+ Irodalom

Az egyik 15 éves: Táncolni és szeretkezni szeretek

Elfogadjuk azt, amibe beleszülettünk, vagy küzdünk ellene? Megismételjük a környezetünkben látott mintákat, vagy újakat rajzolunk életünkkel?

Anna Onichimowska: A világ tíz égtája [Dziesięć stron świata] – Typotex kiadó, 2019 – fordította Zofia Bedyńska, Tomasz Bedyński, Celichowski Emil, Modi El-Nagar, Daniel Haraszti, Kalinowski Virág, Keresztessy Márk, Mondovics Mária Lujza, Mónus Ida, Skrodzki Andrzej, Skrodzki Marko, Skrodzki Sandra, Sokołowska Kasia, Somlói Kinga, Szczerba Karina Dominika – 196 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2799-84-1

2007-ben, Lengyelországban IBBY-díjat nyert A világ tíz égtája, és azóta is számos kiadásban jelent meg ez az emberi sokszínűséget ünneplő kötet, mely koncepciója szerint a világ különböző pontjain élő tizenöt évesek életébe enged bepillantást.

„Cesaria azt gondolja, hogy jobb sorsa nem lehetne. Szeret táncolni és szeretkezni. Jó, lehet, hogy nem mindenkivel, akadnak ocsmány fazonok, de hát minden munkának vannak előnyei és hátrányai.
Ha nem lenne Rodrigo bárja, akkor az utcán kereshetné a kenyerét, ami sokkal bizonytalanabb és olykor veszélyesebb…”

– olvashatjuk az arculütés erejű kiábrándítóan éles sorokat az első történet kezdetén egy tizenöt éves kolumbiai lányról. Azért ez egy ifjúsági könyvtől akkor is bátor, ha a szerző, Anna Onichimowska a könyv előszavában óva int mindenkit az általánosítástól… Elvégre – legalább részben – pont, mármint az egyedire-emberire rácsodálkozás lehet a kötet egyik célja. Nem véletlen, ha két fejezet között Bródy János dala jut az eszünkbe: „Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk. / Ha elmegyünk magunk után ki tudja mit hagyunk./ Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát, / (hogy) ahány ember annyiféle csodálatos világ. // Mindannyian mások vagyunk,/ bár egyben-másban hasonlítunk.

A világ tíz égtája olyan személyes világokat mutat be, melyekből kiviláglik az emberi sokszínűség, és ennek az elfogadható és elfogadandó volta. Ma talán aktuálisabb is, mint tizenegy évvel ezelőtt, amikor a kötet Lengyelországban először megjelent. Hiszen akkor még szó sem esett arról, hogy a sokszínűség ne lenne érték, akkor még senkiben fel sem merült – na, jó: kevesekben merült fel – hogy a tolerancia, az elfogadás valamiféle „liberális métely”, deviancia lenne.

A könyv magyar nyelvű megjelenésének különlegességei közé tartozik, hogy nem csak diákoknak szól, de ráadásul diákok is fordították – a kitűnő fordító és kultúrdiplomata Pászt Patrícia vezetésével. A projektben tizenöt Magyarországon élő lengyel fiatal vett részt:

„…Ezek a kétnyelvű fiatalok a mindennapokban két, jól elkülönülő világban élnek. A magyar iskolájukban magyarként bánnak velük, a nagykövetség által működtetett lengyel iskolában azonban ők lengyelek. Ez a projekt sikeresen megpróbált hidat építeni e két világ között. Már a kezdet is ígéretes volt: a könyv tíz fejezetének fordítására tervezett tíz helyett 15 tanuló jelentkezett. A munka közben nem volt lemorzsolódás. A fordítások pedig, melyeket egy tapasztalt fordító felügyelt és szerkesztett, a tervezett időben el is készültek. Az ifjú fordítók munkájáról a magyar iskolák is kaptak értesítést. A kivételes fordítási projekt fogadtatása részükről is nagyon pozitív volt. A projekt megkoronázása az idei Könyvfesztiválon rendezett könyvbemutató volt, melynek során a szerzőnő mellett egy sor fiatal beszélt a könyvről.”

Azt gyanítom, a következő időkben sok hasonló programra lesz szükség, ha valóban meg akarunk felelni a XXI. század kihívásainak, és részt akarunk venni azokban a folyamatokban melyek ma a világban zajlanak.

A könyv szereplői – lévén szó könyvről – tizenöt évesek, és azok is maradnak. Az, hogy a könyv ma is égetően aktuális, felhívja a figyelmet az előre mutató változások fájó hiányára. A könyv szereplői a valóságban ma nagyjából huszonhat-huszonhét évesek lennének, s bár nem azt mondom, hogy Anna Onichimowska írjon róluk egy következő kötet, de azon érdemes elgondolkodni, hogy az ő gyerekeik vajon mit fognak érteni ebből a kötetből, amikor tizenöt évesek lesznek?

Az egyik 15 éves: Táncolni és szeretkezni szeretek
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top