Szerzőnk markáns véleménye a műfajban tett nagy utazásainak összegzése:
Az is egy idióta állat, aki ma sci-fivel foglalkozik.
A nyolcvanas években, őrült fiatalságunk lelkesült túlfűtöttségében sci-fi és fantasy konferenciát szerveztünk barátaimmal, klubtársaimmal Erdőkertesen. Apró kis klub volt a miénk, de úgy gondoltuk, két napra mi leszünk a magyar sci-fi világ középpontja. A dolog – részben – össze is jött. Tudni kell: akkoriban Magyarországon kétfelé szakadt a sci-fi irodalom (nemzeti árokásás – nem mai találmány). Egyrészt volt a pártállamilag engedélyezett és támogatott Galaktika magazin és könyvsorozat, melynek legfőbb atyaistene Kuczka Péter szerkesztő, a Rákosit magasztaló verse után hamvába holt költő, másrészt a „renitensek”, akiket akkoriban Preyer Hugó, a kiváló sci-fi író vezetett, s akik kizárólag házilag stencilezett ún. fanzine-okban (nem hivatalos, engedély nélküli, „amatőr újságok”) jelenhettek csak meg. A két tábor természetesen gyűlölte egymást – és mi, naiv ifjak, természetesen mindkét tábort meghívtuk, ők pedig el is jöttek. Preyer Hugó és Trethon Judit (tv-s SF szakértő, Déri János műsorának, a Nulladik típusú találkozásoknak állandó szereplője – sajnos e három nagyszerű személyiség közül már egyik sincs közöttünk) maguk keverte kék italcsodával, ún. galaktikus gégepukkasztóval érkeztek és remekül érezték magukat. Kuczka Péter viszont két öltönyös, komor tekintetű férfival állított be a vidéki kultúrházba, majd miután megnézte kissé gyermekded könyv-, grafika- és filmplakát-kiállításunkat, leült egy asztalhoz, és két órán át sértetten morgott. Mikor – mint klubvezető – az iránt érdeklődtem, hogy érzi magát, csak annyit mondott: „Az is egy idióta állat, aki ma sci-fivel foglalkozik”, majd felállt és köszönés nélkül távozott.
Miért is mondtam el mindezt? Ja persze, mert megjelent a Falak mögött a világ c. kortárs sci-fi antológia, s én – ha élne – most nagyon kíváncsi volnék Kuczka Péter véleményére. Vajon ezeket a novellákat is félresöpörné, mondván: „csupa amatőr”? Feltételezem, hogy igen, de nem azért, mert e kötet szerzői amatőrök (nem azok!), hanem mert K. P. természete sajna ilyen, vagyis örökké sértett és arrogáns volt.
A Falak mögött a világ meglepően színvonalas, kiváló válogatás. Úgy vettem kézbe, hogy „a rosszabbakat majd gyorsan átlapozom”, s aztán alaposan meghökkentem, mivel egyetlen olyan novellát sem találtam, amit erre a sorsra kellett volna juttatnom. Lássunk közülük néhány kiemelkedőt, vagy épp különösen érdekeset:
Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva
Vérbeli biológiai, génmanipulációs sci-fi, ami nem csoda, hiszen diplomás biológus írta. A fantasztikum „tudományos” háttere épp ezért rendben van, bár a végkifejletet, a poént bizony nem értettem, de ez az én hibám.
Benyák Zoltán: Sapiens
Hátborzongató, az emberi ostobaságot és felelőtlenséget kiválóan ábrázoló mű, mely félő, hogy könnyen realitásba fordulhat (vagy tán már…?).
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek
A szerző, kinek Szörnyeteg a hajtóműben c. kiváló regényéről nemrég írtam a Librariuson, most sem vacakol sokat: belöki olvasóját a hátborzongató dagonyába, mélyen a föld alá, ahol aztán döglésig kukázhatunk a múlt mocskában. Az írás végkifejlete különösen mellbevágó: igen, mi utódok legtöbbször tényleg ezt tesszük a kellemetlen múlttal.
Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat
Egyik személyes kedvencem, elsősorban a remek stílus, egyedi hangvétel és hangulat okán. Szívesen olvasnék egész regényt Mugen Bejbéről és szédült pasijáról.
Királyházi Csaba: Nikotin City
Annak ellenére, hogy dohányos ember vagyok (aki író, az legalább pipázzék!), ez a novella a második kedvencem e kötetben. Egyszerű sztori, de szellemes, jól van megírva, és mivel olvasás közben is pöfékeltem, átlagon felül át tudtam érezni minden füstös sorát.
Horváth György: Prospektus
A legfincsibb falatot a szerkesztők persze a végére hagyták. Horváth György írása vitathatatlanul a legjobb novella a kötetben. Groteszk, elgondolkodtató, remek ritmusérzékkel megírt, keserédesen, sőt, örkényien humoros, vérbeli magyar sci-fi rólunk, nekünk.
És még valami: az antológia megjelentekor az írók egy része nyilatkozott a „tv”-nek. Érdemes megnézni őket, mert üdítő látni, hogy – miközben remek novellákat hoztak össze – mennyire nem tudnak nyilatkozni. Érezhető, hogy ők inkább a gondolat, az írott szó, a fantázia, és nem a celebkedés emberei. A novelláik helyettük is „angyalhangon tolják a jazz”-t, és ez az, ami igazán a fontos.
A kötet teljes kínálata:
Puska Veronika: Hozzáférés megtagadva
Bukros Zsolt: Megvilágosodás
Mészáros András: Rossz konfiguráció
Jónás Zsolt: Határtalan
Benyák Zoltán: Sapiens
Galántai Zoltán: A labirintus falai mögött
Szélesi Sándor: Holt idők, ha kísértenek
F. Tóth Benedek: Oda, ahol a Nap ragyog
Novák Gábor: Mugen Bejbe Beat
Csejk Miklós: Lángoló falak a kapszulám körül
Királyházi Csaba: Nikotin City
Szilágyi Zoltán: Az utolsó kocka
Farkas Balázs: Kamrák
Horváth György: Prospektus
Torokszorító gyermekáldozat Szélesi új könyvében – kritika
