Október 10-től látható a Ludwig Múzeumban a BarabásiLab: Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítás. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében megnyílt tárlat a magyar fizikus és hálózatkutató, Barabási Albert-László kutatólaborának meghatározó projektjeit mutatja be hálózatvizualizációk, háromdimenziós adatszobrok, videók és VR adatmegjelenítések segítségével.
Barabási 25 éve vizsgálja a hálózatokat, kutatásaiban a dolgok és jelenségek közötti, többnyire láthatatlan összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll a középpontban, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát.
A kiállítás ötlete 2 éve vetődött fel, amikor megkérte a labor dizájnerét, gyűjtse össze az elmúlt 20 évben, a labor által készített hálózatelméleti vizualizációkat. Ekkor jöttek rá, milyen izgalmas anyag van a birtokukban.
A Ludwig Múzeum a kiállítás megnyitása előtt egy nappal tartott zártkörű sajtóvezetést. A tárlat kurátora, Készman József elmondta, nem újdonság, hogy egy múzeum a művészet és a tudomány határterületein mozgó tárlatnak ad helyet, a Rejtett mintázatok azonban kizárólag a BarabásiLab tudományos munkáit mutatja be.
Készman József a kiállítás tárlatvezetésén – fotó: Várkonyi Zsolt
Vizualitás a közös nevező, ami összekapcsolja a tudományt és a művészetet. Barabási Albert László a tárlat segítségével szeretné visszaadni a művészetnek, amit kölcsönvett tőle, mert a hálózattudomány felfedezései csak akkor érthetőek, ha vizuálisan is meg tudják jeleníteni őket.
Barabási Albert-László felidézte, hogy gimnazista korában szobrász szeretett volna lenni, de az adott helyzetben jobb döntésnek bizonyult, ha inkább a fizikusi pályát választja. Ugyanakkor hálózatkutatói pályája során mindig is fontosnak tartotta a vizualitást, melyben segítségére volt a 3D nyomtatás elterjedése is.
Barabási Albert-László – fotó: Várkonyi Zsolt
Az Ízhálózat projekt során a BarabásiLab a különböző nemzeti konyhákat vizsgálva, hálózatalapú megközelítésekkel tárta fel az ízvegyületeknek az összetevők kombinációira gyakorolt hatását.
„Megvizsgáltuk, hogy melyek azok az ízmolekulák, melyek közösek az adott nyersanyagokban, ha két nyersanyag össze van kötve egymással, az azt jelenti, hogy hasonló ízmolekulákat tartalmaznak”
– magyarázta Barabási Albert-László.
New-Yorkban megállt az élet
Külön teremben láthatóak az emberek mozgását vizsgáló vizualizációk. Barabási Albert-László és munkatársai mobiltelefonok segítségével, anonim módon követté az egyének mozgását. Azt is tudták vizsgálni, hogy az adott személyek találkoztak-e egymással. Az adatokat arra használták, hogy megjósolják, mi történik, ha elkezd terjedni az országban egy kontaktuson alapuló járvány. A kutatás segített megérteni, hogy miként terjed a vírus egy országon belül. A BarabásiLab az adatokat felhasználva készített vizualizációt a New York-i népesség mozgásáról a koronavírus-járvány alatt.
„A vizualizáción látható New York a koronavírus után. Látható, hogy sokkal kisebb az emberek mozgása. Látszólag csak az emberek mozgásáról van szó, de szerintem ez a videó a 21. századról szól. Ez az a pillanat, amikor a 21. század elkezdődött. A videó megmutatja, hogy mennyire mások vagyunk, mint voltunk a koronavírus előtt”
– mondta Barabási.
A BarabásiLab egyik leggyakrabban felhasznált vizualizációja a 2007-ben publikált betegségháló, melynek célja, hogy a matematika nyelvén fogalmazzák meg, melyik gén milyen megbetegedéseket okozhat, és ezek milyen összefüggésben állnak egymással. A térkép a humán genomot vizsgálva tárta fel az emberi szervezet genetikai eredetű rendellenességeinek összefüggéseit. Ha két betegség össze van kötve az ábrán, az azt jelenti, hogy ugyanazon gén felelős a kialakulásukért. A magyar hálózatkutató példaként hozta fel a cukorbetegség és elhízás közti kapcsolatot.
Barabási Albert-László felidézte, hogy az egyik legjelentősebb angol művészeti galéria, Serpentine Galleries művészeti vezetője, Hans Ulrich Obrist is felkereste, hogy szeretné kiállítani az ábrát. Ez volt az első alkalom, amikor művészeti kontextusba került a BarabásiLab képe. A kiállítás egy időskála segítségével azt is megmutatja, hogy milyen bonyolult és időigényes egy-egy vizualizáció térbeli elhelyezése és elkészítése.
fotó: Várkonyi Zsolt
„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy megnyomunk egy gombot, és már el is készül a vizualizáció. De sajnos nem ilyen egyszerű”
Friss munkaként készültek el a kiállításra a magyar képzőművészeti hálózatot feltérképező munkák, amelyek külön adatvizualizációkban ábrázolják a művészek, a kurátorok és az intézmények kapcsolati hálóját. Az intézményhálón azok az intézmények vannak egymással összekötve, melyek gyakran rendeznek tárlatokat ugyanazoktól a művészektől. Az ábrák még részletesebben, adatszoborként jelennek meg a kihelyezett VR eszközök segítségével.
fotó: Várkonyi Zsolt
A kiállítás január 17-ig látogatható a Ludwig Múzaumban. A szervezők időpontfoglalási rendszert alkalmaznak a látogatói élmény biztonságának és minőségének megőrzése érdekében. Ide kattintva lehet időpontot foglalni.
