Szent Wass Albert, irgalmazz nékünk!
Pék Zoltán ízig-vérig magyar urban fantasyt alkotott, méghozzá a legnagyobb angolszász szerzők nyomdokait követve.
Pék Zoltán ízig-vérig magyar urban fantasyt alkotott, méghozzá a legnagyobb angolszász szerzők nyomdokait követve.
Az itt következő interjú több szempontból is különleges. Apropója egy, az Agave gondozásában nemrég megjelent magyar lélektani krimi, melynek címe Nő kutyával és holddal, amit viszont nem egyetlen, magányos szerző, hanem egy testvérpár, a Pacskovszky fivérek követtek el.
Jaj, ne morogj már! Ez igazságtalan. A srác igenis tud írni. Ha csak a mennyiséget nézzük, már az elismerést érdemel. Ennyi betűt legépelni, aranyapám! Böszörményi Gyula kritikája Robert Jackson Bennett Horzsolások c. könyvéről.
Akkor tehát most ünnepélyes bocsánatkérés következik a sorban álló olvasóktól (akik Esterházy-olvasók valának, így joggal reménylettem, hogy nem vernek meg, és anyukám se lesz általuk kétes hírbe keverve).
Talán azért pedálozok, mert későn kezdtem a prózaírói létet, s be kell hoznom az elmaradást. Harminchét éves voltam az első regényem megjelenése idején.
A rendszerváltás után a felnőtt társadalom rémülten keresni kezdte saját identitását. Eközben még a gyerekre is figyelni? Nem sikerült. És egyébként is, mit mondjunk neki? Melyik érték az igazi? Mire neveljük? Mit mondjunk neki a jövőről? És magunknak?
Ez a történet úgy ömlik, hömpölyög, árad, magával ragadva az olvasót, hogy az hamarosan maga is szinte lakójává válik a korabeli Austinnak.
A gyerekek tekintete tükör, melyben az általunk, felnőttek által köréjük teremtett világot élesebben, tisztábban láthatjuk, mint saját előítéletektől, felszedett maníroktól, félelmektől és önös/önző érdekektől homályos szemünkkel.
Columbo és Kojak ideje lejárt, most FBI ügynökök kurkásznak a trutyiban. Crouch regénytrilógiájának első kötete hemzseg a logikai hibáktól.
A kórház előtt a tüntetők „Tiltsák be a külföldi betegségeket!” feliratú transzparensekkel téblábolnak, a pap pedig az újrafordított Közös Népi Bibliából a 10 Lukács 2:1 verset olvassa fel, mely immár így szól: 'És akkor a politikus nacsalnyikok újabb sarccal kaszálták az adófizetőket.'
Bódis Kriszta tudja a titkot, és megkísérli elmesélni nekünk. Sajnos a Carlo Párizsban közel sem sikerült olyan jól, mint annak idején az Artista, ami irodalmi szövegként is remekmű.
Drum and bass dübörög végig Miéville regényén, már-már átvéve a főszerepet: a ritmus megbűvöl, feldob, pörget, kábít és öl.
Azt mondják, komor, szorongó időkben, mikor a diktatúra diszkrét ájere lengi be a kis hazát és a 'szűvet, meg a lelket' egyaránt, a fantasztikus irodalom, miként a költészet is, felszárnyal.
Böszörményi Gyula író-olvasó találkozót tartott egy könyvtárban, ahol a végén bocsánatot kért a könyvtáros a jelenlévőktől a szabad szájú író egy mondatáért.
Szerintem semmi értelme úgy regényt írni, hogy az ember nem teszi bele a megfelelő mennyiségű időt és munkát. Tartozik ennyivel az olvasóinak.
A semmiből előbukkant magyar filmre hullik a díjeső: 12 kategóriában kapott Oscart a Kukoricza – de vajon miért csak én tudok erről?
A nyugati világ egyre beljebb hatol az anyag titkaiba. Az egész világ titkaiba azonban nem hatol beljebb. A létezés titkairól például (amelyek számunkra a legfontosabbak) ma kevesebbet tudunk, mint valaha.
Így megy ez ott, azon a vérveretes Nyugaton, amit most épp megint kezdünk nemzetileg pfujjolni, mert nekünk állítólag mindig csak a bot szarveretesebb vége jut.
Szerzőnk markáns véleménye a műfajban tett nagy utazásainak összegzése: Az is egy idióta állat, aki ma sci-fivel foglalkozik.
Amíg ilyenek az utódaink, addig van remény. Hogy mire? Hát… Nagyjából bármire.
Brazília lakói az emberiségen belül különös, mágikus, elszeparált változatot alkotnak, mely populáció sajátos kultúrával, életszemlélettel, mentalitással bír.
VanderMeer mindeddig szinte semmit nem árult el az X-Térségről, illetve amit mégis, az csak összezavarta az olvasót.
Tojd le, mit mondanak a felnőttek, mert az ő begyepesedett dumájuk, minél idősebbek, annál érdektelenebb. (Könyvkritika)
Zsarolás, rablótámadás, netkalózkodás, sms-rágalom, drog, béna zsaruk, eszes tinik: Balla Adrienn, a tininyomozó tarol.
Accelerando, azaz (a zenében használatos kifejezés szerint) gyorsítva: valóban ez vár az emberiségre? - könyvkritika.
Rózsa Sándort, a betyárkirályt, ki egyesek szerint közönséges rablógyilkos, mások szerint szabadsághős volt, élete alkonyán elárulták – de vajon ki tette? - Könyvkritika.
A sztori egyszerű: reggelre kelve kiderül, hogy elfogyott a zabpehelyre és teába való tej, és apának pótolni kell. És elindul...
A jó krimi ismérvei nem különböznek a jó könyv ismérveitől. Ne nézzen hülyének a szerző, nagyjából ennyi.
Amik nagyon zavarnak, azok a különböző irodalmi klikkek egymásnak feszülései, amelyeket néha ártatlanul, ösztönösen, máskor meg nagyon is kiszámítottan az érdekérvényesítés mozgat.
Kisfiam, pofád befogod és ne beszélj csúnyán, ba’meg, különben letépem a fejedet! - ahogy azt Seth-Macfarlane-től várjuk.