Schubert Gusztáv dicsérete
Schubert Gusztáv, a Filmvilág főszerkesztője az egyik legértékesebb ember, akit van szerencsém személyesen ismerni.
Szerelmem a film és a színház, a színház és a film. Bízom benne, úgy érzem, nem viszonzatlanul. Meggyőződésem, hogy a kritika (tanulmány, esszé) mű: nemcsak tudás kell hozzá, ihlet is, fantázia, műgond. Ráadásul érvényeset kell(ene) mondani vele. Azon vagyok.
Nem ismerek embert, aki annyira szeretné az édesanyját, mint én
Ajándék, édesanya Anyu odaheveredett mellém az ágyra, ahogy én szoktam hozzá kiskoromban. Éreztem, hallottam, hogy rázza a sírás. Mi a baj, kérdeztem. Nagy nehezen két dologgal állt elő. Az egyik az volt, hogy nem hoztam neki New Yorkból ajándékot. (Ilyesmi a valóságban soha nem fordult elő.) A másikat elfelejtettem. Így szóltam hozzá: nem ismerek embert,…
Anyut újra deportálták
Álmomban anyut másodszor is deportálták. Úgy ötven évvel az első után. A tágas teremben (kopár vasúti várónak tűnt) nem is voltak olyan sokan. Anyu arcán leírhatatlan, felfoghatatlan, végzetes, végletes, végtelen kétségbeesés ült. A valóságban akkor láttam ehhez hasonlót, mikor mentő vitte a kórházba, ahonnan soha nem tért haza. Most, itt, a váróteremben egy ő korabeli,…
Simon Keenlyside a hangjával, a személyiségével varázsol
Simon Keenlyside egy interjúban nem angolnak, nem is britnek, hanem európainak vallotta magát. „Fehérek közt”, teszem hozzá...
Jó estét, sötétségben tartott sokaság
Írnom kellett a Jó estét nyár, jó estét szerelemről, mert nem hagyott békén sötét horizontja, nem hagytak békén figurái, sorsuk menete...
Melegpropaganda, avagy agyunkban ismét kopasz cenzor ül
Ne csináljunk úgy, mintha egy meleg karakter a színpadon egy szivárványos zászlóval rohangálna, hogy éljen a melegség.
Aki Hitlerre szavazott, avagy Brecht-előadás bő évtizede, a régi SZFE-n
SZFE Volt egyszer egy SZFE. Névleg ma is van. Teljes nevén: Színház- és Filmművészeti Egyetem (2000. január 1-jéig Színház- és Filmművészeti Főiskola). Az a szabad szellemű intézmény, melynek (jó és rossz) vizsgaelőadásaira bizonyos korszakaiban rendszeresen jártam, már a múlté. Az épületek megvannak (az Ódry Színpad éppenséggel nem működik), az egyetem neve sem változott, de azt…
Hofiról és a medvéről
Nem vagyok annyira oda Hofiért, mint sokan mások, gondolom álmomban. Elismerem jelentős tehetségét, muzikalitását, társadalmi éleslátását, jól szórakozom rádiós és tévés műsorain, többnyire nagyokat nevetek poénjain, de két dolog zavar benne. Az egyik, hogy azért olykor „nyal” a hatalomnak, és tudja, mikor meddig lehet elmenni. A másik: forszírozott, némelykor alpáriságba hajló „proli” plebejusságának bizonyos vonásai,…
Még mindig a hiányról
Éjszaka volt. Átmentem a másik szobába. A két ágy a sarokba tolva, L alakban, ahogy szokott. Mindkettő szépen megvetve, de nem feküdt bennük senki. Ja igen, ez a valóság, gondoltam álmomban. Aztán megmozdultak a paplanok, egy-egy test körvonalai kezdtek kibontakozni alattuk, megjelent a két idős fej is: anyué és apué. Tán szóltak is hozzám. Ja…
Taníthat-e az SZFE-n, aki 28 év alatt 3 emlékezetes művet tett le az asztalra?
Az abszurd az, hogy vannak országok, ahol az alapítványi működés lehet a függetlenség záloga. Nálunk éppen ellenkezőleg... - Harmat György írása.
Édesanyámról, másodszor
Anyunak rossz volt a kedve. Itthon jöttünk-mentünk a lakásban. Egyszer csak azon kezdtem gondolkodni: mért mondtam én Babu búcsúztatóján azt, hogy már egyikünk szülei sem élnek, amikor pedig anyu él. Aztán rájöttem. Elkezdtem sírni, közben azt mondogatni ütemesen és kétségbeesve: nem bírom ki, nem bírom ki, nem bírom ki. A másik szobából átjött anyu, és…
Pulcinella énekelni akar, avagy kisember a hatalmasság ellen
Nizsai Dániel Pulcinella éneke című egyszemélyes vásári bábjátékának „olló = fénykard” ötlete nem csak a bábjáték, hanem általában a színjáték alapvető, lényegi eszköze. - Harmat György írása.
Nem tudják, mit vesztettek, akik nem voltak ott Robert Wilson előadásán
Robert Wilson kifejezésmódja, személyisége, mondandója olyan mélyen érintett, hogy előadásának első órájában végig a sírás kerülgetett - írja Harmat György Robert Wilson Vígszínházban tartott előadásáról.
Aszta! Színház! – Hamupipőke: Ciróka Bábszínház
Ebben a Hamupipőke-feldolgozásban életre kelnek a tárgyak, az anyagok. Látjuk a színészeket is, akik animálják őket. Ez a rendezés egy varázslat nélküli világban igyekszik megtalálni, feltalálni a varázsost.
Csak húzzák meg magukat!
A nők öltözzenek decensen, szolidan, ne pedig kihívóan, lengén, ki ne provokálják azt, hogy a férfiak megerőszakolják őket! A nők csak húzzák meg magukat!
Az örökmozgó
Azon gondolkodom, miből fakad e szakadatlan tevékenységi kényszer: abból, hogy túlzottan elégedett, vagy abból, hogy túlzottan elégedetlen önmagával?
A beépített homofób – Viharsarok
A Viharsarok című film az unhappy befejezésre készít fel. Sejtésünk szerint a heteroszexuális falusiak ölik majd meg valamelyik meleg főhőst.
A halál egyenes vonala
Gyakran álmodom azt, hogy anyu él, csak nincs itthon, rövid időre elment valahova...
Jancsó él – Fényes szelek
A megítélés hullámvasútján ülünk: akiről azt látjuk, hogy „jó”, a következő pillanatban rácáfol erre, aki kegyetlen volt, azzal bukásában együtt érzünk.
Nem faraghatok fapapucsot!
Az Anna Frank jegyzetek előadása az élmény erejével világít rá, hogyan származnak a társadalom katasztrófái az egyén pszichéjéből.
Rezešová kontra Malina
Rezešová apja, Alexander Rezeš a Mečiar-kormány közlekedési minisztere volt, Szlovákia második leggazdagabb embere.
A kopár sziget – Ember a tájban
Sindo, a film rendezője a világszerte legismertebb japán rendezők közé tartozott.
Ha jogod tiporják
A Közellenség a Magyar Színházban úgy aktualizál, hogy nem aktualizál.