Vekerdy Tamás: Nem az a gazember, aki hazudik, hanem akinek nem lehet megmondani az igazat
Vekerdy: A gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik.
Vekerdy: A gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik.
A szándék mégiscsak arról szól, hogy olyan helyzetbe hozzanak, ami ellehetetlenít. Szeretném nem így érezni magam. Szeretném, ha nem ez lenne a kommunikáció, hogy ha kinyitod a szád, akkor megvonják a támogatást. Az általános helyzet érdekel, hogy miért lehetséges a közvagyon felett indoklás nélkül rendelkezni.
Látványosra sikerült Kulcsár Noémi rendezése, a darab ismeretében élvezhető is, és könnyű hozzágondolni a kimaradó, de lényegi mozzanatokat. Azonban ha valakinek ismeretlen, az ne ebből a változatból akarja megismerni Tennessee Williams mélységeit.
A huszadik század elejéig kell visszamennünk, ha a világ legelső szupermodelljére vagyunk kíváncsiak. Evelyn Nesbit, a szálfa termetű, rézhajú philadelphiai szépség a legkeresettebb művész- és divatmodell volt a tizenkilencedik század végi Amerikában.
Találmányok viszik előre a fejlődést. Most azokról lesz szó, akik annyira hittek ötletük működésében, hogy az életüket adták érte.
Az exférjjel megbeszélni a következő esküvői ruhát teljesen hétköznapi esemény a filmben. Mivel nagyon könnyű követni őket, könnyedén elmélkedhetünk a szereplők motivációin, és mintegy mellékesen felmérhetjük a saját magunk és a másik gondolkodását, mondjuk az első randin.
Jelenleg az országban azoknak könnyebb támogatást kapniuk, akik társulatban gondolkodnak, mert a társulat sztereotípiát épít, ezért könnyebb dönteni a sorsa felől.
Fogalma sincs, mit szeretne igazán, mindent meg tud oldani három kiló fagyival, egy vörös magassarkúval, vagy a Miatyánkkal. És képtelen elmondani egy épkézláb mondatot. Tényleg ez volna a nő? (Színikritika)
Kleistnek A heilbronni Katica volt az egyetlen drámája, amely még életében nagy sikert aratott, ő maga írta róla, hogy az érzés minden fioláját, égieket és földieket akarja kinyitni. Megnéztük a Jurányiban.
A Láttam, mi történt tele van sztereotípiákkal, de úgy, hogy még a kínos vagy szomorú mozzanatokban is akad szerethető könnyedség. A beszámolók sorozata bemutat, annak ellenére, hogy nem részletesen, nagyon alaposan.
Matthew Plummer-Fernandez képzőművész azzal kísérletezik, hogy a Tate múzeum online archívumából behívott festményekről a számítógépet kérdezi, mondja el, mit lát a képen. Az eredmény időnként zavarba ejtően szürreális.
A svájci hegyekben barangolva, és egyébként is szép magaslatokhoz érkezünk a Sils Maria felhői című filmben. Felmerülnek férfiak ebben az ösztrogéntől bugyogó történetben, mintegy mellékszálként, válás, régi kapcsolat, új, de amikor már azt hinnénk, hogy valamire jó volt bedobni őket, de elsikkadnak ahogy jöttek.
Mindig reméltem, hogy miután végzek az egyetemen, valaki felfedez, de ez nem így működik. Kapcsolatokat kell építeni, lehetőségeket teremteni, de nem vagyok jó benne, mert nagyon izgulok és túl csendes leszek mások előtt. Általában elbátortalanodom, és visszamegyek a pincébe festeni.
Minden álomszép, oda voltam értük. Viszont nem akart elmúlni az a benyomásom, hogy Molnár Csabáék hülyének néznek. Akár cirkuszban is lehettem volna, és akkor nem hiányzik a lenyűgöző technikai tudás és látvány mellé az egységes feszesség, aminek a hiánya bosszantóvá vált valahol a darab felénél.
A bábozás műfaja nagyon sokat köszönhet a gyerekkornak. Nem tudom, van-e más műfaj, ami felé a cserecipő kényelmének, vagy az alvós plüssnek kijáró bizalommal fordulunk. A Hups! Crew-t láttuk a Trafóban.
Mintha a szomszéd drámájába hallgattunk volna bele, de szabad, hiszen jegyünk van Dollár Papa Gyermekeinek előadására. Annyira közel van fizikailag, hogy lelkileg is megkerülhetetlenné válik.
Szó lesz arról, hogyan lát minket az író, és kik hívnak minket hegyesfogúnak, bemutatunk egy férfit, aki országunkat választotta szívbéli hazájának.
Hogyan tud egy festmény, egy szimpla fehér felület, vagy színörvény jelenteni valamit? Mert tud, és jelent, az absztrakt ereje a modern idők egyik legmeghatározóbb újítása.
Ha az ember pár évig játszik az utcán, egy idő után eszébe jut, hogy olyan zenekart kellene összehozni, amivel koncerten játszhat, belépőért.
A belesdiek igyekeznek felújítani a Szárcsa 11-et, a monarchiából megmaradt állóhajót, hogy lendítsenek valamit a valóságukon, és némileg sikerül is. Bár a cím, Titanic vízirevü, kicsit aláássa a reményt.
Szegény mindenki végiggürizi az évet, aztán karácsonykor, a közhelyig ismételt szeretet ünnepén, rátesz egy lapáttal, ha nem vigyáz.
Szerepel a sorban színdarab egy családról, akik valahogy igyekeztek túlélni a nyolcvanas-kilencvenes évek időszakát, és van itt megrázó román történet a 16 éves forradalmárról, aki krétafeliratokkal kavart fel egy kisvárost.
Fontosabb, hogy mennyire tekintünk demokratikus intézménynek egy-egy előadást, művészetet vagy a társadalmunkat összességében. A civil részvétel és társadalmi felelősségvállalás felé tartunk, azt látom, hogy így tud létjogosultságot szerezni magának a színház és a kortárs művészet.
Nyár elején elmorzsolhattuk a búcsú könnyeit az iwiw végleges bezárása miatt, szeptemberben meghallgattuk, ahogy Leonardo DiCaprio lekapta a tíz körméről a világ vezetőit a klímacsúcson, hogy csak környezetvédelmi tudatossággal van jövőnk a bolygón.
Van filmajánlónk az Oscar-díjra jelölt Lavináról, nyugodt szívvel ajánlom terápiás célzattal, aztán egy eszmefuttatás arról, hogy honnan ered a hűtlenség, a téma egy nagyon furfangos reklám apropóján került elő.
Sokkal több irigység és féltékenység hajt, mint amennyit udvarias bevallani. Nem írnék, ha nem botlanék időről időre olyan könyvekbe, bekezdésekbe, versekbe amelyek mélyen iriggyé tesznek - villáminterjú Kei Millerrel.
Megvan az emberben, hogy ösztönösen felhúzza az orrát az ilyen alakoktól, hogy aztán lopva vissza-visszapillantson rájuk. Mert érdekesek, mert nekik lehet sárban fetrengeni, alázni és alázkodni, annyira őszintén nyersek, hogy oda akarunk figyelni rájuk.
Ha lenne egy lámpám, egy karosszékem és egy érdekes könyvem, akkor egyszerűen folytatnám az életemet - villáminterjú Marilynne Robinsonnal
Isten ezért is érti meg az embert, mert nagyon nehéz önellentmondásban élni. Megvan bennünk a végtelen meg az örök értékek iránti vágy, de közben a kicsinyesség is.
Ha hungarikumokról, tipikusan magyar dolgokról beszél az ember, akkor általában hátsó szándékkal teszi.