Róma, Kijev, Moszkva, Washington, London, Berlin, csak kapkodom a fejem, annyi fontos hír jön most a világ minden tájáról. Érdeklődő polgárként igyekszem több nyelven is követni az eseményeket, de ez a sebességű turbulencia, ami zajlik, igénybe veszi már a koncentráló képességemet.
Csak kávé kérdése, mondhatná a kedves olvasó, de jelentem: megvolt. Koffeinnel turbózott napok ezek, a végtelenítettre állított youtube live-ok ideje. A tengernyi esemény fáradhatatlan hömpölygésének szemlélésén túl érdekel az is, mi mehet a mélyben, így aztán a háttérelemző műsorok és a dokumentumfilmek szíves fogyasztója is vagyok. Azt hiszem, itt az ideje egy új kávéfőzőnek!
Újságot nem érdemes olvasni, csak könyveket – hallottam egyszer a megfontolandó jótanácsot. Na ja, könnyű ám ezt mondani, de mit cselekedjen a magamfajta kíváncsi természet? Tehát a youtube folyamatosan táguló bámulatos univerzumán túl, marad még az óvilág gyönyörűsége is, az online mellett a nyomtatott hetilapok világa.
Európa kínálata ezügyben parádés és ellenállhatatlan. Főszerkesztői cikkek, publicisztikák, riportok, interjúk, miegymás. De hát, maga dicsekszik, Kohn! – mondaná a klasszik humor, és mi tagadás, panaszom tulajdonképpen egy boldog tobzódást takar, örömöt az információs társadalom hasznosabbik felének.
Na jó, ennyi boldog és modern lubickolás után ott van még bizony a régi szerelem, a soha nem múló fülledt viszony a könyvespolcokkal. Igen, ellenállhatatlan csábítása ez az itthoninak, a boltinak, és a könyvtárinak. Hosszú sorokba rakott könyvek kacérkodnak velem. Kiváló regények, inspiráló életrajzok, a tudomány elképesztő tágassága, megannyi csábítása a betűk buja univerzumának.
Sűrű napok: fehér füst, fáradhatatlan fegyverek, politikai adok-kapok. Párhuzamos világokban él az ember. Cselekszünk és narráljuk, döntéseket hozunk, majd értelmezzük. Betűk, álló és mozgó képek, hanganyagok rögzítik életünket. A nagy tech cégek a pénzt már saját atomerőművekbe fektetik, hogy mindenképp legyen majd rendelkezésre álló energia, hogy archiválni tudják a cuki kis cicás videóinkat a szervereken. Esetleg, hogy a teljes Gutenberg-örökség online is meglegyen. És ha kell, Elon Muskkal a Marsra küldjük, hogy ott se maradjon majd információ nélkül az ember. Bár, ő szívesen használja a Delete gombot is.
Tobzódás zajlik tehát a hasznos és a haszontalan információk és adatok végtelen sűrűjében. De ki dönti el, mi a hasznos, és mi nem? Az idő? A like-ok? A diktátorok, vagy a moderátorok? A tulajdonosok és a board?
Sűrűek a napok valóban. Fehér füst száll a Vatikán felett, ritmusra ropognak a háborús fegyverek, a politika pedig… „hagyjuk” – szokta mondani rendszeresen egy ismerősöm a telefonban, amikor nehéz témához érkezünk.
Rendben, hagyjuk. Valóban nehéz mindent megemészteni, amit lát és hall az ember. Hiszen tobzódás van, úgy igazán és mérték nélkül. Sűrű napok, és talán sűrű évek ezek. Fehér füst és fáradhatatlan fegyverek…
A kávéfőzöm pedig éppen jelez. Sípol, kotyog, a sűrű forró fekete megérkezett.
Írta: Séra András, a tűnődő Kolostor Őre
