+ Irodalom

Milyen messzire kell menekülni, hogy új életet kezdhess?

Van, aki csak játszik a gondolattal, s van, aki el is menekül. Az unikornis árnya több mint egy kopott kép a kocsma falán…

Raquel Martínez-Gómez: Az Unikornis árnya [Sombras de unicornio] – Metropolis Media Group / Szépirodalmi Könyvek – fordította Szelivánov Júlia– 256 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-69-4

Különös szerkezetű regény ez, mely ugyanúgy elrejti lényegét, mint ahogy az unikornis is rejtőzködik a madridi kocsmában. Figyelmes olvasóra van szükség olyanra, aki képes – és hajlandó – a felszín mögé tekinteni. Nem csodálkozom azon, hogy a könyv elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Madrid, az unikornis városa,

itt próbál új életet kezdeni Claudia, aki Argentínából menekült el egy új élet reményében. A regény első része párhuzamosan mutatja be, miként élt Claudia még Argentínában, miután otthagyta a fővárost, hogy vidéken keressen új lehetőségeket, de ott is…

„…azt kérték tőle, hogy behódoljon, hogy az árnyékvilág mozaikdarabjaként viselkedjen. A lehetetlent kérték tőle, azt, amit már egyszer visszautasított, ami elől menekült. Azt akarták, bástyázza körbe magát, hogy ne lássa, mi történik körülötte. Parancsoltak neki, de ő nem érzett magában annyi erőt, hogy rájuk vágja az ajtót. Ebben a pillanatban képtelen volt rá, nemrég sikerült összeillesztenie élete szilánkjait, nagyon kockázatos volt azonnal lemondania mindenről, nem ismerve a másik oldalt, és főleg úgy, hogy nem volt hova visszatérnie.”

A párhuzamosan futó fejezetek miatt nem spoilerezés, ha elárulom, hogy Claudia, akinek nincs hová visszatérnie, kizárásos alapon csak előre menekülhet. Egy másik kontinensre, Európába, Madridba.

Az unikornis városa, Claudia számára a szabadság városa, hiszen van annyira idegen és ismeretlen, hogy itt szembenézhessen álmaival, s a régebbről származó fájdalmas emlékekkel, s megtalálja helyét a világban. Egy unikornisról elnevezett bárban dolgozni nem álmai munkája, de mégis lehet, hogy egy új élet kiindulópontja.

Elfeledni a dűnéket

Ez a második rész címe, s itt tűnik fel Claudia mellett Édgar, a mexikói fiú, aki szintén elmenekült a saját világából, ahol a pénz a törvény felett áll, s nincs helye annak, aki igazságot keres magának vagy másnak. (Ismerős?) Édgar abból a kiváltságos rétegből származik, amelynek tagjai pénzükből fakadó hatalmuknál fogva bármit megtehetnek… amíg a kegyetlen játékszabályokat betartják.

„Az üvegdobozból, ami fojtogatta, csak egy kiút volt: az őszinteség. Ki kellett törnie az álszent társadalom fél mondataiból, noha tudta, hogy magas árat fizet az őszinteségéért. Jobb lett volna csendben maradni, elhallgatni a hiányosságokat, úgy tenni, mint aki jóképűbb és gazdagabb annál, ami…”

Az unikornis árnya

nem csak a regénynek, de az utolsó rövid résznek is a címe. Itt érnek össze a szálak, s itt derül ki, hogy mi üzen az unikornis.

Raquel Martínez-Gómez spanyol írónő, talán mert külföldön is tanult, s Mexikóban is élt, képes arra, hogy saját világát egy külső szemlélő szemével nézze. Meglátja, és egészen finoman és cizelláltan ábrázolja azt, hogy mit jelent a máshonnan menekülés, milyen az, amikor valaki nem gazdasági okokból, vagy háború miatt hagyja el korábbi életét, hanem azért, mert fojtogatja az a világ, amiben született.

Az otthon tudatos elhagyása, a megszokottság elengedése, az új utak felfedezése nem rizikómentes. Bátorság kell hozzá. És nyitottság.

Sokaknak ismerős lehet, s ezért aktuális a regényben felvázolt helyzet. Bár egy regénynek nem feladata az útmutatás, mégis, mintha Raquel Martínez-Gómez megmutat egy lehetséges utat. Azoknak, akik már elindultak, s azoknak is, akik csak játszanak a gondolattal.

A kötet magyar megjelenését
az
Európai Unió Kreatív Európa Programja
támogatta.

Milyen messzire kell menekülni, hogy új életet kezdhess?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top