pavla horáková a valószerűtlenség elmélete
+ Irodalom

Fel kell adnom az objektív fizikai valóságba vetett hitemet!

Pavla Horáková regénye a cseh irodalom legjobbjai közül való. Az A VALÓSZERŰTLENSÉG ELMÉLETE annyira szórakoztató, amennyire mély.

Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete [Teorie Podivnosti] – Szépirodalmi Könyvek/Metropolis Media Group – fordította J. Hahn Zsuzsanna – 400 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-9866-10-2

A cseheknél bestseller, s ha a magyar olvasókhoz tényleg eljutna a híre, akkor nálunk is az lehetne! Az A VALÓSZERŰTLENSÉG ELMÉLETE olyan témákat vet fel, melyekre külön-külön a magyar olvasók is vevők, de így, egyetlen hömpölygésben még nem találkozhattak vele.

Személyes és mégis enciklopédikus igényű

regény Pavla Horáková könyve, melyben az irónia/önirónia legalább annyira fontos, mint a női lét, az álom, a spiritualitás vagy a család- és várostörténet. A különböző felvetések úgy fonódnak össze, hogy a regénnyé összeálló nagy sűrűségű gondolatfolyam óhatatlanul elsodorja az olvasót. S ráadásul a rejtett örvények lerántják, s egy másik világban felöklendezik azt, aki hagyja magát elsodorni.

„A kapcsolatokban körülbelül annyi szabad akaratunk van, mint hangyának a bolyban vagy madárnak a rajban. Mindenki úgy viselkedik, ahogy a környezete engedi vagy kényszeríti. A családban és más kollektívákban mind a halászháló egy csomója vagyunk. Ha az egyik megmozdul, mindenkinek muszáj vele mozdulni.”

Ilyen és ehhez hasonló életbölcsességek hosszú sorát lehetne idézni a könyvből, s bár ezeknek helye és szerepe van a történetben, nem is kevés, ez a könyv mégis egészen más, mint azok a kötetek, amelyekből ilyes életbölcsességeket szokás idézni.

„Az öt másodperces szabály ugyanúgy működik nálam, mint az öt perc film, öt oldal könyv, és a zene öt taktusa. Ha ebben az intervallumban nem ragadnak meg, tudom, hogy később se lesz jobb, és bölcsebb hagyni az egészet.”

– mondja egy ponton, párválasztási kérdésre felelve Ada, a regény főszereplő-narrátora, aki az Interdiszciplináris Antropológiai Intézet munkatársaként olyan kutatásokkal foglakozik, amilyeneket a „a brit tudósoknak” szoktunk tulajdonítani. Ő maga a vizualitási kompatibilitást – a látvány alapján kialakuló szimpátiát – kutatja. Közvetlen munkatársa pedig Murphy törvényeinek bizonyításán munkálkodik. Ada másodállásban az álmaiban felmerülő ötleteket próbálja pénzzé tenni (nem kis sikerrel), s közben éli egy prágai nő életét. Próbálja megérteni a családját, a barátait és önmagát. Keresi a szerelmet és a Bristol-székletskála szerint osztályozza azt, amit a nagymamától örökölt lakásban vele élő póknak naponta el kell viselnie.

Spirituális regény Pavla Horáková könyve?

A kérdés nem alaptalan, hiszen a főhős – részben az élete részben a munkája kapcsán – olyan valóságon túli tapasztalásokra és megértésekre tesz szert, melyek befolyásolják az életét. A könyv hemzseg-zsizseg az olyan mondatoktól, melyeket leírhatott volna James Redfield (A mennyei prófécia), Khalil Gibran (A próféta), vagy Richard Bach (A sirály). Mégis óriási hibát követ el az, aki a felsoroltakkal egy polcra akarja tenni a könyvet. Az A VALÓSZERŰTLENSÉG ELMÉLETE képes arra, hogy a regény – fikciós irodalmi mű – maradjon! A belé foglalt „bölcs meglátások” nem válnak az olvasót befolyásuk alá vonni akaró kinyilatkoztatássá. Ugyanakkor Pavla Horáková nem vitázik a fentebb említett szerzőket, még csak nem is kritizálja módszerüket. Egyszerűen csak más úton jár, hiszen

a regény nőirodalom is egyben.

Már persze, ha elfogadjuk azt, hogy létezik ilyen kategória. Pavla Horáková regényének főszereplője hangsúlyosan – és felvállaltan! – női szemszögből nézi a világot. A szerelem, a párkapcsolatok, a társadalmi szerep, a szépségipar nem csak női szempontból – hallatlanul intelligens iróniával megrajzolva – kerül az olvasó elé, de ráadásul időről időre reflektál a férfiak helyzetére is. A főszereplő szemüvegén keresztül nézve egészen-egészen furcsává lesznek a leghétköznapibb dolgok is:

„Amikor két szerető megismerkedik egymással, párosulnak a baktériumtenyészeteik is. Még azelőtt, hogy kölcsönösen bemutatják választottjukat a szüleiknek, összehaverkodnak a mikroflóráik. Állítólag a szervezetünkben néhány kilónyi baktérium tenyészik. Befolyásolják a viselkedésünket, irányítják az úgynevezett szabad akaratunkat. Talán az ő evolúciós szükségleteik vonzanak minket egymáshoz, nem pedig az egyedi tulajdonságaink. Tulajdonképpen helyesen tenném, ha a szimpátia-kutatásomba belevenném a különféle lények ívását is. Két ember csókjánál két állatkert lép fúzióra. talán kölcsönösen ki is irtják egymást…”

Ráadásul azok számára, akik kicsit is ismerik Prágát, az A VALÓSZERŰTLENSÉG ELMÉLETE olvasható szubjektív útikalauzként is, hiszen a feltűnő helyek egy része ismerős lehet, a többi iránt pedig kíváncsiságot ébreszt.

„Mikor közeledtem az Interdiszciplináris Antropológiai Intézet épületéhez, már minden világos volt. Itt nem valamiféle genius loci működik, nem a korábbi események lenyomatáról van szó. Az igazság az, hogy az ősrégi események folyamatosan megtörténnek ezeken a helyeken, és a végtelenségig ismétlődnek. A koldusok mindig a városkapunál ülnek, az Újváros erődítménye még mindig áll, Chudobicében a csőcselék gyülekezik, Bartolomějská utcában nincs különbség a középkori szajha és az StB-s kurva között, ebben az épületben pedig, amitől annyira viszolygom, újra és újra szörnyű agóniában haldoklik [Josef] Toufar és [Jan] Palach. Egy pillanatra muszáj volt megállnom…”

Minden spirituális felhang és irónia mellett a Pavla Horáková által megrajzolt világ – a maga igencsak vaskos realitásaival – nagyon is kelet-európai. A magyar olvasónak is ismerős lehet az eltorzult poszt-szocializmusból kivergődni akaró társadalom, mely nem képes megbirkózni a saját múltjával.

A fentebb idézett öt másodperces/oldalas szabály

talán nem működik Pavla Horáková kötete esetében, de az, akiben van annyi türelem, hogy beledolgozza magát a szövevényes regény megértésébe, nem csak nagyszerűen fog szórakozni, hanem elképesztő irodalmi élménnyel is lesz gazdagabb. Az A VALÓSZERŰTLENSÉG ELMÉLETE magyarul is lehetne sikerkönyv.
Én örülnék neki.

Fel kell adnom az objektív fizikai valóságba vetett hitemet!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top