„Karma, karma, karma, karma, karma, chameleon.”
„ Because I’m happy / clap along if you feel like a room without a roof”
„She loves you, yeah, yeah, yeah”
Sikerült a merénylet? Máris valamelyik fent idézett sor és a hozzá kapcsolódó dallam zakatol a fejedben? Kicsit félrenéztél és önkéntelenül is valamelyik fenti számot dúdolod? Ha igen, akkor érdemes lesz továbbolvasni, ugyanis van gyógymód az úgynevezett fülkukacra, más néven dallamtapadásra. A gyógymódra pedig, úgy tűnik, van igény, ugyanis egy kutatás szerint az emberek kilencven százaléka tapasztal dallamtapadást legalább egyszer egy héten. Következzen hát a fülkukac anatómiája.
Van, akit kifejezetten feldob, van, akit az őrületbe kerget. Az először egy német professzor, Corenlius Eckert által elnevezett jelenség, az Ohrwurm (fülkukac) azóta foglalkoztatja az embereket, mióta zene létezik. A kérdésre, miért ragad a fejünkbe egy dallam, és miért pont az a dallam, meglepően ritkán kerestek választ a zeneelmélettel foglalkozó szakemberek. Vagy fogalmazzunk úgy, keresték a választ, de megnyugtató válasszal ritkán szolgáltak.
Pedig van az a pillanat, amikor az estéhez közeledve végre kivernénk a fejünkből azt az átkozott Lady Gaga-számot, vagy a reggel a boltban hallott Szomorú szamurájt – ha tudnánk a gyógyírt a problémánkra. És persze akkor is jól jönne némi segítség, amikor egy mellettünk elhaladó járókelő jókedvű fütyörészése támadja meg vírusként az agyat, és onnantól egész nap egy vállalhatatlanul gagyi dal ismétlődik a fejünkben.
Kutatók szerint meg lehet állítani a „beakadt lemezt”. Lauren Stewart, londoni Goldsmith Egyetem kutatója 2009-ben kezdte beleásni magát a témába. Épp munkába tartott, amikor a BBC6 reggeli rádióműsorát hallgatta. A műsornak volt egy Fülkukac című része, amikor hallgatók telefonáltak be a műsorba, és osztották meg saját aznapi dallamtapadásukat a többi rádióhallgatóval. Stewartot lenyűgözte a jelenség, és kutatótársaival beleásta magát a mindenkit foglalkoztató témába. Elkérte a rádió archívumából a Fülkukac összes adását: arra volt kíváncsi, hogy van-e valamilyen minta, amely alapján beazonosítható lenne az összes potenciális fülkukac-dal. Magyarán, feltette a tízpontos kérdést: hogyan és miért jön létre a dallamtapadás?
Nos, Stewart és kutatótársa, Daniel Müllensiefen több ezer dallamon rágták át magukat, és azt a következtetést vonták le, hogy bizonyos dalok könnyebben beragadnak a hallgató tudatába. A fülkukac számok közös jellemzője, hogy dallamuk viszonylag hosszabban kitartott hangokból áll, és hogy nagy lépések helyett csak kis hangváltások fedezhetőek fel a verzében és a refrénben.
A fent már megidézett Pharrell Williams szerzemény, a Happy tökéletes példa erre: a refrénben alig történik elmozdulás a kezdőhangtól, de a gospel-stílusú háttérvokál apró hangváltásai pont a kellőképp fenntartják a hallgató érdeklődését. De például az ABBA Waterloo című slágere is tökéletesen megfelel ezeknek a kritériumoknak. Fontos azonban tisztázni, hogy a fülkukac nem egyenlő a slágerrel. Egy sláger teljesen figyelmen kívül hagyhatja ezeket „a szabályokat”, ugyanakkor igaz, hogy jó néhány népszerű előadó él – még ha nem is tudatosan – ezzel a formulával.
Az égető kérdés azonban továbbra is az, hogyan szabadulhatunk meg egy fülberagadt dallamtól? Nos, Stewart és társai is elkezdték keresni a választ, és arra jutottak, jobb szembenézni a problémával. Ha meg szeretnénk állítani a beakadt lemezt, érdemes hangosan elénekelni, vagy egyszerűen leülni és meghallgatni a bűnös dalt – legyen az akármennyire kínos. De a kutatás szerint léteznek úgynevezett gyógyító dallamok is, amelyek egész egyszerűen megtisztítják az agyunkat a nem kívánt számoktól. Ilyen zenei gyógyszernek számít a szintén fent idézett Charma Chameleon vagy a klasszikus Boldog Születésnapot! dallama is.
A másik leggyakoribb módszer a figyelemelterelés lehet: a tévézés, a beszélgetés vagy akár az ima is hatásos lehet a dallamtapadás ellen. A kutatók szerint ugyanis a lényeg az, hogy versenyre kényszerítsük a rövid távú memóriánkba fészkelődő információkat. Ezért üthet ki egy fülkukac dallam egy másik hasonlóan fülbemászó refrént. A gyógyulás tehát nem egyszerű, de gyakorolható. Szóval ha még mindig a cikk elején megidézett számokat dúdolja, akkor kapcsolja be a rádiót, a tévét – vagy kezdjen el imádkozni.
