Egy új fejezet kezdete – Tóth Nikolett ismét útra kelhet
Budapest szívében, a Nagymező utcában hétfőn csendes, mégis szívbe markoló pillanatnak lehettek tanúi azok, akik jelen voltak: Tóth Nikolett, a Budapesti Operettszínház balettművésze, balettmestere, átvehette azt a számára speciálisan átalakított elektromos autót, amely hosszú hónapok munkájának, összefogásának és emberi odafordulásnak az eredménye.
Egy törékeny test, megingathatatlan lélek
2022 nyarán történt a baleset. Egy forró júniusi napon omlott le a Jókai utcai épület homlokzata. Tóth Nikolett ott volt, az utca porában, a véletlen kegyetlen pontosságának áldozataként. Sérülései súlyosak voltak. Mozdulatlanná vált, legalábbis fizikailag. Mert a lelkét nem tudta megbénítani semmilyen törmelék. Minden mozdulatát a táncnak szentelte, most azonban új mozdulatokra kellett megtanulnia a testét – és az életét.
A Budapesti Operettszínház vezetése akkor sem hagyta magára. 2023 nyarán már sikerült korszerű elektromos kerekesszéket biztosítani számára. Most pedig egy újabb mérföldkőhöz érkezett a története: megkapta azt az autót, amely visszaadja számára a mozgás szabadságát.
Egy autó, ami új lehetőséget ad
A jármű, amit Nikolett átvett, nem egyszerű közlekedési eszköz. Teljesen az ő igényeire alakították át: a kormány, a gázpedál, a vezetőülés is egyedileg lett áttervezve, hogy a művésznő saját maga vezethesse az autót. Hátul rámpát építettek be, hogy kerekesszékét könnyedén magával vihesse. Minden részlet egyetlen célt szolgál: hogy Nikolett újra teljes életet élhessen.
Ez az autó nem csupán a mozgás, hanem a hivatás folytatásának lehetőségét is jelenti. A balettmesteri munka, amelyet már megkezdett, mostantól még közelebb kerülhet hozzá. Hivatásához, színpadhoz, társulathoz, tanítványokhoz. Ahhoz a világhoz, amelyben mindig is otthon volt.
Egy színház, ami valóban közösség
A színház vezetői – Kiss-B. Atilla főigazgató, Apáti Bence balettigazgató – nemcsak a szavak szintjén állnak ki mellette. Elhivatottságuk, törődésük kézzelfoghatóvá vált. Az autóátadás pillanata nem csupán technikai előrelépés volt, hanem a méltóság, a megbecsülés és a szeretet ünnepe.
A projekt mögött ott állt Simon István balettművész is, aki fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy Nikolett megkapja, amire szüksége van. És ott voltak a támogatók: a Schiller Autó Család, a Menedzserek Országos Szövetsége, valamint mindazok, akik szívvel-lélekkel hozzájárultak ehhez az emberi történethez.
Egy mosoly, ami mindenért kárpótol
Tóth Nikolett mosolya, amikor átvette az autót, nem csak a kerekek mögötti szabadságról szólt. Ez a mosoly azt jelentette: „Itt vagyok. Nem törtetek meg. És megyek tovább.” A művészet világa – legyen bármilyen kegyetlen és embert próbáló – ritkán ad ennyire tiszta és hiteles példát az emberi tartásról.
Az autó mostantól nemcsak a mindennapi közlekedés eszköze lesz, hanem szimbóluma is annak az erőnek, amely Nikolettet újra és újra talpra állítja – ha nem is szó szerint, de a leglényegesebb értelemben mindenképpen.
Tóth Nikolett már nemcsak a táncban példakép. Hanem az életben is.
