Grunwalsky Ferenc – A mozgókép mestere, alkotó és gondolkodó
Nyolcvankét éves korában, rövid, súlyos betegség után hétfőn elhunyt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező-operatőr, a magyar filmművészet megkerülhetetlen alakja. A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti a művészt, aki életművével, tanári munkájával és szakmai közéleti tevékenységével évtizedeken át formálta a magyar mozgóképkultúrát.
A kép gondolkodója
Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án született Budapesten. Először bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakán szerzett diplomát 1968-ban. Már korán kapcsolatba került a magyar filmművészet nagy alakjaival: hosszú éveken át dolgozott Jancsó Miklós alkotótársaként, de meghatározó volt együttműködése Szomjas Györggyel is.
Munkáját az egyetemen is folytatta: generációkat tanított a mozgókép vizuális gondolkodására, az operatőri látásmód érzékeny és tartalmi megközelítésére. Nemcsak tanított, de intézményi szinten is dolgozott a magyar filmipar jövőjéért: kulcsszerepe volt a magyar filmtörvény megalkotásában, amely az állami támogatási rendszer alapjait teremtette meg.
Operatőr, rendező, újító
Operatőrként fényképezte Jancsó késői alkotásait, köztük a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000), a Kelj fel komám, ne aludjál (2002) és A mohácsi vész (2004) című filmeket. Szomjas Györggyel a Roncsfilm (1992), a Gengszterfilm (1999) és A Nap utcai fiúk (2007) is közös munkáik gyümölcse volt.
Rendezőként már 1975-ben letette névjegyét a Vörös rekviem című játékfilmmel, melyet több jelentős alkotás követett: Eszmélés (1985), Kicsi, de nagyon erős (1989), Goldberg-variációk (1992), Visszatérés (1999). Kísérletező kedvét és művészi érzékenységét mutatja a Ladányi Andrea táncművésszel készült Éjféli maraton (2001) és a díjazott Táncalak (2002) is.
Forgatókönyvíróként is emlékezeteset alkotott: ő volt az Örökbefogadás társszerzője, amelyért Mészáros Márta 1975-ben elnyerte a Berlinale fődíját, az Arany Medvét – első magyarként és első nőként.
Művészeten túl: intézményi és közösségi szolgálat
Grunwalsky Ferenc nemcsak alkotóként, de szervezőként is a magyar filmélet meghatározó szereplője volt. 2003 és 2009 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnökeként segítette a hazai filmes struktúra megerősítését. Részt vett a Magyar Filmszemlék szervezésében, tanított, mentorált, jelen volt.
Fotóművészként is jelentkezett: 1995-ben Danadiák címmel az Ernst Múzeumban, 1999-ben Test–Tér című projektjét a Ludwig Múzeumban mutatták be.
Díjak, elismerések, életmű
Művészetét 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben az érdemes művész címmel ismerték el. 2004-ben Kossuth-díjat kapott, méltatásában így áll: „a filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált.”
2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, ebben az évben kapta meg a Magyar Mozgókép Mestere címet is. 2022-ben a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját, 2023-ban a filmkritikusok életműdíját vehette át. Ugyanebben az évben Ferencváros díszpolgárává választották.
Utolsó képkocka
Bár egészsége az utóbbi időben meggyengült, Grunwalsky Ferenc sosem hagyta el a film iránti szenvedélyét. Még utolsó éveiben is gondolkodott, írt, alkotott – a kép, a mozgás, a valóság lenyomata foglalkoztatta.
Egy korszakos művész távozott, akinek munkái és szellemisége sokáig velünk maradnak.
