+ Interjú

Itt békességben él egymás mellett román, magyar, cigány – beszélgetés Juhász Zsolt rendezővel

A Mezőség tánca nagyon egységes, a férfitáncok, a legényes, és a páros táncok is. Természetesen mindennek megvan a maga sajátossága, a magyar, román és a cigány táncoknak az egységen belül. A nüansznyi különbséget volt igazán nehéz elsajátítani – meséli Juhász Zsolt.

A Duna Művészegyüttes Szépséges Mezőség címmel mutatja be a mezőséget annak táncain és zenéin, viseletén  keresztül. Mezőség, ez az egyszerre kopár és kultúrájában gazdag tájegység nagyjából a Kolozsvár, Szamosújvár és Dés közötti területen helyezkedik el. Az előadás  rendezőjével, Juhász Zsolttal beszélgettünk.

Juhász Zsolt (Fotó: Éder Vera)

A hetvenes években elinduló táncházmozgalom egyik nagy hatása, hogy a magyarországi fiatalok is elkezdtek táncházakba járni, és a mai napig a legnépszerűbb tánc a palatkai táncrend, melyet sokáig egyszerűen “mezőségi”-nek hívtak. Bár nem olyan látványos, mint a kalotaszegi, amelyről az előző műsor szólt, mégsem maradhat el egyetlen táncházból sem. Mi az oka, hogy a mezőségi tánc és maga a mezőségi kultúra ilyen népszerű tudott lenni?

A Szerelmünk, Kalotaszeggel egy sorozatot indítottunk, ahol egyetlen tájegységre fókuszáltunk: egy egész estén keresztül csak Kalotaszeg különböző falvainak táncait és zenéit mutattuk meg. Ugyanez történik a Mezőség műsorban. A Kalotaszeggel sok ember sok ember áll kapcsolatban, ha máshogy nem is, egy szép szőttessel vagy viseletdarabbal. Ugyanez érvényes a Mezőségre, de ott inkább a táncok az ismertebbek: a táncházakban a mai napig is a legtáncolhatóbb táncok közé tartozik a “mezőségi”. Persze ez az elnevezés ma már idejét múlta, zenészeink és táncosaink falura lebontva ismerik ezt a tájegységet. Külön játszanak palatkait, keszüit, feketelakit, füzesit, bonchidait – lehetne sorolni, hiszen elképesztő, hogy ez a kis terület milyen változatos. A lakói egyébként nem hívják Mezőségnek, hiszen minden faluban úgy tartják, a Mezőség a másik faluban kezdődik, a dombon túl… És valóban, tájegység maga elég tagolt, Észak-Mezőség, Kelet- vagy Dél-Mezőség, Tóvidék – nagyon sok része van, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága.

Mi az, amit kiemelten fontosnak tartottatok bemutatni, ami a legjellemzőbbnek mondható Mezőség kapcsán?

Amire mi fókuszálni próbáltunk ebben az előadásban, az a Mezőség egyik kuriózuma: hogy a különböző nációk együtt élése példaértékűen békés. A magyarok, románok, és a cigányság – a szászok sajnos nem kerültek bele a műsorba, mert nem nagyon van gyűjtés róluk – összefonódása, táncbéli azonosságaik, párhuzamaik mind megjelennek a műsorban. Egyfajta multikulturalitás jellemzi Mezőséget. De a legfontosabb, hogy békés együttélésről van szó.

A falvakban, ha a politika nem tette be a lábát, akkor sosem volt konfliktus, az emberek alapvetően jól megvannak egymással, de amint megjelenik valami másfajta érdek, akkor borul a békés együttélés. Pont ennek kapcsán mesélt egy érdekes dolgot Varga Sándor néprajzos barátunk, aki egyébként a táncosoknak tartott több előadást a Mezőség kultúrájáról, hogy volt két jóbarát, román és magyar ember, akik, mikor ezek a nagy ellentétek voltak a kétezres években, összefogtak, és elkezdték újra összehozni az embereket: hogy táncoljanak együtt a magyarok és a románok.

Miközben összeállítottátok ezt a műsort, voltak-e benne markáns pillanatok – nehézségek, kiemelkedő helyzetek? Ez azért meglehetősen összetett előadás, ha egyszer táncot, zenét, éneket, viseletet egyaránt bemutattok – volt-e benne valami kiemelkedő pillanat?

Én egy impressziót akartam ábrázolni – azt a harmóniát, ami jellemzi a táncokat, zenét. Az egységet. Ezért kapta az előadás a Szépséges Mezőség címet. A Mezőség tánca nagyon egységes, a férfitáncok, a legényes, és a páros táncok is. Természetesen mindennek megvan a maga sajátossága, a magyar, román és a cigány táncoknak az egységen belül. A nüansznyi különbséget volt igazán nehéz elsajátítani a táncosoknak és a zenészeknek. A táncosainknak rövid idő alatt kellett megtanulni többféle falun apró kis stiláris különbségeit, ami nem egyszerű dolog. Nem is tudom mihez hasonlítani; van egy alap táncmatéria, és az egyik helyen pár milliméterrel arrébb forgatom a lányt, a másiknál megint odébb. Bár ez nem volt olyan nagy nehézség, hiszen néptáncosként hozzá vagyunk szokva, hogy egy előadáson belül a koreográfiára más tájegységnek a stílusát kell elővenni, és máshogy kell viselkedni mondjuk egy kalocsai táncban, mint egy szilágysági táncban. Aki néptánccal akar foglalkozni, annak nagyon jó stílusérzéke kell legyen, és a profi táncosokban ez megvan.

Ami a felkészülést illeti, gyakorlatilag az év elején elkezdtük a munkát, de a tavaszi karantén közbeszólt, nyáron meg mindenki megpróbált mindent bepótolni, úgyhogy a szeptember-október maradt a felkészülésre. Korábban is sokat foglalkoztunk ezekkel az anyagokkal – de a Covid nem könnyítette meg a helyzetünket. Örülünk, hogy megint van lehetőségünk fellépni, és hogy beindul a kulturális élet – ennek árnyékában kellett ezt az előadást létrehozni.

Van-e történet az előadásban?

Én nem építettem föl történetet, inkább egyfajta hangulatot akartam átadni. Ha valamiről szól az előadás, akkor az együttélésről. De nem egy konkrét, lineáris történet kapcsán, hanem a jelenetekből adódik össze. Ezt segíti még, hogy szerettem volna az előadásba becsempészni a Mezőség nagy szülöttjeit is, hiszen nagyon sok híresség származik innen.

Táncosokra gondoljunk?

Nem a táncosokon van a hangsúly, hiszen őket nagyjából ismerjük. De például Sütő András, Wass Albert, Kallós Zoltán mind innen származik, és mi az előadásban az utóbbi kettőre fogunk koncentrálni. Zoli bácsi lesz egy kicsit megemlítve konkrétabban az ő kedvenc dalai által, illetve Tóth Károly fiatal színművész barátunk tolmácsolásában Wass Albert prózái fognak megjelenni a darabban. Több műből ollóztunk össze apró megszólalásokat, melyek ezt a jellemző természetes közeget megjelenítik: ezt a harmóniát, békét, ahogy ő is megtapasztalta; illetve a természeti képeket kölcsönöztük tőle, és a falusi paraszt emberek életével foglalkozó szövegeket. Ezek sem történetek, inkább leírások, egy-egy hangulat Mezőség kapcsán.

Ha valakinek fogalma sincs sem a paraszti kultúráról, sem esetleg arról, hogy hol van Mezőség – ezeken az impressziókon kívül mit adhat az előadás az egyszeri néző számára?

Szerintem ha valaki nem is ismeri ezt a vidéket, nincs hozzá köze, akkor is elkezd vele foglalkozni, utána kutatni, és kicsit jobban megismeri. Hiszen szcenikailag, táncban, zenében, szellemiségében nagyon veretes előadást raktunk össze, látványos, virtuóz tánccal. De a Mezőségnek a szép, lassú, szomorkásabb képeit is meg fogjuk mutatni. Megküzdött vele a társulat, de jó élmény lesz. A felkészülés nagy és verejtékes volt, de megérte. Egy teljes színházi élményt kapnak a nézők.

4 hozzászólás

4 Comments

  1. Gyzoltan szerint:

    “Itt békességben él egymás mellett román, magyar, cigány – beszélgetés Juhász Zsolt rendezővel”
    Rossz a témaválasztás!
    Talán, ezzel a Juhász Zsolt rendezővel nem a táncról, hanem a demográfiai trendről, mutatókról kellene értekezni…
    -de ne kísérletezünk, mert még kiderülhet, hogy a magyarok épp a haláltáncukat járják…
    -no, ez is törléskategória? -érintené a valóságot?

  2. Gyzoltan szerint:

    Gyanítom, de hát nem tudhatjuk, hogy esetlegesen e jeles rendező is kettős, vagy többes állampolgár, és most éppen a másik állampolgársága javára fejt ki megtévesztő, a valós gondokat elfedő, tisztességtelen propagandát a magyarság hátrányára…
    Gondolom, hogy azok közé tartozik, kik a magyarság több mint fél évezredes keserű megtapasztalását a cigánysággal kapcsolatban, holmi hóbortnak, meg előítéletnek meri nevezni, az általános valóság teljes figyelmen-kívül hagyásával…

  3. Gyzoltan szerint:

    Az az iszonyatos nyomás, szándék, törekvés, mely a magyarságra nehezedik, mely meghatározóan bénítja a magyarságot, a magyar nemzetet, nem teszi, nem teheti lehetővé, hogy andalogva, szemünket lecsukva zuhanjunk a megsemmisülés szakadékába…

  4. Gyzoltan szerint:

    Netán ostobaság, netán gonosz rossz-szándék, netán az “elefántcsont-torony” bezárt, sajátos idiotizmusa szülte az írást..?
    Netán, van más vélemény is?

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top