A szépség dicsősége – Alsó-ausztriai művészek tárlata a Pesti Vigadóban
Egy kiállítás, amely nem kijelenti, hanem megérzi a szépséget. A Pesti Vigadó új kiállítása olyan utazásra hív, ahol a kortárs osztrák művészet a szépség időtlenségét és sebezhetőségét tárja fel.
A Pesti Vigadó ötödik emeleti kiállítóterében különleges tárlat nyílt: A szépség dicsősége (The Glory of Beauty) című kiállítás négy kivételes alsó-ausztriai művész – Eduard Angeli, Franziska Maderthaner, Rudolf Leitner-Gründberg és Johann Berger – alkotásain keresztül mutatja be a szépség elgondolkodtató és érzelmekkel telített arcait.
A kiállítást Carl Aigner kurátor válogatta és rendezte, társzervezőként a Magyar Művészeti Akadémia vállalt szerepet. Az együttműködés nem újkeletű: 2020 óta létezik aktív kulturális kapcsolat az MMA és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal között, amelynek eddigi kiemelkedő állomásai az Elfolyó idő és a Young Hungarian Contemporaries című tárlatok voltak.
A mostani tárlat mintha egy csendes párbeszédre hívná a látogatót – a szépség nem mint konkrét téma, hanem mint érzékelési folyamat van jelen a képeken és szobrokon. A kurátor szándéka szerint a művek olyan fogalmakat idéznek meg, mint melankólia, vágyakozás, mulandóság és átváltozás – anélkül, hogy ezeket nevesítenék vagy illusztrálnák.
Eduard Angeli – Csendes tájak és lebegő idő
A kiállítótér egyik sarkában Eduard Angeli alkotásai fogadják a látogatót. Bécsben született, Velencében élt, most Alsó-Ausztriában dolgozik. Városi terei, lagúnái és architektúrái emberek nélkül, a mozdulatlanság állapotában jelennek meg – nem az építészet vagy a tér az érdekes, hanem az elhagyottságban felfedezhető időnélküliség. A képeken olaj, szén, kréta és pasztell keveredik, és a pasztellszövetre felvitt képek valóság és álom határmezsgyéjén lebegnek.
A nézőnek nem azt sugallják, hogy „nézd, ez a szépség”, hanem csendben azt kérdezik: „te mit érzel, amikor a semmi ismerőssé válik?”
Johann Berger – A szavak teste
A következő teremben Johann Berger plasztikái dominálnak. Ő az, aki a szavakat testté formálja – szó szerint. Héber és ógörög eredetű filozófiai fogalmak, mint az „idő”, „lélek”, „élet” vagy „cél” kapnak háromdimenziós, gyakran 3D-nyomtatott formát. A karakterek belső plaszticitása és az anyaghasználat (fém, fa, műgyanta) együtt hozza létre azt az esztétikai többletet, amit a néző nemcsak lát, hanem „érzékel”.
Berger munkái mintha azt üzennék: „a szépség a kimondhatatlan mélység, amit a nyelv már csak megközelíteni tud.”
Rudolf Leitner-Gründberg – A világ tapintható rendje
A tárlat középső részét Rudolf Leitner-Gründberg monumentális festményei és installációi uralják. A művész egy 14. századi parókiából kialakított saját világban él és dolgozik, s munkái is ezt a teljességre törő, térrel és idővel viaskodó művészi attitűdöt tükrözik. Képein a forma nem illusztrál, hanem egyfajta meditációs gyakorlat. A néző itt nemcsak a műtárgyat látja, hanem a mögötte zajló életet is sejti.
Az ő alkotásai a szépséget nem mint „kívülről rávetített” ideált, hanem mint emberi létállapotot értelmezik: az idő formálja az embert – és a művészet válasza az időre maga a forma.
Franziska Maderthaner – Teremtmények és perspektívák
A kiállítás zárószárnyában Franziska Maderthaner képei szinte felrobbanó energiával hatnak. Az egykori Martin Kippenberger-tanítvány alkotásai a festészet határait feszegetik – nemcsak témájukban, hanem vizuális nyelvükben is. A Photoshop és az ecset egyaránt eszközei: montázsszerű képi világában klasszikus festészeti idézetek és kortárs társadalmi utalások keverednek.
Képei nem statikus szépséget mutatnak, hanem a festészet szabadságát: milyen az, amikor a szépség nem cél, hanem következmény?
Kultúrák közötti párbeszéd
A szépség dicsősége című kiállítás nem csupán négy művész munkáinak gyűjteménye, hanem egy kulturális együttműködés lenyomata is. A Magyar Művészeti Akadémia és az Alsó-Ausztriai Kormányhivatal együttműködése egyre mélyebb és gyümölcsözőbb. Ennek része volt a Young Hungarian Contemporaries című osztrák tárlat is, amely hat fiatal magyar művész alkotásait mutatta be 2024-ben Sankt Pöltenben.
A mostani budapesti kiállítás viszont azt az érett, nemzetközileg is elismert osztrák képzőművészetet mutatja be, amely nemcsak technikailag magas színvonalú, hanem filozófiailag is komoly gondolatokat közvetít.
A tárlat 2025. augusztus 24-ig tekinthető meg a Pesti Vigadó V. emeleti kiállítóterében.
A szépség nem tárgy. Nem stílus. Nem korszak. A szépség maga az a pillanat, amikor a művészet kérdez – és a néző válaszol.
