly.
Két forgatókönyvre lehet számítani, az egyik az, hogy a netadót a cégek fogják kifizetni, nem a fogyasztók. A másik, hogy valamilyen módon előbb vagy utóbb mégis áthárul a fogyasztókra.
Látom, ahogy mindenki a mobiljára tapad. A jövő ilyen lesz, nem lesz más kapcsolat, csak gépeken keresztül, erről szól az új előadás, ismét rengeteg technikával - mondja Keez Duyves.
Az egész előadás közben az motoszkált bennem, hogy ez most jóval tovább ment Shakespeare-nél.
Még egy híres műkincsrabló is azt nyilatkozta a cikkben, hogy nagyon amatőr húzás volt.
Lackfi szerint tök jó, hogy szenvedélyes reakciók születtek, nem maradtunk a régi, jól bevált unalomnál.
A 21 éves menekült férfinek mutattak egy térképet Ausztriában, ahol a világító országok még fogadtak menekülteket. Kolumbiát választotta, mert az középen van, és a történelemtanárától tanulta, hogy jó az arany középút.
Érdeklődő gyerek vagyok, szívesen veszem a választ, hogy 2014-ben, amikor a Marson robot mászkál, az üzenetemre egy percen belül válasz érkezhet a bolygó másik feléről, hogy várhatok néhány mozijegy kinyomtatására több mint egy órát.
Az előhívás utáni közös képnézegetés alatt, szembesülve a hibával, mindössze ennyit lehet mondani a kitakart fejű barátnak: Bocs, Zsolti.
Mesélt az írásban arról, hogyan látott be egy tankkal szétlőtt ház első emeletének polgári lakásába '56-ban, ahol a félig a levegőben lógó zongora Dali szürrealizmusát később hétköznapivá tette számára.
Jöttek és mondták nekem az első könyv után, hogy idefigyeljen főnök, van egy olyan sztorim, hogy le fog hidalni, ha ezt meghallja.
Nincs más lehetőség, vagy a könyv marad az olvasás eszköze, vagy olyasmi követi, ami hasonlítani fog ahhoz, ami a könyv soha nem szűnt meg lenni, a könyvnyomtatás előtt sem.
Traumatikus élmény lehet, ha az első arab esküvő, amin részt veszel, a sajátod. Mert akkor ahhoz képest a Bazi nagy görög lagzi visszafogottnak tűnik majd.
Lehetnének bárhol a világon, ahol a GDP elég magas ahhoz, hogy az ember egy alpesi síútra tartogassa az önismereti feszültségét.
Az önkormányzati választások dátuma biztos véletlen egybeesés az árakkal, hiszen ilyenkor jobban kell a krumpli télire.
Amikor éppen a kamerával szemben terpesztett és feszült a földön, azon töprengtem, hogy a sok jelentés közül mire figyeljek. Tekintélyes volt a választék.
Ahol ma tetováló szalon és cukorkabolt működik, száz éve még lányok lógtak az első emeleti ablakokból, hogy választani lehessen közülük.
Az is lehet, hogy valamiért megtagadták az eltemetésüket a főbb templomban, mert külföldiek, betegek vagy bűnözők voltak.
A keretes szerkezet nagyon fontos ebben a darabban, amelyet egyébként maga a színész írt és rendezett.
Az, hogy egy villódzó monitort bámul a gyerek alvás/kaja/suli/valódi húsvér barátok nélkül, egy tünet.
A jövőnket a bolygón csak akkor képzelhetjük el, ha tudatosan fejlődik a fajunk. Ez a legsürgetőbb üzenet, az utolsó utáni lehetőség.
Elméletileg lehetséges a megfelelő genetikai átültetésekkel, hogy egy embernek zöld, fotoszintetizáló bőre lehessen.
A belvárosban megnyíló üzletek a környék közösségi életét is felpezsdítik, rendbe szedik őket, és a beköltöző (kezdő) vállalkozások/projektek kipróbálhatják magukat „működés” közben.
Somody Imre, a hely tulajdonosa hozott széket nekünk. Szimpatikus húzás. Aztán nagyon őszintén elmesélte, hogy milyen változtatásokra volt szükség ahhoz, hogy a hely nyitva maradhasson.
"Ahogy elkezdtük a darabot, akarva-akaratlan jött a vágy, hogy kifaggassam a nagyit". Az HBO Terápia című sorozatának Zsófija új szerepekben.
Az alperes jogi képviselője szerint a lemezen hallható anyag nem hangzott el a kiállításon. Mondta ezt öt perccel azután, hogy kijelentette: a lemezt nem is kapták meg.
Olyan illatot árasztott, mint a szerelmeslevél amit ötödikben kaptam a bébe járó Tomitól, aki később bevallotta, hogy apukája Denim arcszeszét öntötte rá, mert látta egy filmben, hogy ez romantikus és csábító.
A sejtelmes nevű Adult Night rendezvényeken sört és bort lehet kapni, és nyugodtan rákattanhatnak azok is, akik elérték a büntethető életkort.
Manapság ez nem is nehéz, itt az internet, állandóan kommunikálunk, a fiatalok jól használják a közösségi lehetőségeket. Az oktatásban is megjelenhet, gondolkodunk csereprogramokban.
Az előadás minden mondata a szereplőktől ered, mindenki azt mondja el, amit önmagáról fontosnak és igaznak gondol.
Hidakat, tereket, és főleg embereket fényképeztek, katonát a hóna alatt kisbabával, lányokat, ahogy hazafelé tartanak mise után. Marquis-t humanistának tartják, amit nem is cáfol, de a felesége Susy Fischer, Capa unokahúga azt mondja, tulajdonképpen arról van szó, hogy az emberek nagyon érdeklik.
A felismerés abban a pillanatban ért, amikor éppen a boncolásban használatos y-metszést hajtottam végre egy kanapén.
Imre Erzsi színésznő a Szamosba fulladt, mert a csónakjelenetben nem a rendezői utasításoknak megfelelő oldalon ugrott vízbe, és elsodorta egy örvény. Furcsa módon így maradt fent a neve az utókornak.
Ha az ember éppen kapcsolatok között keresi saját értelmét, a kötetben megszületik egyfajta hangulat, ami fanyar, olykor pimasz helyzetjelentést ad erről.
Azt sem tartom kizártnak, hogy külön épületet kap, valami azt súgja, hogy a Seuso-kincs hiányzó hét darabja záros határidőn belül Magyarországra érkezik.
A nagy térben mennyezeti állványra erősítve vizes palackokból, infúziós szerelékkel szabályozva csöpög a víz a műanyag vödrökbe.
Kézzel varrt konzervet, magazint, alkoholt, cigarettát vegyenek!
Akkoriban az 'Uraim, menjünk át Budára!' felszólítás erősen kétértelműnek hatott. Kéjhölgyből akadt bőven, a legtöbbjüket számon tartották.
A nyolcvanas években Bill Murray, Dan Aykroyd és Harold Ramis játszották a főszerepet két Szellemirtók-filmben is, és tervben volt egy harmadik.
Önkéntesek már hetek óta szúrkálják a földbe, falra a virágokat a Tower körül.
Macskássy művésznő az utcára sietett, kiabálva ürítették ki az épületet. Akkor már a padlás is égett, vagy százan állták körül a házat a Budafoki úton.
Az érintés olyan érzelmi gátakat tud áttörni, amelyeket egyéb módszerekkel sokkal tovább tartana akár csak feszegetni is.
Százszor könnyebben tudnánk élni az alapvető téveszméink nélkül. Mert nekünk nagyon jó, például kapunk levegőt, nem vagyunk megfulladva.
Számunkra egyértelmű, hogy a Caps Lock hisztihez való. Nekünk eltelhet egy nap úgy, hogy ki sem nyitjuk a szánkat, de elintézünk számtalan szociális kört.
Tizenhárom évvel ezelőtt a texasi művésznő elindult egy koncertre (nem emlékszik, kik játszottak) előtte utolsó simításként még rácsókolt egy papírzsepire,
A remake-ben tényleg egy elszánt koravén gyerek szerepel, aki az apját akarja megbosszúlni, és nem a Muzsika hangjából előtipegő, bájos arcú bakfis.
Nem szépíti, csak értelmezi a történéseket, legyen szó lefejezésről, karóba húzásról, a középkori magyar hiedelemvilágáról vagy személyes higiéniájáról.
Ki mitől rúgott be a regényekben? Az alkohol ilyen, medvék kötöződnek rendőrökhöz, Kingsley Amis-nál szépen ég tőle az ágy, Hardy figurái eladják miatta a feleségüket.
Idióta ötletek, szociális bénázás, rengeteg virítás és pénz. Rajtam kívül senki nem nevetett. Abszurd volt és idegesítő.
Fellélegezhetünk, a mutatványt sikerül sérülés nélkül kivitelezni. A megoldás nem bonyolultabb ugyan, mint egy vasárnap esti Columbo-epizód befejezése.
Mennyivel menőbb egy sárkányos/madárkás/vámpírnős autóból kiszállni például, akár a focivébén, mint valami sorozatgyártott fényezésből?
Tényleg maga Banksy nyilvánított véleményt műve eltávolításáról a Twitteren?
Ingázunk a választott otthonunk, és a hazánk között. Mindenki keresi az újat, a mást, mert egy élet nem elég, vagy mert pont az az egy túl sok.
Ajka a kor divatjával ellentétben résnyire nyílt, mintha mondani akarna valamit, fején a turbán sem európai jellegzetesség.