Napjainkban a dohányzás aránya a nyugati országokban folyamatosan csökken, ezzel szemben az Indonéz Köztársaságban éppen az ellenkezője zajlik. Az ország férfi lakosainak 67% százaléka rendszeresen cigarettázik és a dohány rabja. A dohányzás annyira beleivódott az indonéz kultúrába, hogy már a gyerekek nagy része is rendszeresen pöfékel és sokuk már 4 éves kor alatt bőszen szippantgatja a staubot. Amikor a kanadai fotográfus Michelle Siu meghallotta a riasztó adatokat, úgy érezte, olyan témára bukkant, amit feltétlenül dokumentálnia kell, hogy a világ tudomására hozza az ott zajló, aggasztó folyamatokat. Így született meg a Marlboro Boys fotósorozat.
Miközben hazánkban az elmúlt években egyre drasztikusabb lépések történtek a dohányzás megfékezése érdekében (zárt légterű helyeken tilos rágyújtani, a dohánytermékek folyamatosan emelkedő jövedéki adója, a dobozokon képes egészségügyi figyelmeztetések, nemzeti dohányboltok megjelenése), addig az indonéz állam igyekszik a lakosságot arra buzdítani, hogy rendszeresen szívja a füstölni valót.
A cigarettázás összetett kérdés, mivel a dohány kulturálisan, politikailag és gazdaságilag is összefonódik az országgal. Tíz lépést nem tehetsz meg úgy, hogy ne ütköznél bele egy cigi reklámba vagy egy bagózó emberrel.
Indonézia gazdasága erősen függ a dohányipartól, ami hatalmas jövedelmet jelent az országnak. Sok indonéz már egészen fiatal korától kezdve rendszeresen cigarettával és dohánnyal van körbevéve, és egy egész életformát építenek a dohánygazdálkodásra. A bagózás elleni szabályok elenyészőek, így megszokott a dohányzó gyerekek látványa, akik szabadon pöfékelhetnek a buszokon vagy az utcán is.
Olcsó cigaretták, dohánytermékeket népszerűsítő reklámtábla hegyek, erőteljes dohánylobbi, az egészségügyi kockázatok ismertetésének eltussolása, és a nemzeti egészségügyi szabályozások hiánya mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti függőség alakuljon ki. 1995-ben körülbelül 71000, 10 és 14 év közötti gyerek volt rendszeres dohányos, 2010-re a szám elérte a 426 000-et.
Indonézia az ötödik legnagyobb dohányipari piac az egész világon, és azon kevés országok egyike, mely nem csatlakozott a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményéhez, melynek a világ országainak 90%-a tagja. A nemzetközi nyomás miatt a kormány egyre kényesebb helyzetben van, de nem szívesen szigorítaná a dohányzásra vonatkozó törvényeket.
Ha megtenné, egy csomó pénztől esnének el.
Siu – aki szülei miatt maga is bevándorlónak számít – a képekkel szerette volna felhívni a figyelmet egy veszélyeztetett kultúrára és kiszolgáltatott emberekre.
Azok a gyerekek úgy lélegeznek, mint az öregemberek, köszönhetően annak, hogy körülbelül cigivel a szájukban jöttek világra. Pofátlanul fiatal korban kezdik a dohányzást, valamelyikük napi két dobozzal is elszív, pedig még csak gyerek. A Marlboro Boys azt igyekszik megmutatni, hogy a kulturális és gazdasági szabályoknak köszönhetően, az indonéz kölykök életéből egyszerűen kimarad az ártatlan gyermekkor.