Ki az, aki szereti még a verseket? – a versolvasás mesterkurzusa
S noha lehet, hogy a versekkel sokunknak ambivalens a viszonyunk, a Felső rímezer egy jó lehetőség arra, hogy ez megváltozzon.
S noha lehet, hogy a versekkel sokunknak ambivalens a viszonyunk, a Felső rímezer egy jó lehetőség arra, hogy ez megváltozzon.
A Mezőség tánca nagyon egységes, a férfitáncok, a legényes, és a páros táncok is. Természetesen mindennek megvan a maga sajátossága, a magyar, román és a cigány táncoknak az egységen belül. A nüansznyi különbséget volt igazán nehéz elsajátítani - meséli Juhász Zsolt.
Azt gondolom, hogy az eltérő vélemény nem kell, hogy ellenséggé formáljon bennünket, és hogy nem kéne félnünk a vita hevességétől. A zsidóság összes hősben volt valami közös dolog, Ábrahámban, Mózesben, Jónásban: egyikük sem félt leállni vitatkozni Istennel.
Iselin C. Hermann dán írónő útja sokáig tartott a párizsi cirkusztól Damaszkuszon át az irodalomig. Most jelent meg Dominó című regénye a Park Könyvkiadónál, melynek kapcsán az írásról, az utazásról, az egymás iránti tiszteletről, és a magyar történelemről beszélgettünk az írónővel.
Nem is olyan régen Kínában nem lehetett téma a női test, nem mutogatták, nem beszéltek és főleg nem írtak róla könyvekben - interjú Xue Yanpinggel.
Azt igyekszem szem előtt tartani, hogy amit csinálunk, az jó legyen másoknak; hogy nem verjük át az embereket, nem adunk szar árut.
Kevésbé a szenvedélyes böngészésre a polcokon, mint inkább a célirányos kattintgatásra van tendencia. De addig is, ha valaki az olvasás és a papír alapú könyvek konkrét hasznát szeretné tanulmányozni, sétáljon el a Szabadság hídra.
Gondosan építi fel a szöveget Katya Petrovszkaja, az olvasót mindvégig a szöveghez láncolva, hogy olvasson tovább, mi is történt azon a bizonyos napon, a kijevi utcasarkon, amikor Talán Eszter dédanyja akhilleuszi sorsa felé tipegett.
Ami ma Magyarországon van, ami őrület. De a politikáról való beszéd nem arra való, hogy társaságban, egy összejövetelen beszéljünk róla. Soha nem fogok meggyőzni egy reformátust arról, hogy legyen katolikus.
Nem az a fontos kérdés, hogy hol végződik az észlelés és hol kezdődik az irodalom. Mi az, amit szeretne az ember, ez a nagy kérdés.
Mikor mondanám, hogy most vagyok közel a halálhoz? Amikor már nem tudok diktálni, amikor már nem vagyok képes írni. Amikor már nem tudok kommunikálni.
Szavak és tettek diszharmóniája mind kiemeli, hogy ezek az emberek bele vannak ragadva valamibe, értetlenek, és nincsenek jelen a saját életükben.
A 21. században – technikai fejlődés ide vagy oda – azért még mindig a személyes megszólítás a legmeggyőzőbb. Legalább meg lehet tőlük kérdezni, hogy bírják ki szex nélkül. Vagy hogy egyáltalán, mi a jó ebben az egészben? Látható, de nem feltétlenül érthető, hogy van valami, ami energiát ad nekik.
Kaptam Kodálytól egy magnót ajándékba, amikor legelőször voltam kint. Szalagot pedig vettem, amennyi pénzem volt, s Martin György küldött folyamatosan - mondja Kallós Zoltán.
Mi is a 'kézműves bor', ha több száz hektáros nagybirtok is ezzel a szlogennel árulja a termékét? Létezik-e ez a fogalom, vagy mindössze marketing-kategória?
Hát a miniszterelnökök sorsa már csak ilyen. Fürdenek a reflektorfényben nap mint nap, évről évre, és imádják. Hosszú az út az euforikus győzelemtől a szégyenteljes bukásig.
Bölcsészetet és teológiát tanult, volt buszsofőr és mentőápoló, jelenleg a Magyar Cserkészszövetségnél dolgozik. Egyik napról a másikra azonban szőlőtulajdonos lett az ország másik végén.
Különleges, paradoxonokkal teli helyzetben van, egy színpadon, udvartartással körülvéve, ahol minden szavát és lépését figyelik, s ahol kevés az olyan ember, akiben valóban megbízhat.
Az egyik nagy hatás Arany János A nagyidai cigányok című munkája. Ebben Arany szintén egy lokális anekdotát dolgozott fel, mely szóbeszédben terjedt - interjú Márton Lászlóval A mi kis köztársaságunk című új regényéről.
Hiszen hol találok én még egy ilyen abszurd helyet, ahol az újság arról ír, hogy a faluban idén is volt fejlesztés: felújították a temetőhöz vezető utat, meg a temetőkaput.
Idegen és ismerős szagok gyűrűznek, ragadós sárrögök tapadnak a cipőre, és folyamatos novemberi szürkeség vesz körül, és még több olyan dolog, amit egyáltalán nem értesz.
A jámbor olvasó szinte látja maga előtt az elfutó képkockákat, ahogy a fekete-fehér némafilm alatt egy tárgyilagos narrátor olvassa fel közönyös hangon a kisemberekkel történő eseményeket.
Éppen írtam azt a jelenetet, amelyben csontok kerülnek elő a földből. Akkor kezdtem el azt gondolni: mégiscsak veszélyes dolog az irodalom. Ez a három így együtt félelmetes volt, meg is ijedtem – bár nem annyira, hogy ne írjak tovább.
Izgalmas volt egy fojtogató kisváros és az Ohio folyó egymás mellé helyezése, mely a történelemben a szabadságot jelképezi.
Bűnbánat, hamuval beszórás, böjtölés? Miről is van itt szó? A nagyböjt és hamvazószerda eredetéről kérdeztünk a 18. századi minorita atyát.
A nagy zenepedagógus szájából hangzott el ez a mondat 1955-ben, valahol az Oktogon és a Kodály-körönd között egy hideg téli estén.
Amit viszont még nem találtam, az egy ma játszódó kortárs magyar regény, mely a 'hidegség és a gyönyörű üresség' nyelvét használja.
Bár lehetetlen vállalkozás, azért megkísérelhetjük összegezni, mitől volt annyira zseniális szakmailag és emberileg Andrzej Szczeklik – avagy mivel jár, ha példaképül választjuk.
Miért ragadjunk le az ételeknél – miért ne ennénk könyveket? Az Erzsébetvárosban, a Dob utca 45-ben nyílt egy új hely, a neve Könyvbár. Nem véletlenül.
Most egy kézen megszámolható a Déli pályaudvar forgalma, az is főleg a metró és a villamos közti útvonalon. A nagy kijelző vonatok garmada helyett sajnálattal és feltűnés nélkül közli: Műszaki okok miatt a vonatok Kelenföldre érkeznek és indulnak. Pótlóbuszok indulnak…
A regény aztán a megismerkedéstől továbbkacskaringózik a sikerig és az egyéb magánéleti dolgokig, hiszen ez az, ami egy nőt igazán érdekel, nem az univerzum titkai.