Kirakatban egy holttest: Megkérdőjelezi múmiakiállítását Európa múzeuma
Részletes szemle a Guardian cikke alapján
Tisztelet vagy kiállítási tárgy?
A 2025-ben Európa Múzeuma díjat nyert Manchester Museum szokatlan kérdéssel fordult látogatóihoz: „Továbbra is ki kell állítanunk Asru testét?” A kérdéses múmia egy 2700 éve élt egyiptomi nő, akinek holttestét 200 évvel ezelőtt bontották ki Manchesterben – és azóta szinte folyamatosan ki van állítva. A tárlat most a dekolonizáció jegyében újragondolás alatt áll.
Ki volt Asru?
Asru Théba városában (a mai Luxor) élt, körülbelül 60 éves lehetett halálakor. Édesapját Pa-Kushnak hívták, ami azt jelenti: „a kusita” – tehát szudáni származású, fekete férfi volt, aki írnokként dolgozott a kusita fáraók uralkodása idején. Ez a társadalmi pozíció a kor elitjéhez tartozott.
Asru művészien díszített szarkofágja alapján feltételezhető, hogy jólétben élt. A nevét jelentése – „karja ellenük van” – utalhat politikai vagy spirituális jelentőségre is.
A múmia útja Manchesterig
A 19. században Asru szarkofágját a Garnett fivérek szerezték meg – apjuk korábban rabszolgakereskedelemmel foglalkozott, fiaik pedig a gyapotiparban dolgoztak. Asru testét 1825-ben bontották ki a Manchesteri Természettudományi Társaság (a mai Manchester Museum elődje) épületében, majd közkinccsé tették. Most viszont a múzeum felveti a kérdést: etikus-e egy holttestet ennyi ideig közszemlére tenni, különösen, ha annak története kolonialista gyökerekhez kapcsolódik?
„Decolonise!” – Új nézőpontok nyomában
Asru történetével párhuzamosan a múzeum új, Decolonise! elnevezésű tematikus útvonalat is elindított. Ez a kiállításrész Afrika és Ázsia tárgyait mutatja be, miközben új művészi értelmezésekkel igyekszik megkérdőjelezni az eurocentrikus nézőpontokat. A tárgyak mellett interaktív füzetek kérdéseket is felvetnek, például:
„Felülírhatja-e a tudásvágy az ősi kultúrák akaratát?”
„Tudod, honnan származnak a technológiáidhoz szükséges ásványok?”
„Mi az igazságos éghajlatpolitika?”
Egyes afrikai dárdák mellett például egy kongói művész, Edher Numbi, LMBTQ+ képregénycsíkja hívja fel a figyelmet a sztereotípiákra, míg a dél-ázsiai galéria falán a Singh ikrek murálja vizsgálja India gyarmatosításának és a rabszolgaságnak az összefüggéseit. A mű egyik idézete 1928-ból származik, William Joynson-Hicks brit belügyminisztertől:
„Nem India javára hódítottuk meg Indiát… Azért hódítottuk meg, hogy a brit áruknak piacot szerezzünk.”
Az új kiállítás célja: méltányosság
Chloe Cousins, a Manchester Museum társadalmi igazságosságért felelős munkatársa hangsúlyozta: a Decolonise! útvonal célja nem a múlt eltörlése, hanem pontosabb, árnyaltabb történetek elmesélése. Ezáltal a múzeum méltósággal kíván bánni azokkal a közösségekkel és emberekkel, akikhez a kiállított tárgyak egykor tartoztak.
Mi lesz Asru sorsa?
A látogatók jelenleg egy postaládába dobhatják be válaszaikat arra a kérdésre, hogy vajon helyénvaló-e egy több ezer éves holttest kiállítása. A döntés előtt azonban a múzeum vállaltan nyilvános vitát és reflexiót kezdeményez. Asru jelenléte így nemcsak történelmi relikvia, hanem társadalmi kérdések tükre is lett: mi a múltunkhoz való etikus viszony, és ki dönthet a múzeumi örökség sorsáról?
A kérdés nyitott – és egyre több múzeumban hasonló párbeszédek veszik kezdetüket.
