Anna Onichimowska: Középen [Pomiędzie] – Metropolis Media Group / Szépirodalmi Könyvek – fordította Nemere István – 112 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-9866-61-4
Anna Onichimowska különös figurája a lengyel és az európai irodalomnak. A jelenleg Svédországban élő írónő 1952-ben született Varsóban, s a város egyetemén végezett lengyel filológia szakon. Kezdetben gyermekkönyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, első saját verseskötete (Gdybym miał konia) 1980-ban jelent meg, és azóta folyamatosan jelennek meg könyvei a legkülönbözőbb műfajokban, gyerekkönyvek mellett ír kimondottan kamaszoknak szóló könyveket és felnőtteket célba vevő regényeket és novellákat. Színdarabokat, rádiójátékokat, forgatókönyveket…
- A fiú, aki nem akart áldozattá válni
- Ha összeaszott öregek síkosítóval egymásnak esnek…
- Nagyapám megbirkózik Istennel
- Anyának lenni sosem lányregény
- Meddig segíthet a képzelt barát egy felnőtt nőnek?
- Milyen messzire kell menekülni, hogy új életet kezdhess?
Anna Onichimowska teljesítményét Lengyelországban és külföldön is számos díjjal ismerték el, művei közül sok megjelent idegen nyelven is. Ehhez képest lehet furcsa, hogy a magyar közönség nem nagyon találkozhatott a tavalyi évig a nevével. A 2007-ben IBBY-díjat nyert A világ tíz égtája, nem csak azért különleges, mert tizenöt éves gyerekek világáról beszél kendőzetlenül, hanem azért is, mert a magyar fordítást tizenöt éves diákok készítették, Pászt Patrícia vezetésével. (A kötetről ITT írtunk.)
A közelmúltban megjelent Középen című kötet, az írónő második magyar nyelven megjelent kötete, azt mutatja, hogy valami elkezdődött, s talán számíthatunk arra, hogy lesz folytatás. A könyvben található húsz novella, húsz apró történet, melyeknek középpontjában névtelen kisemberek szinte apró-cseprő döntései állnak. Döntések, melyek meghatározzák az életüket. Az első pillantásra egyszerűnek – hétköznapinak? – tűnő történetek különlegességét az a finomság adja, mely az írónő látásmódjából fakad, s aminek fontos eleme a fekete humor. Nem, nem az éjsötét fajta, hanem inkább az, ami felsejlik a háttérben/háttérből, ahogy a penész átüt a fal festésén.
„…Még el tudok menekülni, gondolta, de közben a benne lakozó, a karmával szembeszállni kész másik nő másképpen döntött.”
(Nő és nő)
A történetek egyszerre hétköznapiak és groteszkek, az emberi sorsok úgy rajzolódnak ki, hogy mindig van benne valami kis pikantéria. A normális és az abnormális határán egyensúlyozó szereplők külső ingerekre adott – gyakran érzelmi, máskor szinte misztikus – reakciója teremti meg a feszültséget. Apró tárgyak, például egy piros gomb, egy tök, egy kagyló vagy egy repülő szőnyeg lehetnek sorsfordítók. Feltűnhetnek furcsa állatok, például mások számára láthatatlan elefántok, öngyilkos birkák vagy egy beszélő kutya, s ezek alapjaiban rendezik át a szereplők körüli világot.
„A férfi egy szeptemberi napon, helyi idő szerint 15 órakor hallgatott el. A családjában régóta élt a szokás, hogy hallgatással büntetjük a többieket, ami aztán napokból hetekbe folyik át – bár eddig senki sem érte el a nagymama rekordját, aki pontosan fél évig hallgatott. Csak találgatták, miért haragudott meg. Az ügyet akkor tekintették befejezettnek, amikor a nagyi egyszer váratlanul megkérdezte, hogy mi lesz ebédre.
Ez a férfi, a nagymamától eltérően, akinek hallgatása az egész világ ellen irányult, részletekben sértődött meg…”
(Hallgatás)
Anna Onichimowska történeteiben, legyenek akármennyire szókimondó módon megfogalmazva, nincs semmi harsányság, sőt…! De miközben a „részek” csendesek és halványak, addig az „egész” szinte sikolt, karmol és harap. A Középen című kötet pedig majd’ felrobban. Az olvasó pedig akár orvosságként is tekinthet a történetekre, hiszen a világ másnak/másoknak is furcsa, talán furcsább és bizarrabb, mint az, ami a hétköznapokban szembejön velünk.
